Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

(51. országos ülés 1897. márcziua 3-án, sierdán. 285 a nemzetiségi törvény módosítása nem okvetlen szükséges. Örömmel látom a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr legutóbbi beszédéből teljes tudatát annak, hogy ütött a 12-ik óra már arra nézve, hogy közoktatásunkban a tapogatódzás politikája egy, a magyar nemzeti állam tekintélyének és hatalmának, jogainak és kötelességeinek megfelelő, erélyesebb fellépésnek adjon helyet. De ütött az órája annak is, hogy a nemzetiségi vidékeken sanyargó szegény papok és taníiók sorsával érdemlegesen foglalkozzunk. Meg ked nyerni ezen sokat tanúit és teljesen mívelt elemet munkatársul a nemzeti állam megépítésének nagy munkájában. Gondoskodni kell, hogy ez a sokat tanúit, teljesen mívelt elem a haza határain belül az őt megillető exiszteneziát megkaphassa. Es míg erre nézve örömmel üdvözlöm azon tevékenységet, melyet a közoktatásügyi kormány a kongrua rendezésének előkészítése iránt folytat, szerény nézetem szerint addig is, míg ez a korszakalkotó törvényhozási munka keresztül vitetnék, szükséges már a legközelebbi költségvetés rendén gondoskodni, hogy a most 600.000 és néhány forintban megállapított segélyezése a szegény egyházaknak lényegesen felemeltessék, és hogy a segély kiosztásánál ne csak az egyházi főbb hatóság informácziója rendén az egyházi szempont, de inkább a politikai tisztviselők meghallgatásával, a magyar hazafiság szempontja legyen irányadó. A nemzetiségek jövő nemzedékének nevelésére igen fontosnak látom, hogy az 1879. évi június hó 25-én 17.284. szám alatt kiadott vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszteri rendelet módosíttassék, és a magyar nemzet története ne csak egyes életrajzi adatokban, de — ha dióhéjban is, azonban mindenesetre — összefüggőleg, egész terjedelemben minden nem magyar ajkú iskolában taníttassék. A történelem tanításában és tanulásában megtaláljuk azon kötelékeket, melyek bennünket szeretettel összefűznek, és a hazafias szellem fejlesztésében lefektetjük e

gy j°hb jövő zálogát, mikor Magyarország összes nemzetiségei belátják, hogy csakis egyesűit és megfeszített munkával tudhatjuk kiépíteni a modern Magyarország konszolidácziójának hatalmas épületét, és csakis megfeszített munkával foghatják majd késő unokáink feltűzni arra, a haza összes nemzetiségeinek egyformán érzett honszerein étől fényes csillagot. A történelem tanításáról eszembe jut azon meg nem érdemelt és kiváló hangú leczke, mit Városy képviselő úr — az egyetlen függetlenségi párti képviselő Erdélyből — Werner Gyula képviselőtársamnak adott. Ha nem értette át Werner Gyula mély beszédét, melyből épen Erdély történelmének tudása szólt, ha Werner Gyulában nekünk erdélyieknek hibául tudta fel, hogy a függetlenségi eszmékért lelkesedni nem tudunk, azt kérdem én, tanítson meg Erdély történetéből, hogy melyik függetlenségért lelkesedjünk? Azért a török függetlenségért, mikor 1575. augusztus 8-án Báthory István legyőzve Békés Gáspárt, a kolozsvári piaczon ütteti le Kabos Farkas, Bogáth Gáspár, Pókai János, Barcsai Miklós, Csanádi János, Őri Miklós és Csányi Miklós fejét; mikor í593-ban Báthory Boldizsár Gyulay Pált kastélyában összevagdaltatja és Gálfi Jánost megöleti? Vagy azért a német függetlenségért, mikor Báthory Zsigmond 1594. augusztus 30-án Kendi Sándort, Ifjú Jánost, Kendi Gábort, Forró Jáuost, Somlyai Gergelyt hóhérbárddal lesújtatja? Vagy az oláh függetlenségért, mikor 1599-ben Mihály vajda székely katonái Báthory Endre fejedelmet, és a szedettvedett nép Kabos Istvánt, Palvu Gáspárt, Geréb Fereuczet, Lázár Farkast felkoncaoltatja? Vagy a Basta-féle függetlenségért, mikor 1603. szeptemberben Mattreus Alexander spikulátor Vajda Miklóst felakasztatja, Homonai Györgyöt szállásán megöleti, Tamásfalvi Jánost, Eibiczei Albertet megfojtatja, Leszai Farkast, Nagy Tamást, Jankó Gáspárt, Tamásfalvi Lászlót, Kis Pétert, Szörcsei Ferenczet, Czeglédi Pétert különböző kínok között kivégezteti? Vagy talán azt a függetlenséget, mikor egyszer a mób lett függetlenné és llora, Kloska, Krizsán katonái 154 földbirtokost, 4000 magyar embert felkonczoltak, 23 templomot, 389 falut felgyújtottak, kiraboltak, leromboltak. Hát a vérkeresztség egy ilyen hosszú Golgotája után ne tanítson minket erdélyieket senki arra, hogy mit jelent hazánkban a függetlenség, megtanultuk azt mi karddal a kezünkben megvédeni és könyvvel a kezünkben kiépíteni, de ne tanítson azért sem, mert míg a történelem setét lapjai így tanítanak, addig Erdély aranykorának történelme megtanít arra is, hogy egy bölcs, egy hatalmas, egy általánosan szeretett uralkodó Bethlen Gábor alatt az egész akkori művelt világ elismerése mellett, a nemzetiségeknek egymás iránti szeretetében miként találta fel a vallásszabadság, a jogegyenlőség és a nemzeti művelődés legerősebb védfalát. Es most, mikor ez a bölcs, mikor ez a hatalmas, mikor ez az általánosan szeretett uralkodó az isteni gondviselés rendén újra visszajött, mikor az összes művelt világ elismerése újra visszanyerve van, mikor minden szivben ott'van egy gyorsan fejlődő nagy magyar nemzeti állam biztos reményének viszfénye, minek akkor időszerűtlenűl mértéken túl fokozni a kívánalmakat. Hát ne higyje Városy Gyula képviselő úr, hogy