Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

62. országos ülés 1897. márezius 4-én, cstttiírtökSn. 3 \ \ internátus, akár externátus, akár vegyes, hanem az lenne a legjobb, hogyha vidékenként vagy megyénkint 40—48 növendéket befogadó externátusok állíttatnának fel, a hol a siketnémák nyolcz év alatt nemcsak beszélni 8 magukat szóval megértetni megtaníttatnának, hanem lényegében ugyanazon ismereteket sajátítanák el, melyeket az épérzékü gyermeket a népiskolákban hat év alatt elsajátítanak. A legfontosabb kérdés, hogy nem lehetne-e a siketnémákat a népiskolákban tanítani? T. ház! Miután a siketnéma-oktatás igen drága, azt hiszem, érdemes egyszer ezen kérdéssel is'foglalkoznunk. A 30-as években Németországban mozgalom indáit meg, hogy a néptanítók a siketnémák oktatására kiképeztetvén, a népiskolákban az épérzékűekkel együtt oktassák a siketnémákat, de a terv kivihetetlennek bizonyult. Azután különórákban a népiskolákkal kapcsolatos külön esti tanfolyamokon kísérelték ezt meg, de ez sem vált be, mert: a) a siketnémík szakszerű oktatása oly különös pszichológiai és fonetikai ismereteket követel, melynek megszerzésére az amúgy is sok teendőkkel elhalmozott néptanítóknak nem maradhatott elég idejük ; b) a siketnémának, mint hallástól megfosztottnak oktatási, a látáson, a szóhangok optikai képének felfogásán alapszik s így az oktatás csak teljes és jó nappali világosság mellett lehet eredményes; c) a siketnémák oktatása oly fizikai erőt kivan, olyan fáradságos, hogy az egész napi oktatásban kifáradt népiskolai tanító csak igen csekély mértékben tudna négy-nyolcz siketnémát is oktatni. Azután megkisérlették a tanítóképezdéket egyes siketnéma-iskolákkal egybekapcsolni, hogy a tanítóképezdei növendékek egyéb tanulmányaikkal egyidejűleg a siketnémák oktatásának módszerét is elsajátítsák. De ez nem vezetett eredményre, mert a még általános pedagógiai tanulmányait be nem végzett képezdei növendék épenséggel nem lehetett képes heti egy-két órai oktatás nyomán a siketnémák oktatásának módszerét elsajátítani s ezért a németek már a 60-as években belátták, hogy a siketnémákat sem a népiskolákban tanítani, sem tanáraikat a rendes népiskolai tanítóképezdékben kiművelni nem, hanem a siketnémákat csakis e czélból berendezett külön intézetekben és iskolákban lehet eredményesen tanítani, és hogy a siketnématauítóknak az oktatás ezen specziális ágára beható szaktanulmányok alapján s külön kell készüluiök. És a mig a németek már ekkor a a helyes útra tértek, addig mi nagy lelkesedésssel ekkor léptünk reá az általuk elhagyott ösvényre. Báró Eötvös József akkori kultuszminiszter 1867 április havában Fekete Károly váczi intézeti tanárt a budapesti katholikus tanítóképezdében a siketnéraák oktatásának módszeréről előadások tartásával ekkor bízta meg. 1880-ban Trefort Ágoston hívta fel a tanfelügyelőket, hogy a néptanítókat a siketnémák oktatásával való foglalkozásra buzdítsa. Ennek volt is közvetve valami eredménye, a mennyiben Áradon, Temesvárott és Uj-Futtakon egy-egy tanfolyam nyílt meg siketnémák számára. Az aradi nyolcz hó, a temesvári — mert n eh íny évig így csekély eredményt volt csak képes felmutatni —• pár év múlva önálló siketnéma-iskolává lőnek átalakítva s ettől fogva szép eredménynyel működnek, a futtáid azonban feloszlott. Tehát a tapasztalat, habár későn, de nálunk is beigazolta, hogy a siketnémákat csak külön iskolákban s külön kiképzett tanerőkkel lehet oktatni. Még egy kísérlet tétetett nálunk 1890-ben, ezen irányban a budapesti első kerületi elemi és polgári tanítóképzőintézettel összekapcsolt siketnéma-iskolával, a hol az iskola vezető-tanára heti egy órában elméleti előadást tartott a képezdei növendékeknek, hogy csak a siketnémák oktatásának módszerét elsajátítsák, de négy évi sikertelen munka után 1895-ben ez is beszüntetve lett s kizárólag "Wlassics Gyula t. miniszter úrnak érdeme, hogy egyszer már mi is a helyes útra, a külön siketnéma-tanítóképezde felállítására tértünk át, s midőn a t. miniszter úr a tanügyi kormány élére állt s reformprogrammjába az emberbaráti intézetek szervezését is felvette, a váczi siketnéma-intézetnél siketnéma-tanítóképző tanfolyamot rendszsresített, a melyre csak okleveles tanítók jelentkezhetnek, s a melyen évről-évre legalább két ösztöndíjas tanfolyamhallgató képeztetik ki a siketnémák oktatására. A tanfolyam most két évig tart s öt tanár van ott alkalmazva és a legrövidebb idő tanúbizonyságot fog tenni arról, hogy az innét kikerülő tanítók nemcsak nagyobb eredményt felmutatni képesek lesznek, de a közeljövőben vidékenkint alakítandó siketnéma-externátus iskolák is qualifikált tanítókkal lesznek elláthatók. Mindenekelőtt látható, t. ház, hogy bár a legutóbbi időben e téren is sok történt, mégis mennyi a tennivalónk. Ezek után, t. ház, engedjék meg, hogy a vakok oktatásával is nemzetgazdászati szempontból foglalkozhassam. A vakok oktatásának czélja, hogy a látókép esgégüktől megfosztott gyermekek fogyatékosságuk daczára is lehetőleg mindazon ismereteket megszerezhessék, melyekre az épérzéktí gyermekeket a népiskolákban oktatják, továbbá az, hogy a vak az elemi osztályok befejeztével valamely jól megválasztott életpályára iparossá képeztessék ki, (Helyeslés.) hogy kenyérkereső