Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

320 62. országos ülés 1897. márezius 4-én, csütörtökön. az országban nemcsak a vallástalanság, hanem a vallásellenesség is és olyan irány kezd lábra­kapni, mely oda törekszik, miszerint a vallá­sosság még az iskolákból is kiküszöböltessék. Azt a kultuszpolitikát, a mely egyik kezé­vel épít, másik kezével pedig rombol, én csak a következetlenség politikájának nevezhetem. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Támogatni akarjuk azt a kezet, a mely fel akarja építeni Magyarország kultúrájának tem­plomát fel egész a csillagokig; de egyúttal meg akarjuk bénítani azt a másik kezet 4 a mely akkor, a mikor a magyar kultúra templomán már-már látjuk csillogni annak kupoláját, meg­rendíti, megbontja annak alapköveit. (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó 'padjain.) Ezt tartottam szükségesnek kijelenteni s midőn ezt teszem s politikánk irányát e téren jelzem, egyszersmind kimondom, hogy ezt nem felekezeti elfogultság­ból, hanem önzetlen, tiszta hazafiságból tesz­szük. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldal hátsó padjain. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket; az ülést újra megnyitom. Josipovich Géza jegyző: Kóla János! (Halljuk! Bálijuk!) Kola János: T. ház! A közoktatásügyi miniszter úrnak múlt szombati beszédével pzán­dékozom röviden foglalkozni; csak röviden azért,, mert azon tárgyak, melyekre felszólalásom ki­terjed, némely részben már meg lettek vitatva. Mielőtt azonban a költségvetési vitára és amiak általános részére rátérnék, nem mellőzi)etem, hogy az előttem szólott néppárti képviselő, gr. Zichy János ő méltósága által tett nyilat­kozatokra itt ne reflektáljak. Meszlény Lajos: 0 méltósága künn van. (Derültség.) Kola János: Gr. Zichy János t. képviselő úr és előtte többen, a kik a néppárton felszólal­tak, folyton azt erősítik, hogy a néppárt valódi politikai párt. Hát én ezt bátor vagyok két­ségbe vonni, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy ennek a pártnak keletkezése nem indokol­ható és létezése nem szükséges. Ebben a »nép­párt« elnevezéshen magában nagy ellenmondás nagy valótlanság foglaltatik. Azok az urak, a kik a néppártot kigondolták, eleinte katholikus pártnak nevezték azt és azután valójában katho­likus pártot is alakítottak. (Úgy van! jobhfelöl.) Mire való volt tehát ezt mint politikai pár­tot a néppárt elnevezése alá rejteni? Ennek az okára is könnyű rámutatni. Épen maga gr. Zichy János mondta meg ezt. Egy parlamentben, itt Magyarországon, egy szabadelvű államban, akár­mennyire irtóznak is attól a szabadelvű párttól, a politikai pártok vallás felekezetek szerint nem sorakozhatnak. Ebben a parlamentben nem lehet katholikus párt, mint a hogy nem lehet refor­mátus párt, zsidó párt stb. Rakovszky István: Úgy van! (Derültség a szélső baloldalon.) Kola János: No ha úgy van, akkor miért nem nevezik magukat katholikus néppártnak? (Ügy van! a baloldal hátsó padjain. Derültség a baloldalon.) Azért, mert annak sem felel meg a pártnak belső szervezkedése, lényege és műkö­dése. Abban pedig, hogy néppártnak nevezik magukat, nagy kontradikezió és nagy valótlan­ság rajlik. A néppártnak, ha csakugyan néppárt akar lenni, nemcsak a katholikus népnek, hanem a protestáns, a zsidó és az államban létező összes népeknek az érdekeit kellene előmozdítania és képviselnie. Pedig ez a czél annyira távol van a t. néppárttól, hogy ezt a távolságot még jelezni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain. Derültség a szélső baloldalon.) A t. nép­párt feladatául tűzte ki az egyházpolitikai tör­vények megváltoztatását. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain. Derültség.) Ez vallási törekvés, a mely tisztán olyan czélokból indul ki, a melyek nem a népet érdeklik. A néppárt, t. ház, nem néppárt, mert nem a nép érdekeinek előmozdítására alakúit; a nép­párt olyan hatalmi aspirácziók czéljaira alakúit, a melyeknek itt hazánkkan nincs forrása és talaja, (Igaz! Úgy van! Derültség balfelöl.) a mely ha­talmi aspiráczióknak czélja előteremteni, vissza­idézni olyan állapotokat, a melyek a múlt szá­zadok homályában vannak eltemetve. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain. Derültség balfelöl.) Ezen állapotok visszaidézésének ma többé jogo­sultsága nincä. (Igaz! Úgy van! Derültség balfelöl. Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A népet, a magyar népet, legyen az katholikus vagy nemkatholikus, lehet itt-ott időnkint félrevezetni, fanatizálni, de azon útra terelni, melyet ezen aspiráczió kivan, állandóan többé nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Azért nem habozom rámutatni, nevén nevezni a gyermeket, hogy mi a czélja a néppártnak e hatalmi aspi­ráczióknak. (Halljuk! Halljuk !) Igenis, a reak­czió. (Gúnyos derültség balfelöl. Úgy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelöl.) A t. néppárt — bocsá­natot kérek, ha én csak rapszodikusan reflektá­lok ; ezen rögtönzés hiányaiért elnézést kérek — (Halljuk! Halljuk!) úgy látszik, a történe­lemből nagyon sokat elfelejtett. (Felkiáltások jobb­felöl: Nem is tanulta!) Az igaz, t. ház, hogy dicső emlékű első apostoli királyunk, szent István egy keresztény katholikus Magyarorszá­got teremtett akkor, mikor a pogány hitről

Next

/
Thumbnails
Contents