Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-64

6á. országos ülés 1897. márczius 6-án, szombaton. 357 jon meg történelmi karakterében. Ez tisztán pénzkérdés, és ha a t. pénzügyminiszter úr ab­ban a helyzetben lesz, hogy hozzájárulhat pro­pozicidónihoz, rajtam a propoziezió tétele nem fog múlni. Ma is ideiglenes bérelt helyiségben vagyok kénytelen elhelyezni a néprajzi és növény­tani gyűjteményt. Itt van gróf Zichy Jenő nagy­becsű adománya, (Éljensés.) itt vannak Herman Ottó ősfoglalkozási tárgyai, a melyek szintén rendkívül becsesek, mert hova-tovább nem is lesznek pótolhatók. A történelmi képcsarnok szá­mára, melynek tárgyai hosszabb idő óta becso­magolva állottak, már fel is vettem olyan helyi­ségét, a hol az minél előbb — azt hiszem néhány hét múlva — teljesen hozzáférhető lesz a kö­zönségre. Én is azt hiszem, de ebben talán mindnyájan egyetértünk, hogy a nemzet törté­nelmére különös súlyt kell helyezni Nagyon szeretném, ha e nemzet minden nagyszabású tette, nagy alakja felvonulhatna az ifjúság szemei előtt. (Helyeslés.) A művészeti politikára nézve nagyban ég egészben egyetértek Berzeviczy Albert t. kép­viselőtársammal. Ezeket különben tavalyi bud­getemnek indokolásában magam is kifejtettem, kívánatosnak jelezve, hogy a középületek deko­ratív részeinek ügye egyesíttessék egy minisz­tériumban, sőt eziránt a társminiszter uraknak már átiratot is küldtem. Tehát e dologban meg­volt ez előtt is határozott álláspontom; igen örvendek, ha ez most ilyen támogatásban része­sült t. barátom részéről. A t. képviselő úr azt is ajánlotta, hogy a művészerőknek feleslegét az iparművészetbe vigyem bele. Erre vonatkozó­lag szintén ki kell fejeznem azt, hogy teljesen egyetértek a t. képviselő úrral, sőt e tekintet­ben nyilatkozataim vannak bndgetem indokolásá­ban és minden egyes intézkedésemet erre az irányra baziroztam a legújabb időkig; a mű­vész fiatalságot pedig arra ösztönöztem, hogy a kiben nincsen igazán elsőrendű festői és szob­rászi tehetség, inkább az iparművészet terén értékesítse különben jóravaló tehetségét és az iparművészet terén szerezzen magának oly tár­sadalmi állást s az országnak olyan tekintélyt, a mely csak a mi nemzeti közkincsünket fokoz­hatná. (Élénk helyeslés.) Én azt az irányt, hogy minden csak a festészeti és szobrászati pályára özönöljék, saját hatáskörömön belül oda kiván­tam terelni, hogy az iparművészet is kivehesse ebből a versenyből a maga részét (Élénk helyes­lés.) Én is abban a nézetben vagyok, a melyben a t. képviselő úr, hogy kötelességünk hazai művészerőinkkel kellő lendületet adni művésze­tünk felviragozásának, hogy ebben a nemzet individualitása méltóan megnyilatkozzék. Semmi kétség, hogy az előzi) kormány azon alkotásainak, a melyeket épen a művészet emelésére létesített, köszönhető, hogy művészetünk ma határozottan oly lendületben van, a mely mindenesetre egy jobb jövőnek a zálogát képezi. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Különben is hosszúra nyúlt beszédemben (Halljuk! Halljuk!) csak annyit akarok meg­jegyezni Major Ferencz t. képviselő úrnak, hogy a mit ő kapcsolatban a tornászattal a mentő­ügyre vonatkozólag, valamint a közegészségügy­nek sikeresebb és beíterjesebb tanítására nézve elmondott, olyan eszmék, a melyek konszideráczió tárgyát kell, hogy képezzék. Befejezésül még csak azt akarom kiemelni, hogy nagyon sokszor méltóztattak e rita folya­mán emlegetni azt, — gróf Zichy Aladár is ily értelemben nyilatkozott ma, — hogy ebben az or­szágban nem lesz addig béke, a míg az egyház­politikai törvények revíziója meg nem történik. (Helyeslés balfelöl.) Péchy Tamás képviselő úr mai beszédében helyesen mutatott ezzel szemben arra, hogy mindegyik oldalról bölcseségre és mérséklésre van szükség. Én is annak akarok kifejezést adni. hogy ne csak egyoldalú legyen ez a mér­séklet, hanem minden oldalról érezzék át köz­életünknek ezt a szükségességét, hogy ne szen­vedélyesen, ne felkorbácsolt indulatokkal lépjünk a küzdőtérre, hanem önfegyelmező mérséklettel. (Élénk helyeslés) Azt méltóztatik állítani, hogy a béke addig helyre nem áll, míg az egyház­politikai törvénye hatályban vannak. Nekem azonban erős a meggyőződésem, hogy e té­ren hosszú ideig harcz nem lesz, (Úgy van! jobbfelöl.) mert csakhamar meg fog győződni a nép arról, hogy az egyházpolitikai intéz­mények a vallásosságnak nem ártanak. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a baloldal hátsó padjain) Engedelmet, más országokban is meg­győződtek erről és ezért nem is vették fel az önökhöz hasonló pártok a revíziót a programmba (Igaz I Úgy van! jobbfelől. Ellenmondások a bal­oldal hátsó padjain.) A ki ebben az országban igazán békét és a békés fejlődést akarja, az a leghelyesebben jár el, ha beismeri, hogy semmi­féle kárt és erkölcsi hanyatlást a népnek zöme az új rend következtében nem érez. (Úgy van! jobbfelől.) Én abban a tántoríthat!an erős meg­győződésben vagyok, hogy a magyar nemzeti és állami konszolidácziónak egyik hatalmas talp­kövét tettük le ezen intézkedésekkel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Épen ezért mi szigorúan ragaszkodunk ezekhez, és bárhonnan jöjjön is a harez, mi a revizió ellenében arra készen állunk. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a tétel elfoga­dását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem.

Next

/
Thumbnails
Contents