Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

312 (;ü. országos ülés 1897. m&rczlns 4-én, csütörtökön. s az épérzékűekkel versenyezni képes kézművesekké neveltessenek. A vakok intézetében czélszerű nevelési és oktatási rendszer alkalmazásával a vakot önállóvá kell képezni és fel kell szabadítani őt az életét szűk korlátok közé szorító gyámságaiéi. Önálló és jellemes emberré kell képeznünk. Azonban önállóvá csak az a vak válhatik, a ki a prirnitiv életszükségleteket két keze és esze munkájával megszerezni képes, miért is ügyes, s az épérzékűekkel versenyezni tudó munkásokká kell a vakokat kiképeznünk, s ha ezt elérni nem tudjuk, akkor az intézeti nevelés nemcsak hogy haszonnal nem jár, de sőt káros hatással lesz a vakra, mivel épen a nyújtott ismeretek s a felvilágosítás és az oktatás által tudatára ébredvén a maga tehetetlenségének, elkeseredik és kétségbe esik. Sokat beszélnek a vakok koldulási hajlamáról, munkakerüléséről, iszákosságáról, bujálkodásáról és hálát bánságáról. Ezen, fájdalom, sokszor tapasztalt rossz tulajdonságok nem pszichológiai tulajdonságai a vakoknak, hanem csak az önállótlan s jellemszilárdsággal nem biró egyén hibái, a ki könynyen elcsábítható s könnyen elbukik. De hogyha a vak gondos ipari képzés által munkabíróvá, a látókkal versenyezni képessé és ezáltal szabaddá lesz, tapasztalni fogjuk nála is a testi és lelki szabadságot élvező embernek minden szép és nemes tulajdonait. Azonban az; olyan vak, a ki mint kontár mesterember nem a kiérdemelt munkabért követeli, hanem elnézésért könyörög; vagy a ki egy rozoga hegedűvel a vásártereken vagy útszélen alamizsnáért fohászkodik, vagy a ki éjjeli mulatóhelyeken rossz; zongora előtt görnyedezve bachanáliákat szolgál, az ilyen a koldusnak és szolgai léleknek minden romlottságával szégyenére fog válni az intézetnek, a hol neveltetett s az emberbaráti oktatásügynek, a mely istápolta. Ismétlem tehát, t. ház, hogy önállóvá, jellemessé csak az épérzékűekkel versenyezni tudó vak válhatik, s azért ezt kell az intézetnek elérniök, mert csak így tehetjük a vakot azzá, — a mint Moldenhauer kopenhágai igazgató mondja — a mivé nevelnünk kell: hasznossá és boldoggá. (Helyeslés.) Hogy pedig mit képesek a jól kiművelt vakok produkálni, erre nézve csak egy példát, a vakok steglitzi királyi intézetével kapcsolatos gyárszertí s felnőtt vakokat foglalkoztató műhelyeket elég felhoznom, a hol 26 vak munkás és munkásnő dolgozik s mind az intézetben nyer ellátást. Ezek 1895-ben kivétel nélkül képesek voltak keresetükből fedezni ellátásuk összes költségeit, daczára hogy azon évben a nagy verseny folytán a muakabéreket ott tetemesen leszállítani kellett. És ezen kedvezőtlen viszonyok ellenére is a 26 munkás egy év alatt 50.000 márka értékű munkát produkált, melyből 14.698 márka tisztán munkabérűi fizettetett ki. Egy kötélverő némely héten 33 márkát keresett, míg a vak munkásnők 18—22 márkát kerestek heteakint. De Németországban rendezve lévén a szegényügy, kimondatott az is, hogy csupán vaksága miatt senkise legyen menedékházlakó. A humanizmusnak az intézetből kilépő vakok iránt csupán az lenne a kötelessége, hogy azokat munkával állandóan ellássa, és hogy a tőkével vagy összeköttetéssel nem biró vakokat a munkahiánytól megóvja. Ezért a vakok intézeteivel kapcsolatosan nagy, gyárszertí műhelyeket kellene létesíteni a felnőtt vakok foglalkoztatására, a hol a munkások által szerzett heti bérekből az intézet részére a tartásdíjak levonatnának, a ki pedig az intézetben lakni nem akar, az külső bejáró munkásként alkalmaztatnék, míg a távolabb eső községekbe költözők az anyagot az intézettől kaphatnák s meghatározott időben megállapított munkabér fejében a kész munkát beszállítani kötelesek. Az ilyen gyárak soha sem szűkölködnek munkában és mert versenyképesek, hadseregnek, kórházaknak s nagyobb intézeteknek a külföldön szerződések alapján szállítanak. Berlinben a kötélneműszállítást a katonaság részére egy ilyen gyár titkos név alatt vállalta el pár év előtt, s midőn erre évek múlva rájöttek, hihetetlennek tartotta mindenki, hogy a mindig kifogástalan szállítmányokat kizárólag vakok készítették. Németországban a vakok keresményükből nemcsak magukat s családjukat tartják fenn, de nem is megy ritkaság számba az olyan vak, a ki még meg is takarít. A vakok különösen a kefe-, kosár-, kötél-, szék- és sásfonásban képezhetők ki, de humbugnak tartom a virág — művirág — készítést és a zenét, a melyek szerintem az intézetekből könyörtelenül kiküszöbölendők lennének. Sajnos, a mi egyetlen intézetünkben ezen elvek csak a legújabb idő óta kezdenek figyelembe vétetni, mert a mióta fennáll, igen sok rossz ház részére képezte ki a zenészeket, s az is konstatált dolog, hogy volt egy olyan szomorú korszak, midőn az igazgatósággal a bordélyházak direkt levelezésben állottak zongorista ajánlat végett. Zenére csakis a kiváló művészi eredményre kilátással biró vakok, — s ilyen 2°/o van, — vagy az intelligens családok gyermekei lennének képezhetők, a kiknek a zene nem kény ér keresetűi, hanem művészetül, vagy csak szórakozásul fog szolgálhatni. Nagyon fontos kérdés az, hogy nem volna-e