Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. 27 egész Magyarországon nem, de az Alföldön legnagyobbrészt a cselédlakás-viszonyok olyanok, a melyeket hosszabb ideig tovább tűrni egyáltalában nem lehet. Tisza István t. képviselőtársam rámutatott erre az ipar terén; még sokkal rosszabb a helyzet a mezőgazdaságin. Beismerem, hogy ennek megoldása nem rövid egy-két esztendei munka: ez öt, esetleg tiz esztendőre terjedő és osztható dolog is, mert rövidebb idő alatt e kérdés pénzügyileg túlnagy terheket hozna a földbirtokokra. De van ezenkivííl még oly baj a mezőgazdaságnál, a mely erősen szította az elégedetlenséget, nevezetesen az 1876. évi XIII. törvényczikk azon szerencsétlen intézkedése, mely a házifenyítéket még mindig megengedi a cseléddel szemben. Napirenden lévő gorombáskodás, s a majdnem mindennap előforduló pénzbüntetések, levonások, mindez, t. ház, nem a tizenkilencéé dik századba való. Ezt nézetem szerint meg kell mielőbb változtatni. (Helyeslés jóbbfelol.) Azonkívül a cselédtörvény nem intézkedik épen a mezei munkásokra vonatkozólag, vagy alig kis mértékben és csekély részben, tehát a cselédtörvénynek azon része, a mely ezen hiányt tartalmazza, nézetem szerint, a mezei munkásokra vonatkozó törvénynyel mentől hamarább pótlandó lenne, úgy, hogy gazdát és munkást is megvédje. Főbaj marad azonban, a min segíteni kell rövid idő alatt, a téli keresethiány. Ha azonban, t. ház, beismerem mindezen bajokat, mégis első sorba teszem azt, hogy ezen bajok daczára, nem fejlődött volna az agrár szoőzializmus ennyire, ha az izgatás nem lett volna oly féktelen; az kétségtelen tény, s nézetem szerint az, a ki ismeri azon veszélyt, melyet Magyarországra nézve az agrárszoezializmus magában rejt és tudja azt, hogy ezen szerencsétlen mozgalomban a magyar munkást önmagától kell megmenteni, az nem habozhat egy pillanatra, sokszor talán erősebbnek látszó, de szükséges intézkedésektől sem, annál kevésbbé, mert hisz ezen kérdések tanulmányozása, a javaslatok elkészítése évekig, sőt évtizedekig fog tartani, addig pedig a képtelenségig menni az izgatásnak nem lehet és nem szabad. És e tekintetben, t. ház, bátor leszek nézetemet röviden jelezni annyiban, hogy elfogadom neves nemzetgazdászunknak, dr. Gaál Jenőnek 1891-ben az akadémiában elmondott beszédéből azon részt, a mely ezen kérdés megoldására vonatkozik. 0 nevezetesen azt javasolta, hogy törvényt kellene hozni, a mely »szabatosan megjelölné, hogy mi a teendő az izgató szoczialista sajtótermékekkel, az izgatókkal, egyletekkel és a népgyíílésekkel szemben.« E törvénynek azonban nem volna végrehajtási záradéka. Alkalmazása előtt a törvényhozásnak külön határidő, a testületet megjelölő törvény alakjában adott felhatalmazására lenne mindenkor szükség. Ezt, t. ház, elismerem, hogy pártpolitikai szempontból lehet tán kifogásolni, azt hiszem azonban, t. ház, hogy akkor, mikor a kormány azt kérné, már nem tudom, fogja-e kérni, talán nem is fogja, de ha kérné, hogy neki mód és alkalom adassék a népet a puskacső elől elvonni, hogy neki mód és alkalom nyújtassák arra, hogy a törvénytelen kitörésekre szolgáló eszközöket enyhítse, azt hiszem, e ház • ban azt senki megtagadni nem fogja, mert, t. ház, e kérdés nem képezheti pártpolitika tárgyát; ennek megoldása épúgy a túloldalnak, mint a mi oldalunkon ülőknek egyenlő kívánsága és egyenlő érdeke, hiszen Magyarországnak több mint 50°/o-a érdekelve van ezen kérdésnél ; az agrárszoczialisztikus mozgalomnak, mint említem, Magyarországon erős közgazdasági okai is vannak. Megkísérlem, t. ház, az idő előrehaladottságára tekintettel, röviden, minden indokolás nélkül azokat elősorolni. (Halljuk! Halljuk!) És két részre osztom azokat, nevezetesen azokra, melyek az általános mezőgazdasági bajok szanálásának orvosszerei s mint ilyenek részben a munkás kérdésnek is és azokra, a melyek a munkáskérdésre speczialiter vonatkoznak. A gazdasági bajok orvoslásának első feltétele a belterjes gazdaság előmozdítása s e czélra a mezőgazdasági hitel szervezése, hitelszövetkezetek alakítása, és a hitelintézetek állami felügyelete alá helyezése szükséges. A két elsőről, mint a melynek szükségességéről mindenki meg vau győződve, nem beszélek. Az utóbbira azt jegyzem meg, hogy az ország számtalan részeiben vannak ily hitelintézetek, melyek 11 — 12°/o-kal dolgoznak, különösen a száz forinton alóli hitelkeresőknél, tehát a legszegényebb osztálynál. Ezt tehát tovább tűrni nem lehet (Úgy van! Helyeslés.) Öntöző csatornák létesítése. Azt hiszem, a t. ház teljesen belátja ennek szükségét, indokolását nekem elengedi. Ezenkivííl közös legelők létesítése; miután a marha-állomány napról-napra visszafejlődik, a mezőgazdasági ipar fejlesztése és nagyipar deczentralizálása a vidékre. Mer az a baj, hogy a nagyipar teljesen a közpon ton, a fővárosban van, ebből a vidéknek semmi előnye nincsen. Továbbá a közterhek arányosítására szükségesnek tartom a II. osztályú kereseti adó eltörlését és másodszor a házadónak arányosítását bizonyos mértékben; itt megjegyzem, hogy van például Makón egy városrész, a honvédnegyed, a hol három forint adót fizet a tulajdonos egy 40—50 forintos viskóért, ép úgy, mint a kinek 5—600 forintos háza van. Ennek az arányosítása minden bizonynyal szükséges, nehogy az elkeseredés nagyobb fokra hágjon. 4"