Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

304 61. országos ülés 1897. márczius 3-án, szerdán. között. A római szentszék tűri ez állapotot Fraiícziaországban meg Belgiumban, itt is tú'ri; mi néppárt is minden alkalmat megragadunk arra nézve, hogy pártfeleinket kérjük, hogy a törvényt tiszteljék, a míg törvény, tűrjék azt, engedelmeskedjenek, de alkotmányos polgári jogunk az, hogy e nekünk nem tetsző törvények megváltoztatására törekedjünk. Ehhez jogunk van. Ezeket kívántam csak röviden megjegyezni Hegedüs Sándor t. képviselőtársam észrevételére és kívánságára, megtoldva még azzal, hogy én kormányzati bölcseségnek azt tekintem, hogy törekedjünk oly törvényeket hozni, melyekbe a polgárság ne kénytelen kelletlenségből törődjék bele, hogy azokat ne csak tűrje, hanem belenyugodjék azokba, mint olyanokba, melyeket jóknak és ezélravezetőknek tart. A görög egyházak álláspontja a polgári házasság tekintetében azonos a katholikusokéval, nem is foglalkozom tehát ezzel bővebben. Más vallásunknál a polgári házasság nem lévén szentség, reájuk nem oly sérelmes ugyan ez a törvény, de mivel ezelőtt a más vallásúak is mindig az ő templomukban, papjuk segélyével kötötték a házasságot és ezen körülménynél fogva ezen kötésben mintegy isteni szankcziót láttak, a házasság szent volt előttük, most is szent, minden becsületes ember előtt szent. Ép azért a hithűek, bármely vallásúak legyenek is, sérelmesnek tartják magukra nézve a polgári házasságot. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hivatkozhatnám itt, hogy ezen házban a múltban is voltak, most is ülnek tekintélyes emberek, kik ellenezték a polgári házasságot úgy a pártonkivtíliek, mint a nemzeti pártiak részéről, azonban nem akarok azokra — az idő haladván — kiterjeszkedni. Csak még azt jegyzem meg, hogy a vallási kérdésekben illetékes tényezők nemcsak katholikus részről, hanem az ország minden vallása részéről pálezát törtek a polgári házasság fölött. A polgári házasság behozatala után Budapesten 71 rabbi tartott ülést s azok egy szavazat ellenében kimondották, hogy a polgári házasságot ők sem tartják házasságnak és hogy a polgári házasság megkötése után a templomba jövő házaspárt csak jegyeseknek szólítják. Most történt nemrég a református templomban, hogy Szász Károly püspök úr, midőn azt kérdezte Soldos Sárikától, mi a neve, s ő azt felelte: Beöthy Lászlóné, a püspök úr azt mondta neki.- még nem, csak az egyházi kötés után. A püspök úr tehát a főrendiházban — nem keresem, miért, mert nem szeretek a kulisszák mögé menni — megszavazta a polgári házasságot, a templomban ő sem ismeri el. Miért hozta tehát be a liberalizmus a polgári házasságot? Ezt Busbach Péter megmondta annak idején. A kit érdekel, olvassa el annak a füzetét. De, hogy mily indokok működtek közre, hogy e törvény csakugyan létesüljön, hogy még olyanok is elfogadják, a kik azt elvben ellenezték, arra nézve egy kijelentésre figyelmeztetem a t. házat. A főrendiházban e törvény tárgyalása alkalmával egy nagy befolyású egyén, az egykori berlini nagykövet, tehát olyan férfiú, a ki ismerős a cselekedetek rugóival s az udvarnál grata persona, azt mondta: Én ugyan elvileg ellenzem a polgári házasságot, de mégis megszavazom, mert e törvény a függetlenségi párt szétrobbantására fog vezetni. Tudjuk, hogy ez tényleg be is következett. Ha tehát az ember jobban megnézi a dolgot, rájön, hogy a legfelső körökben mily argumentumokkal ajánlhatták a polgári házasság behozatát. Behozták a polgári házasságot, a mely pedig, mint említettem, a felekezeteknek nem kell, s a diplomatáknak sem kellett, csak bizonyos gyakorlati ezélok elérése végett szavazták meg. Azzal argumentálnak a liberálisok, hogy szükség volt rá, mert az állam kötelessége gondoskodni arról, hogy azon jegyesek is egybekelhessenek, a kik egyházilag nem léphetnek házasságra. Én az okoskodást elfogadom. Arról lehet beszélni, hogy a kisegítő polgári házasság szükséges. De mért ment akkor messzebb a liberalizmus, odáig, hogy azokat is kényszerítse a polgári házasságra, a kiknek az nem kell, a kik körülményeiknél fogva egyházi házasságot is köthetnek és csakis ilyet akarnak kötni?! Ezt az óriási többséget kötelező polgári házassággal arra rákényszeríteni, hogy olyant cselekedjék, a mi neki nem kell, a mi az ő lelkiismeretét egyenesen sérti, engedjenek meg, t. uraim, akkor, midőn ezt teszi a liberalizmus, erőszakoskodik és zsarnokoskodik. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) A vallástalanság szabadsága, mint előbb mondottam, még rosszabb a polgári házasságnál is. Behozták azzal az argumentummal, hogy nem lehet senkit sem arra kényszeríteni, hogy valamely vallásfelekezethez tartozzék. Ez roppant gyenge argumentum, t, ház, mert ha mindazokat a törvényeket eltörölnők, melyek az egyes polgároknak nem tetszenek, akkor törvény alig maradna. Ott vannak a nazarénusok, nem akarnak sem fegyvert fogni, sem adót fizetni, gondolom, az adófizetést más vallásfelekezetbeliek is megtagadnák, de az állam reá kényszeríti őket, hogy kell katonáskodni, kell adót fizetni. És helyesen, mert az államnak vannak magasabb érdekei, a melyek által az állam kell, hogy vezéreltessék. De ilyen magasabb érdeknek tartom azt is, hogy a polgárok vallásosak legyenek; azért nem szabad a vallástalanságnak kaput nyitni semmiféle liberális álokoskodással. Szokták kérdeni, hogy a katholikusok miért nem nyugosznak bele ezen egyházpolitikai törve-