Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. márczlus 3-án, szerdáu. 397 100 forintos ügyben kevesebbet ítél meg, mint egy 10.000 vagy 100.000 forintos ügyben, daczára annak, hogy sokszor a 100 forintos ügy sokkal bonyolultabb és több munkát igényel, mint egy 100.000 forintos. Itt a dolog úgy áll, t. ház, hogy én nem a vállalkozóktól kötöttem ki magamnak azt a honoráriumot, hanem Spitzer Gyulától, a kivel előbb érintkeztem. A dolog úgy állott, hogy a kouzorczium azt hitte, hogy ez az üzlet 5 — 600.000 forintnyi tiszta hasznot fog eredményezni, Spitzer Gyula ebből egy negyedrészben részesült volna, tehát 150.000 forinttal, azonkivűl ki volt kötve a províziója 100.000 forinttal, tehát rá 250.000 forint haszon várt, a melyhez arányítva a 40.000 forint kikötött honorárium túlságosnak nem nevezhető. (Mozgás balfelől.) Különben a honorárium kérdésében éti illetéktelen bírónak tartom épen Polónyi képviselőtársamat, mert ő is sok nagy ügygyei foglalkozott, például a Vásonkeöy-ügygyel és más ügyekkel, a hol szintén, mint hallom, igen magas honoráriumot kötött ki. A mi a 20.000 forintot illeti . . . nyilatkozatomban azt mondottam, hogy 40.000 forintot kötöttem ki magamnak, melyből eddig semmit sem kaptam meg. Ez teljesen megfelel a valóságnak. A mi a 20.000 forintot illeti, erre nézve is szolgálok felvilágosítással. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis Spitzer Gyulán kivűl volt még egy ügynök, Mandel Lajos, a ki először hozta ezt az üzletet Spitzer Gyulához. Ez kikötött magának Berl- és Ollendorffal szemben proviziót. Mikor nálam voltak az irodában, Mandel arra kért fel engem, hogy írassam alá Berllel és Ollendorffal a provízió-levelet, azt majd kifizetik, mikor az ügylet létrejön. Erre azt mondotta Ollendorf: »Ieh heisse Ollendorf und gebe mein Wort, wie das Geschäft geschlossen ist, gebe ich Ihnen Ihre Provision!« Azonban nem írták alá ezen proviziólevelet, megkötötték az üzletet és elmentek Bécsbe. Ezen ügynök, félve attól, hogy, miután szerződés és irás a kezében nincsen, nem fogja megkapni a provízióját, (Zaj balfelöl.) utánuk utazott Bécsbe s ott addig kérte őket, míg végre ráállottak, hogy 30.000 forint proviziót fizetnek neki, melyből azonban Spitzer egy negyedrészt, 7500 forintot tartozik viselni, más 10.00 forintot pedig akkor, ha tiszta nyereség lesz, szintén Spitzer vállal magára. Én körtílbeKíl október végén, talán 26—27-én, egy levelet kapok 20.000 forinttal terhelve, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) a melyben Berl engem arról értesít, hogy Mandel Lajos utalványozása folytán ők küldik nekem azt a 20.000 forintot. Én nem tudtam, mi van ezzel a 20.000 forinttal, mert nekem Berl- és Ollendorffal abszolúte semmi dolgom nem volt, ellenük követelésem nem volt, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. sem Mandel ellen. Mikor egy vagy két nap múlva Mandel visszajött Bécsből, eljött hozzám és kérdezte, hogy megérkezett-e a 20.000 frt. Azt mondtam, hogy igenis megérkezett, de kérdeztem, hogy miért küldi hozzám? Erre azt mondotta nekem, hogy miután ezek nem akartak fizetni és miután attól félt, hogy ha perre kerül a dolog, nem mehet Berlinbe vagy Bécsbe perelni, azt mondta nekik, hogy ő tartozik nekem a 20.000 forinttal. (Nagy zaj balfelől.) Bolgár Ferencz: Hisz ez csalás volt! (Zaj!) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Morzsányi Károly: Man délnek tehát járt ez a 20.000 forint; (Halljuk/ Halljuk!) azonkívül a többit ő megkapta és én a 20.000 forintot, mint olyat, a mely engem nem illet meg, neki visszaadtam. Én arról, hogy hozzám 20.000 forintot küldöttek, a mely nem az enyém, nem tehetek és határozottan kijelentem, hogy ezt a 20.000 forintot nem kaptam meg, nem tartottam meg, nem az én részemre küldetett, és hogy azon honoráriumon kivűl, a melyet én Spitzerékkel szemben kötöttem ki magamnak, egyáltalában semmi honoráriumom nem volt. A t. képviselő úr azt mondja, hogy ez — úgy látszik — azzal a kitüntetési dologgal volt összeköttetésben. Nagyon méltóztatik tévedni és ezt én egész egyszerű gyanúsításnak tekintem, mert én Berllel és Ollendorffal az én honoráriumomra vonatkozólag egyáltalában semmi összeköttetésben nem állottam, én Béritől egy krajczárnyi honoráriumot sem kötöttem ki magamnak, az én ügyfeleim voltak Spitzer Gyula és Miksa, a kikkel szemben én a honoráriumot kikötöttem. És ha a t. képviselő úr csodálkozik azon, hogy ilyen ügyletnél ilyen magas honorárium köttetik ki, én szolgálok neki felvilágosítással arra nézve, hogy addig, míg a szerződés megköttetett, igenis én képviseltem Spitzer Gyulát, akkor jött Várady Gábor ügyvéd úr, a ki a szerződés megkötésénél szintén jelen volt. Ez már az utolsó napokban történt, és ha méltóztatik gondolni, hogy az én honoráriumom magas volt, akkor méltóztassék tekintetbe venni, hogy a konzorczhim Várady Gábor dr. ügyvéd úrnak, a ki később járt el, szintén 10.000 forintot fizetett és havonként 2—300 forint költséget fiakkerre és másra. Hát méltóztatnak látni, hogy talán ez a rendes kezelése az üzletnek: eljárni az igazgatósághoz, a minisztériumhoz s a többi, talán még sem olyan nagy fontosságú, mint volt az én működésem; és ha 0 10.000 forintnyi honoráriumot kapott, ezzel t.dán az én honoráriumom kellő arányban volt. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Lemondani!) Elnök (csenget): Csendet kérek! SS