Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-64

ggg 04. országos ülés 1897. márczins 6-án, szombaton. (Szünet után.) Elnök: Kérem, legyenek szivesek helyüket elfoglalni, (Zaj. Elnök csenget.) Az ülést újra megnyitom. Következik a szavazás. A kérdés az, először a tételre nézve, elfogadja-:; a ház a központi személyi kiadások tételét, 299.707 forintot, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, ;t kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. A második szavazás lesz Rátkay t. képviselő úr határozati javaslata felett. A kérdés az, elfogadja-e a ház Rátkay László képviselő úr határozati javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a határozati javaslatot nem fogadta el. Josipovich Géza jegyző (olvassa); Dologi kiadások 61.700 forint. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Bevétel 94 653 forint Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Országos közoktatásügyi tanács. Rendes kiadások : XX. fejezet, 2 czím. Személyi járandóságok : 10.600 forint. Elnök : Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa); Dologi kiadások: 3.800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvasa); Budapesti királyi egyetem. Rendes kiadások: XX. fejezet, 3. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 2. czím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 866.670 forint. Fenyvessy Ferencz előadd: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a t. házat a pénzügyi bizottság nevében, hogy ne sokat kelljen alkalmatlankodnom, most mindjárt arra kérnem, hogy úgy a jelen kiadások, mint a rendes kiadások minden czíménél az átruházási jogot megadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy ehhez a czímhez többen vannak felírva, a jelen ülés végén pedig két interpellácziót kell megtenni, javaslatom az, hogy a vita folytatását a hétfőn tiz órakor kezdődő ülésre halaszszuk. (Helyeslés.) Egyúttal a napirend iránt is javaslatot teszek. A hétfői ülés napirendjére a közoktatásügyi tárczán kivül, az esetre, ha az elvégeztetnék, mint következő tárgyat, az igazságügyi minisztérium költségvetését javaslonffelvenni. Megállapítja így a napirendet a ház? (Igen!) Ezt tehát mint határozatot kimondom. Következnek az interpelláeziók. Horánszky képviselő urat illeti a szó. Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az a párt, a melynek kötelékéhez tartozni szerencsém van, a külügyi eseményeket állandóan figyelemmel kiséri, mert egy perczig sem téveszti szem elől, hogy ezen események alakulása és fejlődése, különösen egy bizonyos stádiumban a monarchia érdekeit a legközvetlenebbül érinti. Hogy ennek daczára mi e kérdést részünkről eddigelé a ház elé még sem hoztuk, hogy a háznak a figyelmét erre fel nem hivtuk, annak oka egyszerűen azon körülményben keresendő, hogy a görög-krétai konfliktusban a monarchia részéről követett politikát, illetőleg ennek külső nyilvánulásait olyanoknak, hogy azokkal szemben bizonyos észrevételekre legyen szükség, nem tartottuk, mert hiszen maga ä t. képviselőház is a miniszterelnök úrnak két alkalommal a hozzá intézett interpellációkra adott válaszait tudtommal mind a két esetben egyhangú helyesléssel kisérte és fogadta. Hozzáteszem mindjárt, hogy nem azért mondom ezeket, mintha azt tartanám, hogy a hatalmasságok eddigi együttes eljárása — feltéve, hogy a közös czélt valóban és őszintén a status quo fentartása képezte és képezi — a legszerencsésebb lett volna, hanem tisztán csak azt akartam és azt akarom jelezni, hogy az eddigi eljárásban szerintem semmi olyan mozzanat nem merült fel, a mely a monarchiát és monarchia külképviseletét arra utalhatta volna, hogy a nagyhatalmak egyöntetű eljárását meg abban az esetben is, ha az eszközökre vonatkozólag helylyel-közzel talán némely véleményeltérések merültek volna fel, megzavarja, illetőleg a maga részéről is az elvi kérdések mindenkori szemmeltartása mellett ezen együttes eljáráshoz ne csatlakozzék. Azonban, t. ház, a dolgok fejlődnek és egyfelől az a körülmény, hogy a krétai kérdés haladása nehézkes, hogy ne mondjam, kínos, másfelől az az ultimátumszerű együttes jegyzék, mely közelebb napvilágot látott és mindnyájunk előtt ismeretes, majd ismét és főképen azon jelenségek, a melyek a Balkán-államokban a hírlapok egyhangú tudósításai szerint felmerülnek, a melyek ceapatmozgalmakról, a balkánfélszigeti államoknak szövetkezéséről, sőt Görögország és Törökország közt kitörhető háborúról is szólnak, — si fabula vera, — mind oly dolgok, melyek részünkről kötelességünkké teszik, hogy a kormánytól ezekre vonatkozólag fölvilágosításokat kérjünk. Mert azt lehetetlennek tartom, hogy a törvényhozás maga itt a szomszédságában a fejlődő eseményeknek, a bevégzett tényeknek egyszerű regisztrálója, egyszerű tudomásúlvevője legyen, {Úgy van! a báloldalon.) hanem szükséges, hogy a maga részéről ezen eseményeket folyton figyelemmel kisérje és