Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

326 82. országos ülés 1897. márczius 4-én, csütörtökön. van, szükségük van az egyes vidékeknek, sőt ha a városoknak lakosságát s helyi körülmé­nyeit tekintjük, igen sok esetben szüksége van az egyes városoknak is és szüksége van a nem­zetnek. Ezeknek számát tehát egyáltalában nem apasztani, hanem sokkal inkább növelni kell, ott, a hol nagy szükség van újaknak felállítása által, ott, a hol csonka gimnáziumok vannak, ha az egységes középiskola nem sikerül, min­denesetre a csonka gimnáziumok kipótlásával. Az akadémiáknál tervezett és a t. miniszter úr által felemlített reformokat, különösen a kollo­quiumra és vizsgálatokra vonatkozókat egész megnyugvással veszem. Csakis azt óhajtom és kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy az a sok törvényhozási intézkedésre vonatkozó Ígéret aztán necsak Ígéret maradjon, hanem az valóban megvalósuljon, testet öltsön, még pedig mentül előbb. Végül engedje meg a t. miniszter úr, hogy csakis egy kérést intézzek hozzá. És ez az: hogy ha a t. miniszter úr, a mint hi­szem és tudom is, olyan igazán szivén viseli, szivén hordja a mi nemzeti közoktatásunk ügyét, méltóztassék kegyesen és sürgősen intézkedni arra nézve is, hogy 15 krajczáros iskolai adóra vonatkozó törvény, a mely különben sem egyeztethető össze az általános iskoláztatási kötelezettséggel, de meg a mely az iskolázta­tásnak és általában a tanügynek határozottan felette nagy hátrányára és veszedelmére van, ez a törvény, mondom, mielőbb módosíttassák, sőt töröltessek el. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én azt gondolom, hogy az a 160.000 fo­rint, a mely itt szóba jöhet, a mi csaknem 500 milliós bndgetünkön meg sem látszik, vagy leg­alább tekintetbe sem vehető (Helyeslés a szélső baloldalon.) azon nagy előnynyel és haszonnal szemben, melyet ezen törvénynek eltörlése által bizonyára nyerni fogunk. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Itt említem meg még nagyon röviden, hogy Rátkay László t. barátomnak határozati javas­latát, a mely a népiskolai tanítók fizetésmini­mumának 400 forintra való emeléséről szól, magam is szívesen veszem, elfogadom, ahhoz hozzájárulok. Ezeket akartam és óhajtottam, költségvetés tárgyalása alkalmával el­mondani s ezeket kívánom a t. miniszter úr nagybecsű figyelmébe ajánlani. Elnök: Az idő előrehaladván, a vita foly­tatása a holnap tíz órakor kezdődő ülésre ha­lasztatik. róla, annyit azonban mégis bátor vagyok a magam részéről megjegyezni, hogy én a polgári iskolákat valami külön csoportban, vagyis úgy, hogy azok sem az elemi népiskolák, sem a felsőbb iskolákkal semmiféle szervezeti össze­köttetésben ne legyenek, továbbra fenn nem tar­tanám. A reáliskolák szintén czélt tévesztettek mostani szerkezetükben, sőt még a gimnáziumok­nak is roppant nagy hátrányára van a reál­iskolákkal való versenyzés, a mennyiben tudni­illik a reáliáknak nagy tömegben való átvételének következtében nem tudják kikerülni vagy a túl­terhelést, vagy a felületességet. Tehát ezeket is vagy a legszigorúbban el kellene egymástól különíteni és mindegyiket külön a maga czél­jainak külön szervezettel fentartani, vagy pedig a már sokszor említett, sokszor kívánt egységes középiskolát kellene létesíteni. Hogy a miniszter úr által tervezett egységes jogosítása közép­iskolák vájjon mily módon lennének felállítandók és vájjon mennyiben pótolhatnák ezek a közép­iskolák reformját, ez egészen a jövendő titka; az igen tisztelt miniszter úr pedig bizony nem engedett még csak egy kicsit sem bepillantani jövő tervezetének titkába, épúgy, mint az egyetemek reformjánál sem. A görög-pótló tanfolyam szintén nem vált be; nem is válhatott be, mert a mint a tapasz­talat bizonyította, sem tantárgya, sem tanterve egyáltalán nem helyes; miért is tehát az erre vonatkozó törvény is kétségkívül és sürgősen módosítandó lenne. A leánygimnáziumokra vo­natkozólag az igen tisztelt miniszter úr még a nrúlt évben nyilatkozóit, nevezetesen azt monda, hogy egyáltalában nem akarja a leánygimná­ziumokat a főgimnáziumok mellé felállítani; a múltkori beszédében pedig szintén kijelentette, hogy állami leánygimnáziumokat felállítani nem akar. De hát ha igaz az, a mit már a lapokból olvastunk, hogy mindezen nyilatkozatoknak da­czára a t. miniszter úr egyeseknek leánygimná­ziumok felállítását engedélyezett, ha igaz, mert én, mondom, csak a lapokból olvastam, mégis kérdés, hogy mi lesz hát voltaképen a leány­gimnáziumokkal ? Ez, szerintem, oly fontos kér­dés, a melyre nézve nagyon óhajtandó volna, ha az igen tisztelt miniszter úr kellően és bőven felvilágosítaná a házat. A felekezeti középiskolák segélyezésére vonatkozólag azt mondja a t. miniszter úr, hogy örömmel konstatálja, hogy azoknak a segélye­zése mindinkább nagyobb arányokat ölt, sőt ki­látásba is helyezte a szükséges segélyösszeg megadását. Én ezt feltétlenül helyeslem, mert szerintem a középiskolákra mindenütt szükség Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 pereskor.)

Next

/
Thumbnails
Contents