Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-64
3 70 64. országos ülés 1897. márcztns 6-án, szombaton. monarchiának külügyi politikáját a legtávolabbról sem, mert mint mondám, igen könnyen lehetséges az, hogy az eddig történt és folytatott eljárásban a fősúly a monarchia részéről a krétai részleges kérdésben, inkább a nagyhatalmak egyértelműségére helyeztetett, 'sőt megengedem, hogy lehetnek ezeknek máshelyt ülő motívumai is. Felfogásom szerint ugyanis a monarchiára vonatkozólag fontos kérdést a krétai kérdés izoláltan nem képez, sőt én a magam részéről egész határozottan és nyiltan kijelentem, hogy a krétai kérdést önmagában és izoláltan, ha tudniillik annak bizonyos visszahatása a dolgok fejlődésére a balkánfélszigeti államokban nincsen, nem tartom elég fontosnak arra, hogy e miatt a monarchia bárkivel is a legkisebb diszharmóniába jöjjön, (Helyeslés a baloldalon.) mert én egyénileg általában abban a felfogásban vagyok, hogy a népeknek szabadságai, a népeknek kulturális fejlődése, és a humanizmus, a mely ezen kérdésnél szóba jöhet, oly szempontok, a melyeket a magyar törvényhozás és annak tradicziói minden népekkel szemben egyformán méltányol. A kérdés tehát ha fontos lehet a monarchiára, csak annyiban lehet fontos, hogy ezeknek az eseményeknek a Balkán félsziget viszonyaira visszahatása ne legyen és a Balkán-félszigeten ezen eseményekből, melyek részint biztatást, részint felbuzdítást képezhetnek, oly komplikácziók ne származzanak, a melyek monarchiánkra is hátrányos körülményeket idézhetnének elő. Ennyiben bir, felfogásom szerint, a krétai kérdés fontossággal, mert ha ez az eset fenn nem forog, akkor rám nézve teljesen közönbös az, hogy Kréta hova tartozik, teljesen közönbös különösen akkor, ha semmi más út, mint csakis a krétai népek szabadságáról, fejlődéséről, kulturális viszonyairól és a humanizmus szempontjáról van szó. A monarchiára fontos az, a mi a Balkán-félszigeten történik; fontos nevezetesen az, hogy ugyanazon dolgok, a melyek Krétára vonatkozólag előfordultak, a Balkán-félszigeten elő ne forduljanak. A Balkán-félsziget eseményeiben fekszik monarchiánknak érdeke és ezen események válhatnak — hogy úgy mondjam — a keleti kérdés második fejezetévé, a mely második fejezet engemet idejekorán interpelláczióm megtételére késztetett. T. ház! A magam részéről nem kívánok belemenni a politikának azon esélyeibe, azon alternatíva, vagy ezeknek a vizsgálatába, a melyek kifejlődhetnek abban az esetben, hogy ha a nyugtalanság és a mozgalom a Balkán-félszigetre is ki találna terjedni. Ezek először időelőttiek volnának, másodszor kényes természetüknél fogva olyanok is, a melyekkel ezidőszerint és ebben a pillanatban foglalkozni nem opportTínus. Ha a dolgok fejlödnek, meglehet, hogy ezzel a kérdéssel e házban újólag foglalkozni fogunk, de ma még korántsem érettek arra, hogy ezeket a kérdéseket ma itt felveszszük és szellőztessük. Csak két szempont az, a mit én a mai napon nyiltan kijelenteni kívánok; az egyik szempont az, hogy monarchiánknak a Balkánfélszigeten támadható mozgalmakkal szemben sürgős legelső és mindenek felett álló feladata az, hogy ott a helyzettel tisztában legyen, és ha szükséges, másokkal is tisztába jöjjön; mert csakis ez adhatja kezébe a kulcsát egy öntudatos, egy határozott és czélravezető politikának. A másik, a mit kijelenteni kívánok, a magam részéről az, hogy szem előtt tartandó, hogy nemcsak egy út az, a mely Rómába vezet, és azért számot kell vetni a monarchiának mindazon erőtényezőkkel, a melyek a politika intézéseibe bele vegyülhetnek. Én, t. ház, a magam részéről bízom abban, hogy külügyi politikánk a helyzetnek magaslatán áll; bízom abban, hogy a viszonyok, a körülmények előtte teljesen ismeretesek, bízom abban, hogy tétovázás nélkül egy meghatározott czél felé fog haladni, mert a tétovázás lenne az a legveszélyesebb politika, a mely ezen területen követhető lenne, de mert az ottani dolgoknak és eseményeknek fejlődését kell, hogy a törvényhozás is figyelemmel kisérje, kell, hogy a törvényhozás is esetről-esetre a szomszédságban fejlődhető fontos eseményeknek tudatában és állandó ismeretében legyen, ez a körülmény indít engem arra, hogy ezúttal a t. kormányhoz a következő kérdéseket intézzem. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »í. Merülnek-e fel a Balkán-félszigeten olyau nyugtalansági tünetek, vagy mozgalmak, melyek az ottani béke és statusquo megzavarására irányúinak és miben állanak ezek? 2. Szóba jöttek-e a nagyhatalmak között a Balkán-félszigeten febneríílhető mozgalmak? 3. Fenforog-e a nagyhatalmak egyértelműsége arra nézve, hogy a Balkán félsziget statusquója minden eshetőségekkel és azoknak bármely alakulásával szemben is fentartandó ? 4. Ha igen: úgy vannak-e valamely megállapodások arra az esetre,, ha a Balkán-félszigeten a status quo megzavarására valamely akczió felmerülne ?« (Helyeslés a baloldalon.) Az ezen kérdésre adandó felvilágosítások hozhatnak bennünket abba a helyzetbe, hogy a kérdést esetleg újólag is felkarolva nézeteinkben tovább mehetituk és felfogásainkat a t. házzal és az országgal is közölhetjük. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik Kossuth Ferencz képviselő úr interpellácziója.
