Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-63

830 63. országos ülés 1897. márczlus 5-én, pénteken. hogy azon helyzettől, a mely 1880-ban fönnállóit, mindőn 4451 volt azon tanítók száma, a kik magyarul épen nem tudtak, a mostaniig rendkívüli nagy javulás észlelhető, — de midőn látom azt, hogy ámbár van elég magyarul tudó tanító, mégis százakra megy azon iskolák száma, a hol a magyarul tanítás épenséggel nem, vagy csak nagyon rossz eredménynyel történt, ez a körülmény méltán mutat azon föladatra, hogy gondolkozni kell a tanítóképzés államosításáról. (Helyeslés a jobboldalon.) A tanítóképezdék államosítása nem szigorúan felekezeti, hanem általános nagy közművelődési érdek, (Helyeslés a jobboldalon.) ezt én nagyon megfontolandónak tartom és azt hiszem, hogy a míg nagyon hosszú ideig nem is fog felszínre kerülni az a kérdés, a melyet gr. Zichy János t. képviselőtársunk felhozott, hogy a papnevelés államivá tétessék, addig a tanítóképzés államosítását épen államunk érdekében rendkívüli fontosnak és rövid időn megoldandónak vélem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogyan bizhatunk mi olyan felekezeti képezdékben, a melyekben tanúit tanítók, — még pedig sokszor eredetileg magyar születésű tanítók, a kik később például eloláhosodtak, — a múlt években kivezették sorba tanítványaikat tüntetésül a magyar állam ellen s tüntetésül az úgynevezett mártírok mellett, a kiket a bíróság épen hazaellenes cselekedeteik következtében a vádlottak padjára illtetett. Számosan vannak az ilyen tanítók, és ha az illető felekezeteknek úgynevezett vallásos, a közoktatással is foglalkozó hírlapjait olvassuk, akkor mindinkább meg lehet győződni arról, miszerint azon tanítóknak az iránya magyar hazafias szempontból nagyon ia kifogás alá vehető. Szükséges tehát és kell is, hogy ezen kérdéssel komolyan foglalkozzunk és pedig — ha lehetséges — minél hamarább megoldjuk azt, mert minden év, melyet e tekintetben elvesztünk, hosszú időkre kihatólag nagy veszteséget jelent; (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) mert mindig nagy nemzeti veszteségnek tekintem azt, ha nekünk benn az országban az egyes vallásfelekezetekkel, azoknak tanítóival folytonos küzdelmet kell folytatni azon irányban, hogy eltekintve feltétlenül a vallástól és a nyelvtől, a melyet mindannyian tiszteletben akarunk tartani, a magyar állameszme ellenében azok ne agitálhassanak, ne bujtogassanak. Es épen ez a nemzetiségi bújtögatás az, melynek szomorú eredményei nagyon aktuálissá tettek egy kérdést, a melyet a hírlapok is sokat szellőztettek és a melylyel —- azt hiszem — a mélyen tisztelt kormány U nagyon sokat foglalkozott, az tudniillik, hogy miután látjuk, hogy vannak egyházak, a melyek magukat itt a hassábau nemzetiségi egyházaknak tartják, és vannak olyan vallásfelekezetek, a kik nem tartják magukat a nemzetiségi egyházhoz tartozó nemzetiségek tagjaiul, hanem magyaroknak; mégis, mert nincsen anyanyelvüknek megfelelő rítussal bíró egyház, az utóbbi évek tanúsága szerint nemcsak vallásilag, hanem nyelvileg is beolvadnak az illető nemzetiségbe. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a magyar nemzetiségű, de görög keleti vagy görög katholikus vallásúak megmentése végett, nyelvüknek megfelelő püspökségek és egyházak állíttassanak. (Helyeslés a jobbóldalon.) Az erdélyi részekben, különösen a székelyek között vannak görög keletiek 'és görög katholikusok, a kik épenséggel nem bírják a román gör'ög katholikus, vagy görög keleti egyház nyelvét. És, mert a lelkész- és tanítóképzés kizárólag a román egyházak kezében van, és mert ezek román nemzetiségű lelkészeket és tanítókat küldenek az egyházközségekbe, a hívek nagy tömege, habár nem is tanulja meg a román nyelvet, mégis, miután általában véve román vallásúaknak neveztetnek, nemzetiségükre és érzelmükre nézve is lassanként oláhoknak deklarálják magukat. A magyar nyelvű görög vallású püspökség felállításának eszméje nem csak most, de évtizedek előtt is felmerült. Több törvényhatóság, ezek között Alsó-Fehérmegye is, melynek területén van a balázsfalvi görög katholikus érsekség, feliratot intézett a magyar nyelvű görög katholikus és görög keleti püspökség

1 fel • állítása végett, kifejtve annak sUrgő's szükségét. T. ház ! Abban a reményben, hogy mindazok, a miket az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nemzeti haladásunk és kultúránk fejlesztésére nézve program injában elmondott, meg fognak valósulni és hogy azok megvalósításához a t. ház összes politikai pártjai hozzá fognak járulni, a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetését, mely kétségtelen haladást, fejlődést és hazafias irányt tüntet fel, a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot sokan üdvöslik.) Lázár Árpád jegyző: Marjay Péter ! Marjay Péter: T. képviselőház! Török Bertalan t. képviselő úr kétszer is kifejezést adott a felett való elkeseredésének és csodálkozásának, honnan van az, hogy míg a függetlenségi párt az előző években elfogadta a közoktatásügyi tárcza költségvetését, addig most elfogadni nem akarja, holott az ez évi költségvetés sokkal nagyobb összegekkel járul a vallás- és közoktatási dolgok fellendítéséhez. Én csak meg akarom érinteni ennek az ő kérdésének lényegét, és pár szóval akarok reflektálni arra, miért nem fogadja hát ez a párt el ezt a költségvetést. Bővebben és részletesebben majd ki fogja fejteni az a képviselőtársam, a