Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-62
310 62. országos ülés 1897. márczius 4-én, csütörtökön. sem ajánlatosak s épen ezen okok indították az intéző köröket arra, hogy ipari műhelyek eltörlése és a slöjd-oktatás behozatala ténynyé vált. (Halljuk! Halljuk!) Ezen rendszer szerint a téli hónapokban a fiúnövendékek korukhoz és képességükhöz mérten az agyag-, a kartonázsés a famunka, a nyári félévben pedig ezeken kivül a kerti munka, gyümölcsfanemesítés. Bzőlőojtás és művelés, selyemtenyésztés és méhészettel foglalkoznak, melyek a slöjdben a legfontosabbak. Hogyha a slöjd-oktatásnak semmi más előnye nem volna, mint hogy ezt pedagógusok vezetik, a kik a növendékek tanítói, s az iparoktatásnak semmi más hátránya nem lenue, mint hogy tervszerű és czélszerű nevelő behatást gyakorolni képtelen iparosmesterek kezébe jut a zsenge korú növendék, már pusztán ez is elég ok lett volna az iparoktatás beszüntetésére s a slöjd behozatalára. A leánynövendékeket varrásra kell tanítani akként, hogy az intézetbői kilépve, kenyerüket megkereshessék, az I— V. osztályba járók az elemi kézimunkát tanulják, de az V— VIII. osztálynak már csak egy bizonyos kenyérkeresetet nyújtani képes iparágban nyerjenek oktatást, mint: fehérruha-varrás és szabás; felsőruhavarrás és szabás; hímzés és selyemfestészet; kötőgép-ipar. Ezeket a nagyobb növendékeket ezenkívül meg kell még taníttatni a vasalásra s az intézeti konyhában a főzésre is. Ilyen rendszer mellett az intézetből kilépve, képesek lesznek kenyerüket megkeresni avagy önálló háztartást vezetni. Mindezen reformokat a t, miniszter úr a legnagyobb részben az elmúlt évben léptette életbe s mondhatom, hogy a váczi kir. orsz. siketnéma-intézet, a melyet 12 év óta ismerek s tanulmányoztam, ma már ezen modern elvek alapján kitűnő igazgató által mintaszerűen van vezetve a régi szomorú állapotokkal szemben. Egy másik fontos és a szakemberek között még mindig vita tárgyát képező kérdés az, hogy okyetlentíl kell-e, hogy a siketnéma-intézetben internátus legyen, vagy az externátus, avagy a vegyes rendszer-e a legjobb? (Halljuk!) Annyi bizonyos, hogy a legelső intézetek kizárólag internátusokkal voltak berendezve, mert azt hitték, hogy a siketnémát, a ki a halló gyermektől sokban különbözik, egészen más bánásmódban kell részesíteni s azért az intézeteknek is az épérzékűekétői eltérő szervezettel kell birniok, mert a siketuémák oktatása csak úgy lehet eredményes, ha azokat az épérzéktíektől elkülönítve zárt intézetekben nevelik, de sőt annyira mentek ezen elkülönítési rendszerrel, hogy a siketnémák számára a külföldön külön kolóniákat akartak teremteni, a mi — szerencsére — nem sikerűit. Legutóbb Németországban az internátusok ellen fordultak és az externátusokban vélték a siketuémák oktatásának legjobb módszerét felfödözhetni. Nézetem szerint, mint mindenben, úgy itt is a túlzástól óvakodni kell. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy mind az internátus, mind az externátusban, sőt a vegyes rendszerű intézetben is — mint jelenleg a váczi, a hol az elmúlt évben 74 kinlakó és 97 benlakó volt — szép eredményeket lehet elérni s ez nem annyira a rend • szertől, mint a vezetéstől függ. Részemről az externátus mellett vagyok: 1. mert hazánkban ma évente legalább 2500 siketnéma gyermek nő fel minden oktatás nélkül, s ha ezek számára a drága internátusokat akarjuk létesíteni, vájjon meddig kell még a magyar társadalom kebelében élő siketnémáknak várniok? Különösen akkor, mikor nálunk a még sokkal olcsóbb externátusra se telik. 2. A földmíves és iparos gyermeke ne ragadtassák ki életviszonyaiból s ne neveljük őt nagy költséggel elkényeztetett gyermekké, adják ellátásra földmíveshez, iparoshoz s járjon be az intézetbe a tanórákra s ismét naponta onnét vissza múlt és jövő életviszonyai körébe. 4. Ragályos betegségek internátusban könynyebben fellépnek s alig gátolhatok meg a nehezen szüntethetők meg végleg. 4. Sokkal olcsóbb az externátusban a tanítás s itt is eredménynyel végezhető. Az Európában létező 357 intézet közül 126 externátus, 77 internátus, 62 vegyes, 92 előttem ismeretlen. 5. Az internátus és externátus költségei nagyban különböznek s úgy állanak egymással szemközt, mint 1 : 4 vagy 5-höz. A ki tehát igazán önzetlenül szívén viseli a siketnémák helyzetének javítását, annak nem szabad megengednie, hogy a nagyközönséget hamis jelszavakkal megtéveszszék s oda kell egyelőre hatnia, hogy minél több externátus létesüljön, a melyek majd később a lehetőség és szükséghez képest iuternátusokká átalakíthatók. A t. kultuszminiszter úr ezeu elvek helyességét belátva, 1895-ben a temesvári községi siketnáma-iskolának ily szervezet mellett való fejlesztésére 30.000 forintnyi olcsó kölcsönt s megfelelő segélyt engedélyezni s a Kaposvárott létesítendőnek segélyezésére 1000 forintot adni szíves volt. A budai siketuéma-iskolát, a mely internátus volt, szintén mint externátust Pestre vitte át s ezzel, azt hiszem, szintén bizonyítékát adta, hogy ilyen irányú mozgalmakat mindig készséggel támogat. Egy másik érdekes kérdés az, hogy kivánatos-e, hogy az intézetbe minél nagyobb számban gyűjtessenek össze a növendékek. Erre nézve a felelet az, hogy 80—100-nál több semmiesetre sem lenne megengedhető, akár
