Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-63

63. országos ttlés 1897. márczius 5-én, pénteken. 337 dést legyen szabad ezúttal is a testi nevelés ügyét az igen tisztelt miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, habár tudom, hogy ő ennek az ügynek lelkes barátja. Az ifjúsági tornaversenyek intézménye rövid idő alatt oly népszerfiségre tett szert nálunk, hogy azt hiszem, azok fejlesztése érdekében teljes mértékben számíthatni a társadalom támogatására, de azért még sok kezdeményezésre, sok buzdításra, sok példaadásra és áldozathozatalra lesz szükség az állam részéről, hogy az ifjúsági testedző játékok ós versenyeknek intézményeit, ezeket a legbiztosabb orvosszereket az ifjúság elernyedése és elpusztulása ellen, és legbiztosabb ellenszereit a szellemi túlterhelésnek, felvirágoztassuk, ha nem is arra a fokra, a melyen Angliában látjuk őket, de csak arra a fokra is, a melyre újabb időben Francziaországban és Németországban is emeltettek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A leányok középfokú oktatására nézve teljesen osztozom a t. miniszter úrnak felfogásában, a ki a nélkül, hogy a jelenleg létező intézmények felforgatásával olyan középiskolákat akarna a leányok számára állítani, a melyek már kezdettől fogva az egyetemi képzés szem előtt tartásával hivatottat és hívatlant a tudományos pályára terelnének, a létező intézmények betetőzésével óhajt csak módot nyújtani az erre valóban hivatottaknak arra, hogy az egyetemi tanulmányokra szükséges előképzést megnyerjék. (Úgy van! jobbfelől.) Áttérve ezek után a népiskolai oktatás kérdéseire, mindenekelőtt megjegyzem a közvetlenül előttem szólott képviselő úr szavaira, hogy részemről, a mint eddig, úgy ezentúl is a legszívesebben és legnagyobb készséggel fogok hozzájárulni minden oly intézkedéshez, a mely a tanítók anyagi helyzetének javítását czélozza. Örömmel kell egyébiránt konstatálnom a népoktatásra nézve, hogy a t. miniszter helyesnek tartja a népiskolai törvénynek egészben való revízióját a novelíáris intézkedésnél, s hogy ennél a reformnál ő is a népiskolai törvény adminisztratív részére fekteti a fősúlyt. Ez a reform lesz nézetem szerint hivatva az állami érdekeket és az oktatásnak nemzeti irányát a jelenleginél hathatósabb módon biztosítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen czélnak szempontjából sokan azok közül, a kikkel egyébként kulturális kérdésekre nézve rendesen egyetérteni szoktam, a népiskolák teljes államosítását szokták programmjukba venni, a mivel szemben én nemcsak a kivihetőség szempontjából, de elvi szempontból is ellentétes álláspontomat úgy akkor, a mikor még politikai felelősséggel járó hivatalos állást viseltem, mint azóta bátor voltam több ízben jelezni. Ha mi az államosítási programmot ösak oly KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. értelemben veszszük, hogy az állam elsősorban kötelességének ismerje a népoktatásról gondoskodni mindenütt, hol arról megfelelően és kielégítően más áton gondoskodva nincs; hogy e tekintetben áldozatot nem szabad kímélnie, és áldozat-kímélés nélkül kell az állami népiskolákat szaporítania és fejlesztenie, ha — mondom — a programmot csak így értjük, akkor alig lehet nézeteltérés mindnyájunk közt, a kik a felekezeti oktatást nem akarják az állami oktatás fölé helyezni. De hogyha a népoktatás államosításának czélját olyképen tűzzük ki, hogy az állam kizárólag a maga kezébe vegye az egész népoktatást, és annak teréről száműzzön minden más tényezőt, akkor, megvallom, ezzel a czélla], ezzel a programmal szemben én határozottan ellentétes állást vagyok kénytelen elfoglalni. (Élénk helyeslés.) Ezt a czélt, ezt a programmot én egyszerűen kivihetlennek tartom, mint a mely még eddig sehol megvalósítva nem lett. (Helyeslés.) Azok, a kik a népoktatás államosítását ily értelemben hangoztatják és követelik, talán maguk sincsenek egészen tisztában ezen követelménynek tartalmával és konzequencziájával. A tanítás, t. ház, mint egyáltalában az ismereteknek közlése és terjesztése nem olyan dolog, a miből — hogy egy, talán kissé drasztikus hasonlattal éljek — monopóliumot lehetne csinálni, mint a dohányból és a sóból. Hiszen szabad országban nem mehetünk annyira, hogy az állam rendőrileg kutassa, akadályozza meg és büntesse, ha valaki, a ki erre képesítést szerzett, a kinek személye ellen kifogás nem merült fel, hogy az gyermekeket gyűjt maga köré és azokat tanítja. A legtöbb, a mit az állam tehet annak érdekében, hogy a maga hatáskörébe vonja a népoktatást, az, hogy az állam minden nem állami népiskolát megfoszt nyilvános népiskolai jellegétől és azt egyszerűen magániskolává degradálja. Nos hát, nincs semmi új a nap alatt, — ezt megcselekedték már másutt; például Francziaországban, habár ott a nyilvános iskolák nem tisztán állami, hanem állami s községi jellegűek; és azt méltóztatnak hinni, hogy ezen intézkedés következtében Francziaországban a felekezeti iskolák eltűntek a földszínéről ? Sőt ellenkezőleg szaporodtak, és szaporodott a felekezeti iskolákba járó tanulók száma is, habár megengedem, nem azokban a méretekben, mint a minőkben szaporodott a nyilvános iskolákba járó tanulók száma. Méltóztassanak elhinni: az állam a nyilvánossági jog, a képesítési jog tekintetében elmehet a végső határig, ez jogában áll, de nincs az államnak eszköze és hatalma megakadályozni, hogyha egyszer a szülő gyermekét az állami iskola tanítása alól ki 43