Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-63

V 63. országos ülés 1897. märczlus 5-én, pénteken. 341 hogy igen röviden szólalok fel, mivel az előttem szólott szónokok már elmondották javarészben azt, a mit én elmondandónak tartok. Legyen szabad nekem mégis néhány megjegyzést tennem ahhoz, a mit Marjay t. képviselőtársam elmondott a lelkészkedo alsó papság sanyarú helyzetéről. Azok mind igaz tények, a melyeket ő elmondott, és én azon véleményben vagyok, hogy az állam kötelessége ott, a hol annak szüksége fenforog, a lelkészkedo alsó papságot támogatni, tekintet nélkül a vallásfelekezeti különbségre. Én csak egy feltételt kötök hozzá, és ez az, hogy az államnak segélye ne zárja ki az illető vallásfelekezetnek szabadságát, és ezáltal ne vigyük be újra a politikát az egyházakba és a vallásba. Ezután legyen szabad áttérnem egy igen fontos kérdésre, melyet az előttem szólott t. képviselő úr már oly helyesen elmondott, értem a közoktatás államosításának kérdését. Én tökéletesen osztom azokat, a miket a t. képviselő úr elmondott és csak örömömet akarom kifejezni a felett, hogy a szabadelvű párt ily oszlopos tagja ugyanazon tanokat hirdeti, melyek a mi meggyőződésünk szerint egyedül helyesek. Elismerem, hogy vannak oly felekezeti iskolák, melyek úgy a tanügyi eredmény, mint a hazafiság tekintetéből kifogásolhatók, de ezek mind oly kérdések, melyeket meggyőződésem szerint az állam orvosolhat a nélkül, hogy az egyénnek, a társadalomnak, a felekezetnek szabadságába belenyúlna azáltal, hogy az oktatást államosítja. És ezek után, t. ház, legyen szabad áttérnem egy igen fontos kérdésre, mely Magyarország katholikus társadalmát igen közelről érinti és ez a katholikus autonómia kérdése. E kérdés veleje azon fordul meg, hogy az 1848-iki alkotmányváltozásnál a katholikus egyház megszűnt államegyház lenni és a katholikus vallás megszűnt államvallás lenni, és hogy ennek daczára a katholikus egyház ügyeit még most is az állam kezeli, annak daczára, hogy a parlamenti kormányrendszer folytán ez a kormányhatalom már nem katholikus jellegű, mint volt 1848 előtt, hanem felekezetlen és mögötte áll a felekezetnélküli parlament. Az 1848 : XX. törvényczikk, midőn a katholikus vallást államvallási jellegétől megfosztotta, adott a katholikus egyháznak egy jogot, midőn kimondta a vallások egyenjogúságát és kölcsönös viszonosságát. Ez az a jog, hogy a katholikus egyház épúgy, mint a Magyarországon létező többi egyházak, belügyeit tisztán maga intézhesse és hogy ügyeibe más, az egyházhoz nem tartozó elemek és egyének be ne folyjanak. Ezt követeli az egyházaknak megadott szabadság, a méltányosság, és ez oly jog, t. ház, melytől a katholikus társadalom el nem állhat. A katholikus egyháznak vannak alapítványai, vagyonai, alapjai és egyéb javai, melyek kezelésébe a katholikus emberek, mint ilyenek, be nem folyhatnak. Ezek kezelése sok tekintetben hiányos, kifogásolni való, és már ezek szempontjából is okvetlenül szükséges az autonómia létesítése. T. ház! Van én előttem még egy szempont, mely az autonómia létesítését elengedhetetlenné teszi, és ez a katholikus egyház szabadsága, mely kizárja azt, hogy más vallásfelekezetnek befolyjanak a katholikus egyház ügyeinek intézésébe. A mily kevésbbé szabad a protestáns felekezetek magánügyeibe befolyni más vallásúaknak, époly határozottan követeljük mi, hogy a mi ügyeinkbe is tisztán mi folyjunk be, és azokba másvallásúak be ne folyjanak. T. ház! Harmincz éve várjuk már a katholikus autonómia létesítését, és íme most, midőn azt hittük, hogy elkövetkezett annak megvalósítása, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a t. miniszter úr kijelentette, hogy nem helyezheti egyelőre kilátásba az autonómia létesítését, azért nem, mert izgatottság van a katholikus világban. Hát, igen tisztelt miniszter úr, ezt elismerem, de engedje meg viszont nekem, hogy kijelentsem azt, hogy azon izgatottságot e czélért feláldozni nem lehet, a katholikusok nem mondhatnak le arról a törekvésekről, hogy azokat az egyházpolitikai törvényeket, a melyek hitbeli meggyőződésükkel ellenkeznek, az alkotmányos és törvényes úton megváltoztassák. (He lyeslés a haloldal hátsó padjain.) És itt e helyen legyen szabad most egy váddal foglalkoznom, a melylyel igen gyakran találkozunk. (Halljuk!) Azt mondják, hogy a néppárt belevitte a vallást a politikába. Nos, kérem, ha a közgazdasági kérdésekről van szó, például kereskedelmi szerződésről, quótáról, vámról, akkor nem a kereskedelmi érdekek, nem a gazdasági érdekek azon motívumok, melyek az egyes polgárok politikai állásfoglalására döntő befolyást gyakorolnak? És akkor, mikor arról van szó, hogy az állam oly politikát követ, oly törvényeket hoz. a melyek mélyen érintik a hitbeli meggyőződést, akkor nem természetes dolog-e az, hogy ezek a motívumok is befolyást fognak gyakorolni a politikai alakulásokra? (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Hát, t. ház, nem természetes dolog-e, hogy azok a honpolgárok iparkodni fognak oly utakat keresni, a melyeken az ő meggyőződésük szerint a hitbeli meggyőződés és az áílamtörvények, az állami politika összeegyeztethetők lennének. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Én azt tartom, hogy ez sokkal helye-