Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

296 61. országos ülés 1897. márczius 3-än, szerdán. viselő úr nem ügyvéd, (Felkiáltások a szélső bal- * oldalon: Be tisztességes ember!) és ennélfogva ő nincs jogosítva annak megbírálására, hogy az a negyvenezer vagy hatvanezer forint honorárium ebben az esetben — nem tudom, hogy fejezzem ki magam — arányban áll-e a munkával vagy sem. Hát, t. ház, itt a dolgot úgy kell venni: nincs korrekt ügyvéd, aki egy rövid szerződés megszerkesztéseért és egy igazgatónál való eljárásért pláne akkor, midőn a félnek egy másik ügyvédje is van — mert tudjuk, hogy Várady Gábor volt az illető felek másik képviselője — az általa teljesített, fáradsággal arányban állónak tartana hatvanezer forintot különösen olyan körülmények között elfogadni, midőn az a fél nyilvánosan kijelenti, hogy neki tulajdonkép a rendjelszerzés a czélja. (Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Bátran merném ezt bármely ügyvédi jury elé bocsátani, hogy ez arányban nem állhat. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy: »Miért vádolnak engem azzal, hogy én valami kedvezményt eszközöltem ki« ? Ebben benne fekszik az önbeismerése annak, hogy semmi kedvezményt ki nem eszközölt. Hát ha semmi kedvezményt ki nem eszközölt s az nem is volt lehetséges, akkor miért kötött ki magának 60.000 forintot? (Helyeslés a szélső baloldalon.) De én látok egy lehetőséget arra nézve, hogy ő kedvezményt eszközölhetett ki. Hogy azután ez vájjon ügyvédi minőségében vagy másnemű minőségében történhetett-e, az más kérdés. Tény tudniillik az, hogy ez a dolog, ez az egész jegybérlet az eddigi tényállás szerint ajánlati tárgyalás mellőzésével, nem nyilvános árverés vagy árlejtés útján adatott ki és így minden kedvezési lehetőség ki volt itt zárva. Bármiként álljon azonban a dolog, van még egy pont. A t. képviselő úr közzétett nyilatkozatában azt mondja, hogy ő a 40.000 forintot nem kapta meg. Nem tudom, való-e ez, vagy nem, de a másik közzétett nyilatkozat szerint az áll, hogy a képviselő úr a 40.000 forintot tényleg felvette. Én úgy emlékszem, hogy ebben a képviselőházban volt egy eset, — nem szükséges, hogy megjpgyezzem az illető képviselőt, azóta expiälta azt a szerencsétlen nyilatkozatot és talán a társadalom már régen megbocsátoíta azt neki, — megtörtént, hogy egyszer az, a ki egy levélre való hivatkozással valótlant mondott, ebben a képviselőházban örökre lehetetlenné lett téve. Annak megítélése, t. ház, vájjon a képviselői méltósággal összefér-e a képviselőtársunk által előadott tényállás szerint az ő cselekedete, egészen a házra tartozik; én tehát magamnak e perczben a jogot erre nem vindikálom, mert relegálom azon nagy többségre, melynek erkölcsi érzületében bíznom kell, hogy meg fogja találni a módját, hogy e kérdésben nyilatkozhassék» hogy a külfölddel szemben ily tények után legalább ismerjük meg, hogy a tiszteletreméltó szabadelvű pártnak és a többségnek mi az ilyen kérdésben a véleménye. Ezt tartottam szükségesnek és kötelességemnek elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon) Josipovich Géza jegyző: Báró Perényi Zsigmond! B. Perényi Zsigmond: T. házL . . Elnök: Kérem, Morzsányi képviselő úr ssemélyes kérdésben kivan szólni! (Zaj. Derültség.) Morzsányi Károly: T. ház! (Halljuk!) Előbbi felszólalásomban elmondtam, hogy én Spitzer Gyulát ezelőtt csak névről ismertem az erzsébetvárosi takarékpénztár utján és akkor láttam, illetőleg érintkeztem vele először, mikor ez ügyben hozzám jött. Nagyon természetes tehát, hogy bizalmam nem lehetett oly erős és nagy, mint olyannal szemben, a kit az ember már régebben ismer. Előadtam előbbi felszólásomban, hogy akkor, mikor a kiállítási igazgatóhoz mentem bejelentette, hogy az üzlet meg van kötve és később még sem jött létre; biztosítani akartam tehát magamat a saját ügyfelemmel szemben, a kit csak rövid idő óta ismertem személyesen, hogy biztosítékot tegyen le nálam aziránt, hogy csakugyan ez az ügylet létre fog jönni. Hiszen csak 3—4 nap folyt le e két dolog közt. Nálam nem tett le semmit, mert az illető szerződő fél már itt volt, a reá következő nap megkötöttük a szerződést és ha jól emlékszem, október 25-én köttetett meg a szerződés a kiállítási igazgatósággal; tehát csak néhány nap folyt le, úgy hogy a biztosíték letétele nem is vált szükségessé, mert meggyőződtem, hogy a szerződés alá volt írva és az ügylet létrejött. Á mi azt illeti, hogy az gyanús volna: miért kértem 100.000 forintot, talán vesztegetésre, hát t. ház, hiszen vesztegetésről egyáltalán ez ügyben nem lehetett szó, egyrészt mert Spitzer Gyulának pénze sem volt és ő sem a 100.000 forintot nem tette le, sem a províziót nem vette föl, hisz azt csak most fogja megkapni. Tehát hol lett volna pénz a megvesztegetésre ? A vesztegetés teljesen ki volt zárva. A mi a honorárium nagyságát illeti, nagyon csodálkozom, hogy épen Polónyi képviselő úr veti a szememre. Nekem nincsenek bizonyítékaim, de hallomás után úgy tudom, hogy a képviselő úr azon ügyvédek közé tartozik, a kik nagyon maga3 honoráriumok mellett dolgoznak. Polónyi Géza: De becsületes úton! Morzsányi Károly: Azután pedig az ügyvédi honorárium megállapításában nemcsak a teljesítendő munka, hanem az összeg is szerepel, a melyről szó van. Minden bíróság egy