Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

314 62 « országos ülés 1897. márczlus á-én, csiltörtSkSa, javító intézetekbe kerül, holott oda nem valók, mert czélszerű nevelés által a legnagyobb ré­szük erkölcsös, munkás életre nevelhető, de sőt az ipar terén bizonyos fokú önállóságra is tehet­nek szert. A gyengeelméjfíeket, Sehwachsinnige, internátusokban kell nevelni, mert ezen fogya­tékosok kedélyére épen az internátus-élet szi­gorú rendje, tisztasága és pontossága gyakorol nevelői hatást. 3. Gyenge tebetségűek, — tehát nem gyenge­elméjííek, schwachbefähigt — a kiket csak a tehetségnek gyengesége jellemez, ezek most az elemi iskolákban a szamárpadban ülnek. Ezek a szerencsétlenek eddig legjobban el voltak hanyagolva. Mi tehát a teendő? A képezhetet­len hülyékről gondoskodjék a t. belügyminiszter úr. A képezhető hülyék és gyengeelméjtíek in­ternátusokban uevelendők, a hol bizonyos, a lehetőség szerinti esekély elemi ismeret mellett jó nevelésben és kézi ügyességben nyerjenek oktatást. Ha lehetséges volna, legjobb lenne a gyengébbek számára — mint a külföldön — mező-, tej-gazdaságot berendezni; mert ezen szegény trottlik igen jól tudják magukat a gaz­daságban és kertészetben hasznossá tenni. Az ügyesebbek iparosokká lennének kiképezendők. A hülyék és gyengeelméjííek között igen sok az epileptikus, a kik számára külön intézet lenne berendezendő orvosok vezetése mellett. Ezekkel az orvosnak s nem a pedagógusnak van dolga. Tehát ezekről is a t. belügyminiszter úr hatás­körébe lenne utalandó a gondoskodás. A gyen­gébb tehetségek számára nem kellenek külön intézetek, hanem külön osztályok. Hiszen ezek leginkább csak a túltömött osztályok áldozatai. Ha egy tanító 80—100 gyermeket tanít, hogyan foglalkozhatik a gyenge tehetségüekkel. Ezek részére tehát külön kisegítő osztályok létesí­tendők, külön képzett tanítókkal, 20—25 növen­dék soroztatván egy osztályba. Német- és Franczia­országban 40—50 városban van már ilyen, de csak városban. íme tehát, t. ház, ez lenne a hülyék és gyengeelméjííek helyes nevelési rend­szere. És ebben is a t. miniszter úr már meg­tette az első helyes lépést, a midőn a Frimm­féle intézetet átvéve — a hol rendszertelenség gescbäftüzlet volt — ilyen helyes irányban fogja reorganizálni, és hogy ha a t. miniszter úr tovább is ezen irányban fog haladni, akkor az eredmény rövid időn át ezen a téren sem ma­radhat el. Most pedig a t. ház engedelmével a dado­gók és hebegők ügyére térek át. Szépséghibá­nak nevezheti ezt egyik-másik felületes meg­figyelő, pedig minő kegyetlenség könnyelműen átsiklani a szenvedő emberiség oly baja felett, mely számtalanszor öngyilkosságba kergeti a sorsüldözöttet. Százszor is inkább volnék siketnéma — monda nekem egyszer egy dadogó — mert a siket­néma gyakran nehezen érthető kiejtésével min­dig szánalmat ébreszt és elnézésre számíthat, de én nevetség tárgya vagyok. Pedig az összes tanuló ifjúság l°/o-a, s nálunk 60.000 szenved e bajban B jóllehet ez nem veszélyezteti az egyén exisztencziáját, mind­azonáltal sok intelligenczia ment már e miatt veszendőbe, hány embert fosztott meg e beszéd­hiba szép állásától s jövőjétől. A mi ezen baj gyógyítását illeti, az csak zsenge korban kecsegtet eredménynyel, 4 — 15 éves korban 70—80°/o, aránylag rövid idő — 3—8 hónap — alatt leszoktatható a dadogás­ról, míg 15 éven felüli korban alig 50—60°/o mutat fel tartós javulást. Ezért minden tanárnak és tanítónak ismerni kellene a dadogás s hebe­gés gyógyításának vagy jobban mondva leszok­tatásáaak módszerét, hogy a hibában szenvedő tanuló bennök orvosát is birja. A dadogás, he­begés gyógyítása főképen didaktikai módszere­ken alapszik s ezt a tanító nagyon könnyen elsajátíthatja 6—8 heti tanfolyam alatt, s na­gyobb eredményt képes elérni, mint az orvos, a ki didaktikai tudományokkal s órákat igénybe vevő oktatással nem szívesen foglalkozik. Igen helyes tehát a t. miniszter úrnak azon legújabb intézkedése is, hogy a külföld ilynemű intézményeihez hasonlóan évente hathetes tan­folyamot rendez Budapesten tanárok, tanítók s tanítónők számára, hogy ezek a dadogók és hebegők oktatásának módszerét elsajátítsák s megszabadítsák növendékeiket ezen bajtól még olyan korban, a midőn a gyermek baja nem harapódzott még el olyan nagy mérvben, a mint azt felnőtt dadogóknál sajnálattal tapasz­talni lehet s a közel jövő ezen intézkedés áldást­hozó eredményeit is hálásan fogja élvezni. Végül, t. ház, hogy daczára a t. miniszter úr 6iUiyi üdvös intézkedésének ezen a téren mégis mennyi még a tennivaló, erre nézve a külföldi állapotokkal szemben engedjék meg, hogy egy rövid statisztikával szolgáljak. Magyarország 3828 tanköteles siketnémája közül 400, tehát 10°/o részestíl oktatásban, 170 Vaczon, 89 izraelita, 20 Frimm Antal, 47 Te­mesvár, 48 Kolozsvár, 10 Arad, 10 budapesti iskola. Belgium 958, Hollandia 465, Dánia 314 siketnémája mind oktatásban részesül. Anglia 5976 tanköteles siketnémája közül 1693 = 35°/o, Ausztria 5791 tanköteles siket­némája közül 1469 = 39°/o, Francziaország 6000 tanköteles siketnémája közül 4000 — 67°/o, Gö­rögország 217 tanköteles siketnémája közül egy sem, Németország 7868 tanköteles siketnémája közül 6550 - 83°/o, Olaszország 3200 tanköteles

Next

/
Thumbnails
Contents