Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. niárczius 8-án, szerdán. 305 nyékbe, hiszen a katholikusoknak tulaj donképen nem is ártanak annyit, mint más vallásfelekezeteknek, különösen a protestánsoknak. Igaz, tisztán így van. Hiszen a lapok majdnem mindennap hoznak, fájdalom, olyan közléseket, hogy most itt és ott túlnyomóan protestáns egyházakból tömegesen hagyják el a maguk vallását és lesznek felekezetnélküliekké. Ln nekem magamnak is argumentált e háznak egyik igen tisztelt tagja, a ki most nincsen jelen, és kapaczitálni akart, hogy mi katholikusok nyugodjunk bele a törvénybe, mert a protestánok 50 esztendő múlva (Felkiáltások a baloldalon; Öt év múlva!) maguk fogják ezen törvények revízióját követelni, mert ők fognak majd tönkremenni. Igen tisztelt ház, annak daczára én azt óhajtom, hogy a törvények mielőbb revideáltassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Mert habár nagy baj az, hogy hazánk nyelvileg és vallásilag annyira szét van tagolva, ehhez képest a vallástalanság összehasonlíthatatlanul nagyob baj. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát avval nem vigasztalom magamat, hogy a törvények más felekezetbelieknek többet ártanak, mint nekünk katholikusoknak. Én azt akarom, hogy se nekem, se másnak ne ártsanak. (Helyeslés a baloldalon.) De azért is módosítani kell a szerencsétlen törvényeket, hogy ezen módosítással gátat vessünk azon — már párszor említett — nagyobb bajnak, a mely a művelt társadalmat legújabban fenyegeti: a szoezializmusnak tudniillik. Hiszen a ház t. túloldaláról elhangzott beszédekből is ki lehetett érezni, sőt némelyek ki is mondották, mások meg sejtették, hogy a szoezializmusnak tulaj donképen a hitetlenség az oka. És úgy is van, t. ház, mert a nemzetközi szoczializmus először az Istent tagadja meg, azután a trónt és végül a hazát. Azért kell elejét venni annak, hogy ezen szerencsétlen törvények következtében a vallástalanság terjedhessen. Mindenütt a vallástalansággal kezdődött korunk ezen réme, azt kimutathatjuk Belgiumban, Francziaországban. Nem akarok azokkal foglalkozni, de egy hazánkhoz közelebb álló és talán mindenki előtt leginkább ismert állammal, Németországgal röviden mégis foglalkozom. Tudjuk, hogy 1870-ig, illetőleg a kulturharczig Németországban a közoktatás egészen vallásos, hitfelekezeti alapon nyugodott és annak daczára, hogy szanaszét volt szaggatva az a birodalom, akkor mégis képes volt legyőzni az egységes Francziaországot, a liberális Francziaországot. Midőn a németországi hadak bent voltak Francziaország testében, történt, hogy azok a vallásos német katonák vasárnapokon tömegesen mentek a templomokba s térdreborúlva imádkoztak. Látta ezt egy franczia pap, szemében könyekkel egyik német kollegájához fordult s így szólott : már most tudom, miért győztek a német KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. fegyverek. Igen, mert a vallásos katona mindig bátrabb, mint a vallástalan, mert az nyugodt, Istennel kibékült lélekkel megy a halálveszedelembe, ellenben a vallástalan emberek, bármennyire iparkodjanak is magokat emanczipálni a túlvilágtól, nem sikerül az teljesen, hanem mindig fenmarad a kétely s a bizonytalanság szülte félelem Azért én azt gondolom, hogy a vallásilag nevelt, de különben széttagolt Németországnak vallásos katonasága győzte le a bár egységes, de liberális Francziaországnak katonaságát. Tudjuk, hogy 1873-ban Bismarck elbizakodva a nagy hatalomtól, Németországot egyesítvén, tovább akart menni, talán az is szeme előtt volt, lehetőleg vallásilag is egyesíteni az országot, a kultúra nevében, a melynek magaslatán pedig vezérként állott akkor is Németország, tehát a kultúra nevében támadta meg az egyházakat. Nem akarok hosszasabban ezzel foglalkozni, csak röviden jelentem ki azt, hogy bár nagy büszkén azt mondotta, hogy nem megy Ganossába, mégis mi lett a következése a kultur-hareznak?Lettaz, hogy mig 1871-ben csak 118.000 volt a szoczialisták szavazata, 20 évvel később már húszszor annyi volt, mert majdnem két millióra rúgott a vallástalan iskolákban, vallástalan törvényekkel terjesztett szoczialisták száma. És mikor Bismarck látta a szomorú következményeket, elment Canossába, azaz megengedte a vallásosságot sértő törvényeket lassanként módosítani ; mert nagyobb volt benne a hazaszeretet, semmint a gyűlölet a katholiczizmus iránt, nagyobb volt benne a hazaszeretet, semmint a hatalomhoz való ragaszkodás. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Itten hivatkoztak többen Angliára és mondták, hogy Angliában a munkásmozgalmak tekintetében ott meglehetősen rendben megy a dolog. Miért van ez így, t. ház? Az előbb már volt szerencsém kiemelni, hogy Angliában a vasárnapokat milyen vallásosán ülik meg. Tudjuk, hogy Angliában a vallás nagy tiszteletben részesül. A napokban olvastam, hogy annyira mennek e tekintetben, hogy például ha egy angol hajó befut valamely kikötőbe, akkor annak a legénysége vasárnap elmegy a templomba, de ha egy franczia hajó megy be, bizony arról nem megy senktsem templomba. Hát, t. ház, ha tetszik Angliára hivatkozni, akkor, midőn az Angliára való hivatkozás az önök elveinek, czéljainak megfelel, ne méltóztassanak elfeledni, hogy Angliában a vallásosságot ápolják s rajta vannak, hogy a vallásos alapok meg ne ingattassanak. Itt a házban kaptam egy füzetet. Az igen tisztelt képviselő urak kétségkívül szintén kaptak; czíme : »A fiúk hadserege.* Elolvastam és azt találtam, idézhetnék belőle, de inkább csak 39