Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. márczius 3-án, szerdán. 295 jogász nyilvánvalónak nem látnám, hogy azon az úton, a melyen a kereskedelmi miniszter megindult, habár kétségtelenííl úgy áll a dolog, hogy neki más út alig áll rendelkezésére, az ügy nem tisztázható, mert a büntető törvénykönyv 266. §-a, tehát a tételes törvény szószerint a következőleg hangzik: ^rágalmazás, vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincsen helye, ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával szóval, vagy az ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik, vagy ha becsületsértő következtettések az ügyben felmerülő tényekből, vagy körülményekből származhatnak«. Már most méltóztatott hallani, hogy a kereskedelmi miniszter úr nézetem szerint is tiszteletreméltó kötelességérzettel akkor, mikor megtudta, hogy a tőzsde bíróság előtt egy magas állású államhivatalnok gyanú alá került, a büntető eljárást megindította. De méltóztatik látni, hogy e törvény idézett szakasza tiltó, kogens intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy ilyen esetben bűnvádi eljárásnak helye nincsen, így tehát az egyéb törvényekben biztosított diszcziplináris jogkör alkalmazása állhat csak be. Ennélfogva, kétségtelen lévén az előadott tényállásból az, hogy egyrészt az ügyfelek egymással szemközt, Berl és Spitzer, magában az ügyben, az ügygyei kapcsolatosan állították azokat a tényeket, használták azokat a kifejezéseket, a bűnvádi eljárás a törvény 266. §-a alapján eredményre nem vezethet. Ez az, a mi engem felszólalásra kötelez, hogy a mennyiben az előadott tényekből okszerű következtetést lehet vonnunk és szabad : ezt parlamenthez illő modorban meg is tegyük. Távol áll tőlem az a szándék, hogy ezen ügyben ma, a mikor ez még időelőtti volna, magamnak végleges ítéletet alkossak. Egy dolog az, a mit a magam részérői örömmel és készségesen tudomásul kell, hogy vegyek: hogy a miniszter úr egész kategoricze kijelentette, hogy ez a Spitzer vagy Berl úr a nemességre vagy kitüntetésre a minisztertanács által ajánlva egyáltalán nem lett, mert tulajdonképen ez az, a mi kormányzati szempontból ezen ügynél fontos lehetett volna és mindnyájunkat érdekelhetett. A magam részéről örvendetes tudomásul veszem azt, hogy e vád valótlan volt, a mennyiben az a hírlapokba kiszivárgott. A másik dologról is megmondom véleményemet, hogy ezzel kapcsolatban további felvilágosítást is kérjek. Az első — és nagyon sajnálom, hogy a t. igazságügyminiszter úr e pillanatban nincs itt — a mit, mint tapaszlatot a, törvényhozásnak szíves figyelmébe ajénlok, az, hogy a tőzsdebíróság előtt egy százezer forintos provízió válik per tárgyává, s habár az egyik fél azzal védekezik, hogy itt megvesztegetésről van szó, sőt megakarja nevezni azt a felet is, a ki vesztegetett, mégis mi történik ? Ezen ügy szellőztetése, ennek bizonyítása nem lett megengedve, és a százezer forintos províziónak nevezett, de az egyik fél szerint megvesztegetési összeg egy bíróilag végrehajtható ítéletben meg lett ítélve. Ez megdöbbentő dolog. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék ezt szíves figyelmükbe venni, és szíves emlékükbe vésni arra az időre, ha majd a tőzsdebírósági reform kérdésével itt rendszeresen foglalkozni fogunk. Megdöbbentő dolog, t. ház, egy országban oly instituczió, a mely mint kivételes bírósági intézmény, a megvesztegetés gyanúja alatt maradó összeget végrehajtólag megítélheti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A második dolog, a melyre nézve itt feltétlenül tisztázni kell a helyzetet, az: én személyes barátságával dicsekedhettem eddig Morzsányi t. képviselő úrnak. A magam részéről azonban köteles vagyok őt még valamire figyelmeztetni: — és ez iránt nyilatkozatát is kérem — nem lesz e világon senki, a ki mai nyilatkozata után két pont tekintetében még bővebb felvilágosítást ne várjon tőle, hogy eljárása felett, mint képviselőé felett végleges ítéletet és véleményt alkothasson. Az egyik dolog, t. ház, az: huszonhat éve vagyok ügyvédi pályán; méltóztatnak azt is tudni rólam, hogy meglehetős elfoglaltsággal dicsekszem, de, t. ház, nem tudok rá példát, és nem hiszem, hogy van még egy ügyvéd a világon, a ki példát tudna arra, hogy én a saját felemtől százezer forint biztosítókot követeljek és letétül tartsam, azt meg magamnál annak igazolására, hogy képes egy ügyletet megkötni, a melynél nekem negyvenezer vagy hatvanezer forint honoráriumot Ígértek. Ez a pont, t. ház, visszatérve a börzetárgyalásokra, és kapcsolatosan azzal a nyilatkozattal, mely szerint ott az egyik fél világosan azt adta elő, hogy a t. képviselő úr — a kit szintén nem akarok külön választani az ügyvédtől — ezt a százezer forintot tőle más czélra követelte, sőt levelében meg is nevezte azt az egyént, a kinek részére ezt tőle követelte: oly pont, t. ház, a melyet ily egyszerű nyilatkozatokkal annál kevésbbé látok elintézettnek, mert a t. képviselő úr — pedig nagyon figyeltem nyilatkozatára — arra nézve, hogy azzal a kérdéses százezer forintos depozitummal mi történt, teljes felvilágosítást nem adott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Mi eddig rendkívül érzékenyek voltunk ily kérdések iránt. Én nem akarok ítéletet mondani, de egy másik dolgot vet fel a képviselő úr; azt mondja, hogy Pichler Győző kép-