Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-63
68. országos ülés 1897. márcziuE 5-én, pénteken. 331 ki azt a kijelentést, hogy nem fogadjuk el pártunk nevében megtette. Ha valaki azt mondaná, hogy a mostani igen tisztelt miniszter úr talán elhanyagolt volna valami nagyobb és nevezetesebb dolgokat kötelességei közül, hogy talán kevesebb figyelmet tanúsított volna, mint elődei a közoktatásügyek kérdései és nagy feladataival szemben, egyszerűen nevetségessé tenné magát, mert tiszta tény, hogy a t. miniszter úr kellő figyelemmel, körültekintéssel, nngy tudással, jóakarattal teljesíti az ő nagyfontosságú kötelességeit. (Éljenzés.) Tagadhatlan dolog az is, hogy az igen tisztelt miniszter úr által előterjesztett költségvetés sokkal nagyobb összeggel járul a közszolgálatokhoz és a bajok orvoslásához, mint az előző évi költségvetések, mindazonáltal ez nem aet teszi, m'ntha már minden egész rendben lenne, és teljes bizalommal és megnyugvással lehetne a jövendőbe tekinteni; mert a viszonyok megváltoztak, az élet s ahaladó kor újabb követelményekkel állottak elő, az ügyek intézése a vallás és közoktatási téren megnehezedett, és így indokolva van, hogy a nagyobb feladatok megoldásához nagyobb költségekkel járuljon az állam. Továbbá, t. képviselőház, nem fogadja el a mi pártunk a költségvetést, az én felfogásom szerint azért sem, mert itt folyvást az Ígéretek előtt állunk még mindig, míg az előző években tett nagyfontosságú ígéreteknek megvalósítását alig látjuk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Évek óta hangsúlyozva van a magyar nyelv kötelezővé tétele és ennek keresztülvitele az iskolákban, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ós mind a mai napig nincs megvalósítva úgy, a mint azt a törvény szelleme és a nemzet érdeke kívánná. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá Török Bertalan t. képviselő úr egész könnyelműen és könnyedén, félvállról felhozza itt, hogy a papok nem töltik be kellőképen hivatásukat, gyarló prédikácziókat tartanak, és azt a nevetséges okot hozza fel, hogy az emberek még el is alusznak a papok prédikácziója alatt. Ez oly nevetséges vádaskodás, hogy arra reflektálni is felesleges; mindazáltal én itt csak a figyelmet akarom felhívni arra, hogy az igen tisztelt képviselő úr jónak látja vádolni azokat a szegény papokat, épen talán az erdélyieket .... Török Bertalan: Általában! Marjay Péter: Nagyon szomorú tapasztalatai lehetnek, ha általában vádolja <a papokat Hát mi papok pedig általában azt mondjuk, hogy alaptalan a vádaskodása, és míg alaptalanul vádaskodik, addig nem gondolkozott arról, hogy vájjon azoknak a szegény papoknak és családjuknak van-e mit enniök, van-e mivel ruházkodhiok. És míg a papok sorában látjuk azt, a mint legközelebbi példák is igazolják, hogy egy nyolcz gyermekes családapa az inség és nyomor következtében öngyilkossá lesz és gyámoltalan özvegyét és nyolcz árváját itt hagyja a legnagyobb ínségnek és nyomornak kitéve, addig, t. képviselőház, van nekünk okunk panaszkodni, és a költségvetés ellen kifogást tenni, a létező bajok orvoslására nézve azon költségvetés összegét csekélynek tartani és ezt el nem fogadni, visszautasítani. Ezek után áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. Ki ne ismerné a költői szózat igazságát: »Miuden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől s rabigába görnyed.« Ki yolna, aki ezen szavaknak igazságát igazoló példákra ne találna, úgy egyes emberek, mint családok, kisebb és nagyobb társadalmi osztályok, sőt egész megyék, nemzetek életében. T. ház ! Ha ez igaí, és példákkal igazolható a költői szózatnak valósága, akkor igen természetes, hogy a közmorál, a közerkölcs, a tiszta jellem, a becsület, a nemzet fennmaradásának, virulásának és haladásának egy oly biztos fundamentuma, melyet nélkülözni soha nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az erkölcs ápoló anyja a vallás, a vallásnak és erkölcsnek ápoló dajkája az egyház. Az egyház vetégeti el a valláserkölcsiség tiszta magvait a gyermeki keblekbe az iskolában, a vallás ápolja az ifjú lelkekben, ez teszi gyümölcsözővé a felnőtt emberek sorában, a felnőttek iskoláiban, a templomokban, az egyház szentegyházaiban és az egész életen keresztül á gyakorlati lelkészkedésnek mezején. Az egyháznak nagy szolgálatát minden állam elismerte elejétől fogva, és az egyháznak nagy szolgálata iránt minden állam kormányzósága kimutatta a maga jóindulatát. Az álladalom becsüli az egyház szolgálatát; de becsülnie is kell, mert tadnia kell azt, hogy a becsületnek, a jellemszilárdságnak és a lelkiismereti tisztaságnak fejlődése által a közbéke, a jogrend, a személy- és vagyonbiztosság érdekében több szolgálatot teszen az egyház az államnak, mint bármilyen jól szervezett rendőrség, bármilyen szuronyokkal ellátott csendőrség. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha az egyház szolgálatát elismerték a többi államok, kétségkívül elismerte azt a magyar állam is, és épen Magyarország igazi állammá lételének kezdetén, mindjárt keblére vette az egyházat és az ország elsőszülöttét, a római katholikus egyházat oly javadalmakkal látta el, a mely javadalmaknál fogva ennek az egyháznak Jetét, virulását örök időkre biztosította. De, t. ház, az idők folyamán az elsőszülött mellett újabb szülöttek keletkeztek, a reformáczió 42*
