Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

62, országos ülés 1897. márczius 4-én, csütörtökön. 325 vény még most sincs végrehajtva. Természetes — nem is lehet végrehajtva! És addig, míg egyenlő mértékkel akarunk mérni s a míg ugyanezt a tantervet akarjuk alkalmazni, ott a hol hatosztályú iskolát hat, vagy a hol parallel osztályok vannak, 12 tanító vezet és ugyanazt a tantervet akarjuk, ott, a hol osztatlan iskolákat egyetlen tanító vezeti, addig a törvényt teljesen végrehajtani, vagy az iskolával a kitűzött czélt elérni teljesen lehetetlen. (Úgy van! a baloldalon.) És még, hogy csak egy példát említsek, nem természetes-e a túlterhelés a reáliskoláknál és gimnáziumoknál, a melyek, mint tudjuk, az egymással való versenyzés következtében kölcsönösen átvették egymásnak csaknem minden tananyagát, úgy, hogy az ő tanterveik a humán és reál irány egyesítésa által csakúgy duzzadnak a tananyag bőségétől a tanuló ifjúság lelki és testi épségének határozott rovására. (Úgy van! a haloldalon.) És ezekhez járulnak még, t. ház, és így a tanulók szellemi túlterheltetésnek szintén okai szerintem: a tankönyvek, a melyek tekintet nélkül a nagy tananyagra és tekintet nélkül a tanúlók korára és szellemi képzettségére, tekintet nélkül mondom mindezekre, vaskos kötetekben, másrészt mint »a tudomány színvonalán álló* könyvek készíttetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hogy az a szegény gyermek, az a szegény tanuló azután mit tud cselekedni az ily terjedelmes és tudós könyvekkel, arra bizony komolyan senki sem gondol. (Úgy van! a baloldalon.) Sőt hogyha nem is általánosságban, ha csakis a stílusát, irályát tekintjük a használatban lévő tankönyveknek, bizony csodálkozni kell azon, hogyha ezen tankönyvekből az a gyermek valamit tud tanulni, vagy valamit még csak megérteni is képes. Pedig tankönyveinknek a legnagyobb része telve van ezen hibákkal, úgy hogy oldalról-oldalra lehetne e tekintetben példákat idézni, de most én ez alkalommal a t. ház türelmét elfárasztani nem akarom, csakis azt kívánom konstatálni, hogy a mi iskoláinkban a tanuló ifjúságnak szellemi túlterheltetése csakugyan, kétségen kivül megvan, a mit szépítgetni, simítgatni, mentegetni talán igen; de megczáfolni vagy megtagadni egyáltalában nem lehet. (Úgy van! balfelől.) De a szellemi túlterheltség mellett, a mely már magában véve is igen-igen nagy baj, van még egy másik, szintén igen nagy baj, különösen középiskoláinkban, tudniillik a nemzeti szellemnek nem kellő mérvben való érvényesítése. Nem azt teszi ez, mintha talán iskoláinkban a nemzeti szellem ápolása elhanyagoltatnék; nem is azt, mintha tanterveink nélkülöznék a nemzeti tárgyak felölelégét, nem hiányoznak ezek tanterveinkből, és bizonyos gond is van fordítva a nemzeti szellem ápolására, de mégis —nézetem szerint — az volna múlhatlanúl szükséges, hogy tekintettel azon nagy fontosságra, a melyet a nemzeti szellem épen a legújabb időben politikai és kulturális téren elfoglalt, tekintettel, mondom, ezen nagy fontosságra, a mi tanterveinkben a nemzeti szellem, különösen és kiválóan a magyar irodalom és történet helyesebb beosztással és nagyobb óraszámmal vétessenek fel. De hát kérdem, mit látunk, mit tapasztalunk, t. ház? Azt, hogy míg például a magyar történet a VIIÍ. osztályban csupán három órában taníttatik, a magyar irodalom pedig már a Víí. osztályban épen nem. Hát ez nem jól van így, t. ház i Ennek nem lehet, és nem szabad így lenni, így maradnia, mert — bár igaz ugyan az, hogy a törvény szerint a középiskolák czélja az, hogy az ifjúságot magasabb és általános műveltséghez juttassa és a felső képzéshez mintegy előkészítse — de az én nézetem, és azt hiszem, az egész parlament nézete szerint is, a mi magyar középiskoláinknak nemcsak az a feladata, hogy művelt embereket, hanem hogy művelt magyarokat is neveljenek, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mit pedig az ifjúságnak kiválóan nemzeti szellemben való nevelése nélkül elérni sohasem fogunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Legyen azért e tekintetben is valóságos reformáczió a mi közoktatási ügyünkben, vagyis legyen nemcsak tanterv, hanem szellemi reform is az iskoláinkban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A t. ház kegyes eugedelméből még csak néhány rövid észrevételt óhajtanék tenni és ezekkel aztán be is zárom beszédemet. (Halljuk ! Halljuk!) Említettem már fentebb, hogy vannak nekünk iskoláink bőven és mindenféle czímen, hanem ezen sok és különböző iskoláiuk között kétségkívül vannak olyanok is, a melyek a mai szervezetükben, a mai alakjukban tovább fenn nem tarthatók. Ilyenek már például a polgári iskolák, a melyekből az igen tisztelt miniszter úr már a múlt évben megjegyezte azt, hogy a polgári iskolák nálunk tulajdonképeni feladatukat tévesztették; a múltkori beszédében pedig azt méltóztatott mondani, hogy a polgári iskolák reformját külön törvény számára tartja fel. De, t. ház, hogyha ezek a polgári iskolák csakugyan nem válnak be, hogyha azok a maguk feladatuknak, miként a t. miniszter úr is mondotta, nem felelnek meg, azt gondolom, megfontolandó és nagyon nagy kérdés az, hogy vájjon azok reformálandók, avagy egyszerűen megszüntetendők-e ? Az igen tisztelt miniszter úr nem akarja azokat elejteni, megszüntetni, sőt gondoskodik reformról a népiskolai törvények keretén kivtíl. Nos, hogy miben állhat majd ezen reform, milyen módon vitetik ez keresztül, nem tudhatom, tehát e tekintetben nem is beszélhetek