Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-61
61. országos ülés 1897. márczlns 3-án, szerdán. 303 tania kell a hatalmasnak; különösen a ki a kormányzásra van hivatva, annak ez egyenesen kötelessége keresztény felfogás szerint. És ezen költségvetés tárgyalása alkalmával nemcsak meglepetve, de mélyen elszomorodva hallottuk a miniszteri székből, a t. kereskedelemügyi miniszter úr szájából azt, az ezen oldalról — gondolom — Madarász Imre t. képviselőtársam által fölvetett kérdés alkalmából, hogy az államnak feladata nem lehet a szegényeket védelmezni, a kiket — gondolom — a vigéczek becsapnak; védelmezze a szegény ember magát és ne engedje magát becsapni. Ez a liberális tan. Már ez is mutatja, hogy a liberális felfogás szakított a kereszténységgel. Ez a liberális állam meghozta hazánkban a vasárnapi munkaszünetet, de úgy, hogy bizony nincs benne köszönet. Délig folyhátik a munka a tulajdonke'peni istentisztelet alatt, délután azonban világért sem szabad munkálkodni, akkor nyitva kell minden trafiknak, minden pálinkás boltnak lennie, hogy az állam javára, hazafiságból igya és mulassa el az a szegény munkás, a mit talán még vasárnap délelőtt is keresett. Tudom, mivel szokták liberális részről indokolni ezt. Szükség van arra nagyon, hogy a szegény ember dolgozzék, minél többet keressen, ipari és üzleti érdekek kívánják azt, hogy vasárnap délelőtt is folyjon a munka. Én képes vagyok ennek ellenében oly tényre hivatkozni, a mely ezen okoskodást egészen halomra dönti. A világnak legelső, leggazdagabb, legiparosabb, legnagyobb üzletekkel foglalkozó országában, Angliában, teljesen vasárnapi szünet van, (Úgy van'J a szélső baloldalon.) annyira, hogy ott még az élelmi szereket áruló helyiségek is mind zárva vannak, világos jeléül annak, hogy üzleti, iparos érdek nem követeli azt, hogy az Istennek szentelt hetedik napból fél nap üzleti foglalkozásra fordíttassák, már csak abból a szempontból sem kellene ezt tenni, hanem a vasárnapot reggeltől egész estig, egész nap meg kellene ülni, mert hiszen panaszkodnak, hogy minden téren és így az ipar terén is túltermelésünk van; hiszen akkor is termeltetik untig elég, ha vasárnap munkával nem foglalkozunk. De belenyúlt a liberális állam a keresztény egyháznak azelőtt soha kétségbe nem vont tanítói jogába is. Belenyúlt a liberális állam egyikmásik egyháznak a dogmáiba is akkor, a midőn a házasságot is magához ragadta, akkor a midőn kimondotta a liberális állam, hogy az egyházilag megkötött házasság, a mely pedig eddig századokon át mindig jó volt az állam részére is, előtte semmis; és ebben van a sérelem. Azt én értem, ha állami okokból az állam kormányzat megköveteli, hogy a kik házasságot kötöttek, azok S előtte is bejelentsék ezt, de hogy kimondja azt, — nem akarok erre hosszasabban kiterjeszkedni, -- hogy az egyházilag megkötött házasság előtte nem házasság, ez sértő a vallásra, sértő mindazon egyházakra, melyeknél a házasság szentség és dogma. (Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) De legjobban sértette meg a hitfelekezetnélküliséggel a liberális állam az egyházat. Erről talán felesleges is beszélni, egyszerűen hivatkozom arra, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam a múltkor mondott, a ki lelkesedéssel beszél arról, hogy mily nagy kára van ebből a törvényből az országnak, nemcsak az egyháznak, mert a vallástalanság szabadságának törvénybeigtatásával ki lettek nyitva azok a zsilipek, az az út, a mely úton betódulhat korunk legnagyobb veszedelme hazánkba is, a szocziálizmus, a mely nemcsak a munkát kerüli, hanem a vallásosságot is. Nem akarok a polgári házasság kérdésével hosszasabban foglalkozni, inkább a tényekre akarok rátérni. Tény az, hogy katholikus szempontból ez sérti a vallást, a dogmát. Kijelentette ezt egyházunk legfőbb feje, kijelentették ezt magyarországi püspökeink, főpásztoraink, e tekintetben pedig az ő szavuk irányadó miránk nézve, fölösleges tehát e felett vitatkozni. Azonben kell itt röviden foglalkoznom azzal, á mit Hegedüs Sándor t. képviselő úr mondott, előállván követeléssel a néppárttal szemben és kívánsággal a római szentszékkel, a pápával szemben. Azt kívánta a néppárttól, hogy az legyen annyira hazafias, mint például a belgák és francziák, kik szépen megférnek a polgári házassággal; a római pápától pedig azt kívánja, hogy legyeu a Regnum Marianummal szemben annyira méltányos és elnéző, mint a franeziákkal és belgákkal szemben, a hol polgári házasság van. Én nagyon megütköztem azon, midőn oly tekintélyes egyén szájából hallottam azt a tanácsot, azt a követelést a néppárttal szemben hangoztatni, hogy a néppárti legyen oly hazafias, hogy nyugodjék bele a polgári házasságba. Hát ezen fordul meg, t. ház, a hazafiassági kérdés ? A ki belenyugszik, az hazafi, a ki nem nyugszik bele, nem hazafi? Hát csak a liberális törvények meghozatala óta van ebben az országban hazafiaság? (Helyeslés balfelől.) Azelőtt nem voltak hazafiak? Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy akkor teljesítjük a haza iránt legjobban kötelességünket, midőn vissza akarjuk állítani azokat az alapokat, mely alapokon hazánk ezer év óta fennállott, (Igás! Úgy! van! balfelől.) és mely alapokat a liberális párt az egyházpolitikai törvények meghozásával bontogatni megkezdette. A mi illeti a római szentszékkel szemben kifejezett kívánságát, a dolog úgy áll, hogy nagy különbség van a tűrés és belenyugvás
