Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

49. országos fllés 1897. február 15-én, hétfőn. *3 Először is egy félreértést kell rektifikálnom. A belügyi vitánál taitott felszólalásomban sem, de egyáltalán én az agrár-szoczialisztikus kérdés megoldását épen nem kontempláltam tisztán preventív és megtorló rendőri intézkedés útján, bizonyos bajok létezését elismertem s azok orvoslására czélzó javaslatokat a kormánytól kértem. Mindamellett úgy a házban, mint azsn kívül sokan azt állítják, hogy én a kérdést szuronynyal és puskával akarom megoldani. Ennek megczáfolására felolvasom röviden beszédemnek erre vonatkozó passzusát. Én ezt mondtam beszédem elején; »Maga a kérdés annyira fejlődött és annyira érik, hogy felfogásom szerint, úgy a kormánynak, mint a parlamentnek foglalkoznia kell nemcsak megtorló intézmények behozatalával, de hogy a mennyiben vannak hibák és bajok, — pedig ilyenek határozottan vannak, ezt tagadásba nem vehetem — egyúttal azon javaslatokat is elkészíteni, a melyek első sorban ezeket megszüntessék és ha törvényeink vannak e bajok megszüntetésére és mégis fejlődnék a kérdés, még pedig fejlődnék élesen, akkor a megtorló intézkedések teljes szigorát kellene nézetem szerint alkalmazni. Azt hiszem. t. ház, ezzel kellőleg igazoltam azt, hogy én kétoldalú intézkedést óhajtottam és kívántam, az egyik a fennálló bajok orvoslása, a másik, hogy ha a baj még élesebben fejlődnék, annak szigorú megtorlása. De, t. ház, ezen álláspontomat, a melyet akkori beszédemben elfoglaltam, igazolja ezenkívül összes e kérdéssel kapcsolatos működésem is. Nem mint képviselő, hanem mint a kormány bizalmi közege nyújtottam be a kormányhoz két alkalommal memorandumot, a melyek tisztán a baj felderítésére vonatkoztak és egyúttal az erre szükséges orvosszereket is javasoltam, de csináltam két törvényjavaslatot is, a melyek szintén a jogos panaszok elenyésztésére irányúinak, Velem szemben tehát azt állítani, hogy én csak szuronynyal és katonasággal akartam e kérdéshez hozzányúlni, alapossággal nem lehet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Eismerem azonban, hogy talán felszólalásomnak a gyarlósága lehetett e tévedés alapja, vagy pedig azon rész, a melyben jeleztem, hogy én ezen kérdést a belügyi tárcza keretébe tartozandónak csak anynyiban vélem, a mennyiben a rendőri intézkedéseket tárgyalják, beszédemben tisztán csak a belügyi tárcza keretébe tartozó rendőri kérdésekkel foglalkoztam és nem terjeszkedtem ki azokra, a melyek ma a földmívelési tárcza tárgyalásánál soroltatnak fel csak helyesen, mivel ott előadva túlterjeszkedtem volna ^a teljes tárgyalási medren. Ez képezhette a félreértés alapját. Sokan azt is kifogásolták, hogy én az agrár-szoczializmus kérdését egyáltalában felvetettem. E felett lehet vitatkozni, lehet annak ellenkezőjét is bizonyítani, én azonban hivatkozom egy klasszikus tanura, hivatkozom a trónbeszédre, hogy nem én vetettem fel e kérdést, hanem maga a t. kormány, akkor, a mikor a trónbeszédbe belevette a következő passzust (Olvassa) : »A telepítések ügyének gyökeres rendezésével s a gazdasági alkalmazottak és munkások jogviszonyai szabályozásának kérdésével is hivatva lesznek foglalkozni.« Tehát nem én vetettem fel a kérdést s az azzal leendő foglalkozást már a trónbeszéd a t. háznak tette jogává, illetve kötelességévé. De igazat adok azoknak, a kik azt mondják, hogy e kérdés felvetése a lángot talán szitott;i, ez tagadhatatlan. De tagadhatatlan az is, hogy ily fontos kérdésnél, történjék annak megpendítése akár három, akár öt, akár tiz év múlva, ezzel a lángot mindig szítani fogjuk. (Helyeslés.) És mielőbb teszszük ezt, a láng annyival kisebb lesz, (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) nemkülönben tagadhatatlan az is, hogy minél gyoisabban fogunk az oltáshoz, annál kevesebb oltóanyagra van szükségünk, később pedig sokkal erosebb és sokkal hatásosabb oltóanyagra lesz szükségünk. (Általános helyeslés.) Az agrár-szoczializmus fontosságával és veszélyességével nem kívánok foglalkozni, mert ez iránti nézeteimet elmondottam a belügyi tárcza vitájában különös tekintettel a t. ház idejének rövidségére. (Halljuk! Halljuk!) Osztom azonban azt a nézetet, hogy e kérdéstől félni nem kell Ez tagadhatatlan, de engedje meg a t. ház, hogy itt egyúttal azon kijelentést tegyem, hogy ezen kérdéssel szemben igényeknek lenni sem szabad. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Maga az agrár-szoczializmus Magyarországon egy mixtum compositum, félig magyar és ez sallangos, félig idegen és ez czilinderes. Én ezen utóbbi részével, a mely az elvi szoczializmus, ez alkalommal foglalkozni nem kívánok, és nem vitatom, hogy a mi elégedetlen munkásaink igazán szoczialisták-e? A szó szoros értelmében, vagy épen a vagyonközösségnek teljesei ellentétesei, mert ez csak csekély részét képezi a magyar szoczializmusnak és nálunk fontossággal nem bír, mivel a külföldi mintára faragott szoczializmus tisztán csakis Budapesten van; hanem azzal kívánok foglalkozni, a mely a földmívelésre vonatkozik és a mely künn van a vidéken. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a külső szoezializmusuak, bárhogy védekezzenek is ez ellen a szoozialisták, intencziója vagyon-, vallás- és felekezetellenes, alapja a földosztás, tápot nyert a munkalehetőség kevesbedésével nehezebb megélhetéssel, a könnyű szerzés megszűntével; szították egyes vissza-