Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-64

64. országos ülés 1897. márczins 6-án, szombaton. 369 ha szttkség mutatkozik arra, véleményét is nyilvánítsa. Ezen körülmények egy készülődő vagy készülhető áj fejezetei lehetnek a keleti kérdés fejlődésének és ez az, a mi a mai helyzetben, engem és t. elvbarátaimat arra indít, hogy a t. kormányelnök úrhoz néhány kérdést intézzek és ezen kérdéseket lehető rövidséggel megokolni igyekezzem. (Halljuk! Halljuk!) Kiinduláspontomat, t. ház, azok a nyilatkozatok képezik, a melyekkel a t. kormányelnök úr két ízben a hozzá intézett interpellácziókra válaszolt Ezen nyilatkozatokból a következő mozzanatok domborodnak ki. Az egyik mozzanat az volt, hogy Görögország eljárása a nagyhatalmak egyértelmű tanácsa ellenére történt; a másik mozzanat az volt, hogy a nagyhatalmak óhajtása és kívánsága az, hogy Keleten a nyugalom, a béke és a status quo me<r ne zavartassák ; a harmadik mozzanatot az képezte, hogy a nagyhatalmak egyértelmű eljárásának czélja az, hogy a status quo szemmel tartása mellett újabb komplikácziók ne keletkezzenek; volt még a t. miniszterelnök úrnak egy negyedik nyilatkozata is, melyet reprodukálni csak azért nem tartok szükségesnek, mert a mindnyájunk által ismert együttes ultimátumszerű jegyzék azon nyilatkozatot immár meghaladta. Mondanom is felesleges, t. ház, hogy ezen kijelentései a t. miniszterelnök úrnak olyanok voltak, a melyek egyfelől monarchiánk nyíltan bevallott, éveken keresztül követett békés és lojális politikájával teljesen megegyeznek, másfelől pedig formulázásukban semmi kételyt, semmi hézagot fenn nem hagytak; erőteljességük pedig a nagyhatalmak együttes és közös eljárásán nyugodott, a mely pedig a lehető legnagyobb biztosíték, melyet e tekintetben kívánni lehet. Épen ezért történt, t. ház, hogy a miniszterelnök úrnak ezen válaszai és nyilatkozatai a képviselőháznak megnyugvásával találkoztak. Igaz ugyan, t. ház, hogy ezen megnyugvást némileg zavarják némely tények és körülmények, melyeket ezen kijelentésekkel összhangba hozni igen nehéz, mert megvallom, hogy nem tudom megtalálni a tények és nyilatkozatok között azt az összhangot, mely összhangot keresnem kell, s mely felfogásom szerint igen fontos. Nem tudom jelesen magamnak megmagyarázni azt, — miután intern dolgokkal ismerős nem vagyok és a nagyhatalmak tárgyalásait és ennek hangulatát a pszichológia szemüvegjén észlelni alkalmam nem volt, — ismétlem, nem tudom magamnak megmagyarázni azt a kérdést, hogy hát miként lehetséges az, hogy Görögország a nagyhatalmak egyértelmííleg kijelentett akaratával ellentétbe helyezkedik, holott én a magam részéről a görög szellem bármily erőteljes felbuzdulását ezzel szemben elegendő erőnek nem tartom. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. Még kevésbbé tudom magamnak megmagyarázni azt a másik szempontot, hogy miután ebben a kérdésben a nagyhatalmak egyértelmű óhajtása, kívánsága és megállapodása az volt, hogy Keleten a status-quo fentartassék, miért kellett a görög expedicziót Kréta szigetére bebocsátani. Mert igazán kézen fekvő dolog, hogy a görög expediczió Kréta szigetén való kiszállásának megakadályozása önmagában elegendő lett volna arra, hogy minden további komplikáczióknak eleje vétessék. (Helyeslés. Ügy van!) balfelől.) Már pedig, ha a görög expediczió Kréta szigetétől távol tartatott volna, vagy esetleg hatalmi rendszabályokkal is megakadályoztatott volna az, hogy Görögország Kréta szigetén kiszálljon, nem következtek volna be a későbbi események, nem következett volna be jelesen az, hogy Görögország Kréta szigetén tért foglaljon, hogy ott a további vérengzések most már két czím alatt is, tudniillik csatározások és lázadások czíme alatt is tovább folyjanak; nem következtek volna be azok a hosszadalmas tárgyalások, a melyek ennek következtében felmerültek, nem következett volna be azon ultimátum, melyet mindnyájan ismerünk; és nem következtek volna be azok a komplikácziók, a melyek előtt most az ügy áll. Mindezek a mozzanatok olyanok, a melyek felett, ha az ember gondolkozik, a melyeknek motívumait, ha az ember kutatja, nem képes megtalálni azt az összhangot, a melyet egyfelől a kijelentett megállapodások és másfelől azon tények között keresünk. Mindezek következtében most már Krétában a helyzet egyszerűen az, hogy Görögország ott tért foglalt; a helyzet az, hogy az izgatottság moBt már másfelé is terjed ; a helyett az, hogy az ügy a komplikáczióknak oly labirintjei előtt áll, vagy legalább is állhat, a melyeknek a Balkán-félszigetre visszaható következményeit eléggé mérlegelni nem lehet. Ha az ember ezeket a körülményeket mérlegeli, akkor csaknem lehetetlen, hogy elementáris erővel ne nyomuljon fel az a kérdés, hogy vájjon nincsenek-e lappangó ellentétek, melyek a dolog külső nyilvánul ásainak nem felelnek meg? Ezeket a körülményeket én, t. ház. kizárólag csak azért említem fel, hogy felfogásom szerint a tőrvényhozásnak a tények külső nyilvánulásaiban nem elégséges megnyugodnia, hanem szükséges, hogy a tényeknek logikáját, motívumait keresse, és ezen logika és motívumok segítségével igyekezzék egy világos képet alkotni azon viszonyokról, azon eseményekről, és a keleti kérdés azon fejlődéséről, a melynek ismerete első sorban szükséges arra, hogy magának a képviselőház és mindenki, a ki ezen kérdésekkel foglalkozik, tiszta képet alkothasson. Nem akarom tehát én ezekkel difükultálni a 47