Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-63

338 G3. országos ülés 1897. márczins 5-én, pénteken. akarja vonni, azt onnan ki ne vonhassa. (Helyeslés. Ügy van! jobbfelöl.) És ha végrehajtjuk a népiskolák államosítását a franczia értelemben: azt elérhetjük, hogy a felekezeti, vagy mondjuk ki nyíltan, a nemzetiségi népiskolák nevet fognak cserélni, de hogy minden tanköteles gyermek az állami népiskolákat látogassa, azt elérni nem fogjuk mindaddig, míg m&ga a józan értelem nem viszi erre az illetőket, (Élénk helyeslés.) ezt pedig kötelező és erőszakos rendszabályokkal a legkevésbbé lehet siettetni. (Úgy van!) Nem is erre van szükség, t. ház, hanem szükség van arra, a mit államosítás nélkül is el lehet érni, a mire Dózsa Endre és Perényi Zsigmond báró t. képviselőtársaim helyesen mutattak, a mit a tanítóképzés tekintetében Török Bertalan t. képviselőtársam hangsúlyozott; szükség van arra, hogy az államnak a népiskolai és a tanítóképezdei tanítás tekintetében is az ellenőrzésre nézve hatályosabb eszközök adassanak kezébe, mint a minők most állanak rendelkezésre; (Helyeslés.) szükség van arra, hogy az állam- és nemzetellenes üzelmeket, bármely iskolában is fordulnak azok elő, megállapíthassa, azokat megtorolhassa és jövőre való ismétlésüket megakadályozhassa. (Élénk helyeslés.) Ezt pedig teljes mértékben elérhetjük a népiskolai törvény revíziója alkalmával a népiskolai ügynek egész és gyökeres államosítása nélkül. (Élénk helyeslés.) Ezzel elvégeztem azokat, a miket az iskolai ügyre vonatkozólag mondani kívántam. Legyen szabad most a t. háznak figyelmét még rövid időre igénybe vennem a végből, hogy a muzeumokra és a művészet némely kérdéseire kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk!) Az országnak legelső múzeuma, a nemzeti múzeum, azt lehet mondani, oly helyzetbe jutott, a mely már soká fentartható nem lesz. A múzeumnak helyiség-mizériáit ebben a házban már felpanaszolták igen gyakran ; az újabb fejlemények és az újabb adatok alapján legyen szabad tehát csak arra utalnom, hogy a régiség- és éremtárnak gytíjteméuyanyaga az utolsó 23 év alatt épen megháromszorozódott, hogy ma már 7700 forintot vagyunk kénytelenek bérhelyiségekért fizetni azon osztályok számára, a, melyek a nemzeti múzeumban el nem helyezhetők, hogy az ezeréves kiállítás történelmi csoportja által felszínre hozott nagybecsű és kiváló anyag legnagyobb részét eredetiben vagy hű másolatban meg kellene szerezni múzeumunk számára, de meg nem szerezhető, mert nincs hely, hová tegyük ; hogy pedig a néprajzi osztáíylyal hogy állunk, azt a miniszter úr nyilatkozatából és budgetjének indokolásából látjuk. Ez soká így nem maradhat. Thaly Kálmán t. képviselőtársam Szíves volt a múlt budgetviták egyikének folyamán ismertetni azon bizottság tárgyalását, a mely 1891-ben az én elnökletem alatt működött s a melynek tárgyalásai oda konkíudáltak, hogy a nemzeti múzeum épülete külsőleg a maga nemes stíljének megfelelően kidíszítendő s monumentális anyaggal, azaz kővel bevonandó, hogy porticusa és vestibuleja művészileg stílszerűen kidíszítendő, a mint ez a lépcsőházban már meg is történt; hogy ebben az épületben a természetiek tárának és ä képtárnak kiválasztása után a magyar haza és a magyar nemzet történelmi múzeuma — ez kizárólag, de ez aztán a maga teljességében — felállítandó s berendezendő. Ily történelmi múzeumok ma már igen sok országban léteznek; de ha seholsem léteznék, azt létre kellene hozni nálunk, mert nincs a világon nemzet, a melynek történeti fejlődését a maga valódiságában oly kevéssé ismernék és annyira félreismernék, mint épen a mienket. (Élénk helyeslés.) Ennek a czélnak elérése szempontjából a bizottság szükségesnek mondta elsősorban egy külön természetrajzi múzeum felállítását, a mit a bizottság 1,841.000 forint költséggel tervezett, másodszor szűkségesnek mondta egy képzőművészeti múzeum felállítását, melybe á nemzeti múzeumból a modern képtár telepíttessék és ott az országos képtárral egyesíttessék. (Helyeslés.) Azért tartotta szükségesnek a bizottság a képzőművészeti múzeum későbbi felállítását, mert a képtár kitelepítése által a nemzeti mitzeum mindössze 1125 négyszögméter helyet nyerne, a mi a nemzeti múzeum nagyobbszabású fejlesztése, a történelmi múzeum megvalósítása szempontjából egy lépéssel sem visz közelebb a czélhoz. A bizottság ezen tervét magáévá tette az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, t. képviselőtársam, gr. Csáky Albin is, de ez a terv kivitelre nem került és pedig azért nem, mert közbejövén a millénium ünnepe, indokoltnak látszott az ezeréves ünnepély alkalmából létesítendő alkotásók programmjába inkább egy oly múzeumot venni fel, a melynek eszméje ezen ünnepélyes alkalomnak megfelelőbb, a melynek eszméje inkább szól a kedélyhez, a képzelethez, mint egy természetrajzi múzeum és igy történt, hogy a bizottság által javasolt sorrend megváltoztatásával a képzőművészeti múzeum építése lett előtérbe helyezve. Ezt határozta el a törvényhozás is, a mi magában véve igen örvendetes tény, de a mi a nemzeti múzeum fejlődése és a történelmi múzeum megvalósítása szempontjából tényleg haladást nem jelent, mert, mint kifejteni bátorkodtam, a képtár kihelyezése által a nemzeti múzeum bajai orvosolhatók nem lesznek. (Úgy van! jóbbfelöl,) Nem akarok túlságosan követelő lenni a t. miniszter úr iránt, teljesen ismerem azokat a nagy pénzügyi aka-