Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

62. országos Ülés 1897. márczius 4-én, csütörtökön. 313 lehetséges a vakok számára az elemi népiskolákkal kapcsolatos tanfolyamokat felállítani ? Hogyha a hazánkban levő 20.000 vak között 5000 ct olyannak veszünk, a ki csak később vakult meg, s így oktatásra szüksége nincsen s a fenmaradó 15.000-nek 7

B részét veszszük oktathatónak, akkor nálunk 3000 az oktatásra szoruló vakok száma, a kik közül az egyetlen budapesti intézetünkbe legfeljebb 100 lévén felvehető, így tehát 2900 vak marad oktatás nélkül, úgyhogy valamennyi oktathatására 29 ilyen intézetre volna szükségünk, mint a budapesti. Hogyha pedig egy ilyen intézet évi fentartási költségét 40.000 forintra veszszük fel, — a budapesti 50.000 forintba kerííl, — akkor látható, hogy csakis ezen czélra évente 1,160.000 forintra lenne szükségünk. Hogy pedig ilyen óriási összeget a közel jövőben akár az állam, akár a társadalom áldozni képes volna, arra, azt hiszem, komolyan nem gondolhatunk. Ezért érdemes s kell is azon gondoikoduunk, nem lehetne-e kielégítő módon gondoskodni a vakok oktatásáról más eszközök segítségével. A mi a vak gyermeknek az épérzékíível együtt való oktatását illeti, ennek, minthogy a vak hall ég beszélni tud, tagadhatatlanul van némi eredménye, de a tapasztalatok arra tanítottak meg, hogy a népiskola legfeljebb csak előkészítőül szolgálhat a későbbi intézeti vagy külön tanfolyamon való nevelés és oktatásra, de azt még sem pótolja. Azonban sokkal nagyobb eredményt értek el a népiskolával kapcsolatos, de külön órában vezetett vakok tanfolyamával, mert a vak az ének, hittani, nyelvtani, fej számtani, beszéd- s értelemgyakorlati és részben még a földrajzi, természetrajzi és történeti órákon részt vehet az épérzékú'ek elemi iskolájában az előadásokon, de mert sokat fog hallani, a mit hogy megértsen, ezért kisegítő specziális oktatásra van szüksége. Ezt a specziális oktatást pedig a tanító este külön órában könnyen megadhatja a vaknak, a kire nézve a siketnémára felsoroltam nehézségek fenn nem állanak, mert a vaknak nem hátrány, ha nincsen világosság, a tanfolyamot több tanító is vezetheti s egyre egyre alig jut heti három négy óra. Az olyan városokban tehát, a hol öt-hat tanköteles vak található, a népiskolával kapcsolatosan ezen tanfolyam szervezendő lenne. Egyes tárgyakat a vakok az épérzékííekkel végezhetnének, de külön s ezen kívül még a specziális oktatást kivánó tárgyakra, domború irás, olvasás, közhasznú ismereíek, számtan, kefekötés, is kellene őket oktatni. Az ilyen tanfolyamokra — tekintve, hogy a csütörtök egész nap s a vasárnap délelőtt a tanítónak rendesen szabad ideje — megfelelő díjazás mellett elég vállalkozó tanító akadna, a kik lassanKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. ként kellő ügyességre tévén szert, a vakok oktatásában szükség esetén a budapesti központi intézetbe is bevonhatók lennének s a később felállítandó tanfolyamoknak is lenne qualifikált vezetőjük s nem állana be a múlt évi azon szégyenletes eset, a midőn a vakok oktatásában teljesen járatlan tanítókat kellett alkalmazni. De ezek a tanfolyamok idővel intézetekké is nőnék ki magukat. A költsége egy ilyen tanfolyamnak hozzávetőleges számításom szerint, hogy ha helyiséget, fűtést, világítót az iskolafentartó ad, ezenkívül még 1200 forint, a melyből 400 at a vármegye, 400-at közadakozás, 400 forintot pedig az állam adhatna s így tíz-tizenkét vak részesülhetvén oktatásban, egy-egy csak 100 forintba kerülne, míg a budapesti intézetben egy vak most 600 forintba kerül, a miért is, azt hiszem, érdemes lenne ilyen tanfolyamot kísérletképen pár helyen felállítani. T. ház! Most pedig áttérek a hülyék és gyengeelméjüek oktatására s annak czéljára. Mindenekelőtt tisztába kell hozni azt, hogy az értelmi fogyatékosságban szenvedők miként osztályozandók, mert e tekintetben még ma is általános fogalomzavar uralkodik. A tudomány mai álláspontja szerint a helyes felosztás a következő : 1. Hülyék idióták, ezekhez számítandók a gugás és más testi elsatnyúíásban levő kretének. A hülyék vagy teljesen képezhetetlenek vagy képezhetők. Képezhetetlenek a legalacsonyabb fokon levők, a kik mindenkorra eltartásra szorulnak s teljesen és tökéletesen hasznavehetetlen automaták. Láttam például egyszer egy hülyét, kinek kezébe fürészt adtak, hogy fürészelje szét a fát, és az a szerencsétlen ember midőn a fa két darabban a földre hullt, még mindig a levegőben tovább fürészelt. Nem volt tudatában annak, hogy munkáját elvégezte. Ezek nem rosszindulatnak, kifejezett elmekórosok s a nevelőintézetben nincsen semmi keresni valójuk. Ezek tehát a belügyminiszteri tárcza alá tartoznak, kórházak, tébolydák, szegény- és menházak lakói maradnak örökre s az ilyenekről való gondoskodás nem a t„ kultuszminiszter úr tárczáját terheli. A képezhető hülyékből még sok tekintetben hasznavehető alanyok képezhetők s így az állam és társadalom által reájuk fordított költség nem holt tőke, sőt kamatozik, habár nem is olyan mértékben, mint a siketnémák és vakokra fordított kiadások. A hülyék csak internátusokba vagy kolóniákba valók és máshol velők boldogulni nem lehet. 2. A gyengeelméjüek — imbecillusok — ezek az elfajulás, a perverzitás szomorú alakjai, az elmének, az értelemnek kifejezett betegsége. Ezek köz- és önveszélyesek s nagy részük most a 40