Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

302 61. országos filcs 1897. márczins 3-án, szerdán. hogy magának az Úr Jézusnak felfeszítését is ezen pogány elv, asalusrei pnblicae supremalex értelmében követték el az írástudók, mert a népet azzal izgatták fel, hogy hasznos egy embernek meghalni a népért. Tehát az a tan, hogy az államérdek a legfőbb törvény, igen veszedelmes lehet, merfc az emberek gyarlók és e tan a legnagyobb igazságtalanságokra vezethetne. (Úgy van! balfelől.) De hivatkozhatom a jelenre is. Az igen tisztelt miniszterelnök úr is mindenesetre a közjó érdekében valónak tartotta, mert különben nem cselekedte volna, hogy a választásoknál, mint maga beismerte, a zsandárszuronyt, meg a pénzt is igénybe vette, mert meg volt győződve róla, hogy a salus rei publicae elve ezt úgy kívánja, hogy a gonosz ellenséget, a mint maga nevezte a 48-as pártot is, — ha esak lehet, kiirtsa. Felhozhatnék még más példákat is, de nem akarom a rendes tanácskozási időn túl a t. ház türelmét igénybe venni, azért csak röviden jegyzem meg, hogy mindezek alapján az, hogy mi a közjó, mi válik a köztársaság javára, az nálam nagyon kétséges és az egyéni felfogástól függ, épen azért nem szabad tételűi felállítani, hogy a mit a köztársaság java kivan, az a legfőbb törvény. Szerintem az igazság az, már a régiek is azt mondták: Justitia est regnorum fundamentum. Csakhogy ez ismét az egyéni felfogástól, függ. Egyik így látja az igazságot, másik amúgy. Ezért kell, t. ház, egy csalhatatlan alapra hehj ezkedni és mi néppártiak azt az igazságot, a mi az állam alapját kell hogy képezze, a keresztény tanok világosságánál keressük. (Eelyeslés balfelöl.) Az evangélium alapján keresve az igazságot, biztos úton haladunk és el nem tévedhetünk. (Úgy van! balfélől.)ÉiS mivel ez nemcsak az állami, hanem az egyéni és társadalmi életre nézve is áll, azért kell a nevelést és a tanítást e csalhatatlan, biztos alapra fektetni. (Helyeslés balfelől.) A t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr szombati beszédében azt mondotta, hogy a magyar liberális kormányzat nem is ellensége az egyháznak. Örvendetes meglepetéssel hallgattam e kijelentést, mert arra gondoltam, nem akar-e a magyar liberális állam eddigi eljárásához képest irányváltoztatást jelenteni, meit úgy hiszem, hogy az egyházpolitikai viták során az a felfogás domborodott ki, hogy a müveit államok között tulajdonképen nincs is keresztény állam, hogy az állam nem lehet keresztény, annak közömbösnek kell lenni, az nem lehet hitfelekezeti, épen mert állam és különböző vallású polgárok vannak benne. Az állam feladata az, hogy egyik vallásfelekezetet se dédelgesse, egyiket se részesítse előnyben a másik rovására, hanem mindenik számára biztosítsa a szabadságot és viszonosságot. (Úgy van! balfelől.) Gondolom úgy volt vagy is röviden, hogy liberális államnak Hekaba a vallás. (Zaj.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Sohasem volt! Mócsy Antal: Az egyházpolitikai vita ezt mutatta, erre törekedett. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Ez félreértés! Mócsy Antal: Akkor örömest veszem tudomásul, hogy a t. miniszter úr raa tovább megy és tagadja és azt mondja, hogy a liberális állam egyenesen támogatja a történeti hitfelekezeteket és rámutat a tárczája keretében a költségvetés megfelelő tételeire, mert a mint íl mondja, nálunk az államra nézve a vallásosság nem közönyös. Valóban, t. képviselőház, úgy áll, hogy Magyarországon, különösen Magyarországon, a vallásosság nem közönyös. Tudjuk, hogy a vallástalanság Európának legnagyobb, leghatalmasabb népét is megviselte, úgy hogy annak következtében az egész állam nem is már a lőporos hordón, mint inkább dinamitos talajon áll. Magyarországon eddig épen ez tartotta fönn azt a csekély, maroknyi népet, hogy Magyarországnak lakossága, ha olykorolykor el is fordult az Istentől, mégis mindig voltak a történelem folyamán nagy lelkek, nagyok a hadban és a törvényhozásban, de különösen az Istenhez és valláshoz való ragaszkodásban, mi által képesek voltunk mindig a pusztulás széléről a népet ismét visszavezetni arra az útra, a melyen haladva, ma Isten segélyével az ezredévet megéltük. T. ház! A miniszer úrnak abbeli nyilatkozata, hogy támogatja a kormány — és én látom a költségvetésből, hogy tényleg támogatja is — a történeti hitfelekezeteket, mert hiszen magának az államnak is érdekében áll, hogy a nép vallásos legyen, ez igen szépen hangzik az elméletben, a gyakorlatban azonban mást látok. Olyformán áll előttem, hogy hasonlattal éljek, mint mikor én valakit jól végig verek, rajta sebeket ejtek, talán halálos sebeket is, s akkor jövök egy kis anyagi segedelemmel, flästromot ragasztok a sebekre; ilyformán tesz a liberális állam a vallásossággal: végigveri, sebeket ejt, halálos sebeket is a vallásosságon, az egyházon, akkor azután jön a tapaszszal: ime itt van egynehány 100.000 forint, ezzel az okozott sebéket majd beragasztom és meggyógyítom. De aki állít, annak bizonyítani is kell. Én állítottam, hogy a liberális állam súlyos sebeket ejtett általában a vallásosságon, különösen a keresztény egyházon. Bizonyítok. Az előbb volt már szerencsém kijelenteni azon keresztényi elvet, mely szerint a gyöngét segíteni, gyámolí-