Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. márczius 3-án, szerdán. 301 gárt pusztítottak el. A franczia forradalmárok eme szent eszmék: testvériség, szabadság, egyenlőség nevében gyilkoltak s pusztítottak. Most egy újabb forradalom fenyegeti a társadalmat: a szoczializmus. Mit tesznek azok a szoczialisták ? Szintén testvériségre, Szabadságra és egyenlőségre hivatkoznak és hogy az erre való hivatkozással az ő ezéljaikat előmozdíthassák, tudjuk, hogy nem riadnak vissza a gyiloktól, petróleumtól és dinamittól sem. Ezen jelszavak tehát, t. ház, testvériség, szabadság, egyenlőség nagyon sokféleképen magyarázhatók, nagyon sokféle eszközzel, bűnös és gyalázatos eszközökkel is törekedhetünk azoknak megvalósítására, mert ferdén fogják fel ezen szent eszméket. Az az egyház, a melyet a világ üdvözítője, — ezen szent eszméknek első hirdetője, ki ezen szent eszmékért meghalt, — szerzett a végből, hogy az ő tanai fenmaradjanak állandóan, csak az magyarázhatja helyesen és magyarázta is mindig helyesen a testvériség, szabadság és egyenlőségről szóló tanokat; s mert ez magyarázta mindig helyesen, azért szükséges is, hogy ezen tényezőnek a népnevelésben megfelelő befolyás biztosíttassék, úgy hogy ezen befolyásánál fogva hivatásához, küldetéséhez képest szabadon nevelhesse ezen szent eszmék helyes magyarázatának szellemében a leendő polgárokat. Mondtam, hogy a szoczializmus, korunknak ezen vijabb réme, melytől mindenki méltán retteg és fél, szintén a testvériségre, szabadságra és egyenlőségre hivatkozik. Nem szükséges bizonyítgatnom, hiszen a t. túloldalról bizonyították azt, hogy ez a szoczializmus ellensége a hazának — nyilatkozatokat is olvastak fel szocziálistáktól e tekintetben — de ellensége ám ez a szoczializmus az egyháznak is. Mi következik ebből? Az, hogy az egyháznak és az államnak ezen közös ellensége ellen karöltve kellene küzdeni. Csakhogy hát az újabb időben a liberális állam az egyházzal nem úgy bánik, mint segítő társával, mint szövetségessel, hanem fájdalom, úgy bánik vele, mint ellenséggel, (lgas! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Miért ? mert újabb időben különösen jogászkörökben az a tan kapott lábra, hogy az állam önczél, a mi okvetlenül az állam mindenhatóságára vezet. Ez nem tíír mást, csak szolgát; kész, engedelmes eszközt vár mindenkitől, tehát az egyháztól is, feltétlen alkalmazkodást még azon dolgokban is, a melyekben az egyház nem alkalmazkodhatik elveinek, dogmáinak, igazságainak elárulása nélkül. {Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) És az a különös, hogy nemcsak az igen tisztelt túloldal, a szabadelvűek tartják ezt természetesnek, hogy az állam mindenhatóságát előmozdítsák, hanem az ellenzéknek csaknem minden árnyalata mintegy szorítja a kormányt arra, hogy minél több hatalmat összpontosítson kezei között. Erről az oldalról igen tisztelt képviselőtársam, Győry Elek, a amltkor az egyházpolitikai kérdésekkel kapcsolatban szólván a lelkiismereti szabadságról, melyet szerinte is az államnak respektálnia kell, utána tette: de az állam a maga szabadságáról, a maga fenhatóságáról senkinek és semminek a kedvéért le nem mondhat. Én ugyanekkor erről az oldalról t. Eötvös Károly képviselőtársam által mondott beszédre, a melyben a közigazgatás államosítását kárhoztatta, a belügyminiszter úr a különféle intézkedéseknek, törvényeknek egész sorozatát számlálta elő, a melyekkel bizonyította, hogy épen ellenzéki oldalról is, a kormányt igenis mintegy tolják az állami mindenhatóság felé, a midőn mindent, de mindent az államtól, illetőleg a kormánytól várnak. Ennek szükségképeni követ' kezménye az, hogy az állam, illetőleg az azt képviselő kormány félelmetesen, túlságosan hatalmas lesz, a mely hatalom mellett a polgárok összeségének is a hatalma el fog törpűLni. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Keresztény felfogás szerint az állam nem önczél, hanem eszköz, eszköz az egyház is; világos, hogy nem a polgárok vannak az államért, hanem az állam van a polgárokért, nem a hívek vannak az egyházért, hanem az egyház van a hívekért. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ennek daczára az igen tisztelt előadó úr maga is bevezető beszédében hangsúlyozta, hogy minden téren az állam akarata kell, hogy érvényesüljön. Rátkay t. képviselőtársam is felszólalásában a salus rei publicae-t nagyon emlegette, a mi mind csak oda megy, hogy a kormány hatalmát minél jobban gyarapítsuk, adjunk oda neki mindent. Én megvallom őszintén, nagyon félek az állam mindenhatóságától, nagyon félek attól, hogy az igen tisztelt kormány minden hatalmat a kezében birjon. Méltóztassanak arra gondolni, hogy a múltban azon államokban, a melyekben szintén az a tan uralkodott, hogy az állam az önczél, az állam a minden, a polgárok semmik, Spartában például tudjuk, hogy a szegény gyereknek az élete nem volt biztos; hiszen a salus rei publicae elvének az értelmében a gyenge gyereket ledobták a Taygetos mélységébe, mert hiszen az államnak terhére lett volna, s így az állam érdeke kívánta, hogy elpusztítsák. Azután tudjuk, hogy a pogány társadalomban a rabszolgaság nemcsak tényleg, hanem jogilag is létezett. Az akkori jogászok meg bölcsészek igen szépen ki tudták fejteni, be tudták bizonyítani, hogy a rabszolgasság intézménye az állam érdekében van. Sőt az is köztudomású,