Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

62. országos ülés 1897. márczins 4-én, csütörtököm. 319 lom által nekik esetleg nyújtott konczért. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Oda kell irányítani a nevelést, hogy a vallási meggyőződéssel és első sorban a hazaszeretettel szivükben jellemükben az ideálokért lelkesedni tudó erejével meg tudják vívni azt a nagy harczot, a melyet az ifjúságnak a materializmussal vívni kell s a mely harcz kimenetelétől függ nemcsak az ifjú nemzedéknek, de az egész nemzetnek s a hazának is a sorsa. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ha figyelemmel kisérjük a modern államok társadalmának beléletét a XIX. században és ha ezeket összehasonlítjuk a múlt századnak mindenesetre hátramaradott társadalmi életével, a helyett hogy fejlődést tapasztalnánk, a mint a művelt elme feltételezné, bizonyos visszaesést lehet konstatálni, különösen a moralitás terén. Minő ellenmondás látszik lenni abban: kultúra növekedése és az erkölcsök hanyatlása. Pedig ez így van, t. ház, ezt a tényt nem tagadhatja sem a történetíró, sem a pszichológus. Míg a keresztény eszmék befolyása alatt a műveltség az anyagi és erkölcsi fejlődés fogalmát involválja, addig most a materializmus térhódításával karöltve csak az anyagi fejlődést involválja nézetem szerint, a melylyel kapcsolatos az erkölcsök sülyedése. Nézzünk csak körűi. A tudományok és a művészetek fejlődésükben és fejlettségükben a realizmusnak hódolnak, mely a materializmusra vezet ugyanarra a materializmusra, mely valamikor Róma vesztét okozta. A társadalom — fájdalom — kezdi veszíteni érzékét az erkölcs iránt, sőt nemcsak az erkölcs iránt, de egyáltalában az erkölcsösség iránt is, az államok pedig, a melyek omnipotensekké lettek ép úgy, mint az ókor zsarnokai, a helyett, hogy tengernyi hatalmukat az erkölcsök nemesítésére fordítanák, omnipotencziájukat ismét csak a saját hatalmuk és mindenhatóságuk fokozására fordítják. Ne áltassuk magunkat, t. ház, ez így van az egész világon. A mit az államok a közművelődés terén tesznek, azt első sorban nem az egyén javára, de mindenek előtt ismét csak saját javukra, hatalmuknak növesztésére teszik. A czentralisztikus irány, az állam eszmének minden ideál elnyomása árán való fejlesztése nem-e azt bizonyítja, a mit Mócsy Antal igen tisztelt barátom tegnapi beszédében mondott, hogy úgy látszik, mintha nem az állam volna az egyénért, hanem megfordíva, az egyén volna az államért. És épen ezen körülmény szülő oka annyi és oly nagy társadalmi bajoknak, a melyek orvosolhatatlanoknak látszanak azért, mert kivétetett a társadalomból a nézetem szerint egyedüli ható orvosszer, tudniillik az erkölcs, vagy jobban mondva belefészkelte magát minden társadalmi bajunkba a legnagyobb betegség, az erkölcstelenség, és a midőn, t. ház, a szoczia- I lizmusról beszélünk, mikor a t. túloldal szükségesnek tartotta valóban ezen tárgygyal foglalkozni, elfelejtették, hogy az anyagi okok megett, melyek nézetem szerint is első sorban orvoslandók, ott van egy nagy pszichológiai momentum, az erkölcstelenség, a melynek kiirtására szerintem elég gond nem fordíttatik. (Igazi Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Valamint a modern állam mindinkább távolodik a valláserkölcstől, addig az egyház és a felekezetek minden gondjukat oda fordítják, hogy a keresztény elvek megvalósítása által az erkölcsöt is megszerezzék és meghódítsák a társadalomnak és az államnak és épen ezért rovom fel én oly nagy bűnéül az államoknak, hogy az egyház és felekezetek jog- és hatáskörét szűkíteni akarják, hogyha törvényhozásuk által oda törekesznek, hogy a kereszténységtanait és dogmáit lazítsák, mert így akaratlanul bár, de tényleg hadat izentek magának az erkölcsnek. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain) A mai kor, a melyik czinikus mosolyával megfagyaszt minden önzetlen törekvést, ha a pozitív vallás jótékony melegét is nélkülözni fogja, temetője lesz minden kultúrának. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Az egyoldalú anyagi fejlődés okvetlenül elkorcsosodást fog maga után vonni és a modern szibaritizmns áldozata lesz a kereszténység 2000 éves kultúrája, Hiába beszélnek akkor humanizmusról, a midőn az erkölcstelenség terjedésének meg nem gátlása által mesterségesen nevelik a korcsokat, a midőn a valláserkölcsi meggyőződés és pozitív hit hiján olyan dilemmákba sodorják a gondolkodó emberiséget, minek következtében szaporodnak az öngyilkosok és szaporodik az őrülteknek a száma, midőn a vallástalanság által egy generácziót nevelünk, a mely csak önző haszonlesést ismer és a felebaráti szeretetet legfölebb a keresztényi tanoknak aberrácziójáúl tekinti. (Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) Az állami humanizmus ilyen körülmények közt csak paródiája lesz a felebaráti szeretetnek. Ha ezeken a bajokon gyógyítani akarunk, akkor — meggyőződésem szerint — oda kell hatnia az államnak és a társadalomnak, hogy a törvényhozásban, a kormányzatban és az igaz ságszolgáltatásban is mindenütt a keresztény elveknek érvény szereztessék. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ezek azok a jelenségek, a melyekre egész szerényen rá akartam mutatni akkor, a midőn a t. miniszter úr jónak látta hangsúlyozni azt, hogy e vallásosságra szüksége van magának az államnak, de midőn egyúttal — fölteszem, a miniszter úr akaratán, tudtán és beleegyezésén kivííl — mégis oly jelenségek merülnek föl, a melyek azt látszanak bizonyítani, hogy terjed