Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

m 49. országos ülés 1B97. febrn&r 15-én, hétfőn. vám szerződés akadályoz. Az egyik, az orosz, melyben gabonavámunk 1 forint 50 krajczár aranyban, sajnos, 1902 végéig meg van kötve. Miután én épen erre való tekiutettel csak egy forint behozatali jutalmat tartottam szem előtt, azt hiszem, az 1 forint 50 krajczár aranyban, illetőleg 1 forint 80 krajezár papírban és az 1 forint között van elég ür, mely lehetetlenné tegye az orosz búza beözönlését. Polónyi Géza: Hát a romániai búza? Rosenberg Gyula: A romániai kereskedelmi szerződésünkben — a t. képviselő urat e tekintetben felvilágosíthatom — gabonavámtételeink nincsenek megkötve, nekünk jogunk van a Romániával fennálló szerződésünk szempontjából akármilyen magas vámokat megállapítani. Polónyi Géza: Őrlési engedély van! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne szóljon közbe! Rosenberg Gyula: Az őrlési engedély más térre tartozik. (Halljuk!) Egy kissé nehezebben áll a kérdés, és ebben talán igaza lett volna Polónyi képviselő Úrnak, ha alaposan utána nézett volna, és azt hozta volna fel, a szerbiai kereskedelmi szerződés szempontjából, a melyben a határforgalom ezímén 50 krajczárnyi vámtétel van Szerbiának biztosítva. Igaz ugyan, hogy Szerbiának egész termése nem nagy, 2,700.000 métermázsa, melyből az önszükséglet két millió métermázsára rúg s legfeljebb arról lehet szó, hogy ennek révén 300.000 forintot elveszítenénk. De egy másik nagy nehézség az, hogy minden óvrendszabály daczára, vájjon nem nyitunk ezáltal egy kaput, melynek ellenőrzése teljesen lehetetlen volna. Én részemről a kérdést oly fontosnak tartom, hogy ezen nehézséget feltétlenül el kellene hárítani még pedig, ha máskép nem lehet, úgy esetleg Szerbiára nézve egyenértékű más konczessziók árán. T. ház! Midőn búzakiviteli jutalmakról beszélünk, természetesen nem szabad megfeledkeznünk egy ily rendszabálynak legfontosabb és talán legnagyobb iparunkra, a malomiparra való kihatásáról. Talán felesleges mondanom, hogy én roppant hibának tartanám s egy nagy iparunkat tenné feltétlenül tönkre, hogy ha mi búzakiviteli jutalmakat adnánk meg a nélkül, hogy egyidejűleg igazságos irányban lisztkiviteli jutalmakat állapítanánk meg. A búzakiviteli jutalmaknak kapcsolatban kell lenniök igazságos arányban megállapított lisztkiviteli jutalmakkal. Perhorreskálom azonban feltétlenül a kizárólagos lisztkiviteli jutalmakat; ebbe sohasem tudnék belemenni azért, mert itt sokkal kouczentráltabb, sokkal szűkebb körben van az egész kezelés, semhogy biztosítékot nyerhetnénk az iránt, vájjon az engedélyezett kiviteli jutalom eljut-e tényleg oda, a hová szánva van, tudniillik a termelőhöz. Malomiparunk az ily módon megállapítandó jutalomban szintén megnyugvást lelhetne és bizonyára rekompenzácziót is találhatna a konzequencziaképen feltétlenül megszüntetendő kikészítési eljárásért. Nem kívánom a t. ház becses türelmét még sokáig igénybe venni, (Halljuk! Halljuk !) de még egy szempontból kívánok megjegyzést tenni, még pedig, ha szabad e kifejezéssel élnem, a t. pénzügyminiszter úr szempontjáb Már említettem, hogy egy, legfeljebb másfél millió métermázsáról lehetne szóból, s hogy egy forintban kontemplálom a kiviteli jutalmat. Ez fix tétel volna. De megmarad egy labilis tétel, tudniillik a kivitelre kerülő mennyiség. Miként jelentem, ez alig fogna két millió métermázsát tenni, de mégis igaza volna a pénzügyminiszter úrnak, ha ily bizonytalanság rendszeresítését az államháztartásban nem szívesen látná. Ennek megoldását abban látnám, hogy a kiviteli jutalom végösszege kontingentáltassék, például három millió forintban és az elszámolás úgy történnék, mint a czukorkiviteli jutalomnál. Befejezem felszólalásomat. Vájjon az általam felvetett eszme megfog-e valósíttatni, nem tudom; hogy megvalósítható: hiszem. De bármiként legyen, kérem a t. miniszter urat, és — kérem, ne vegyék tőlem szerénytelenségnek — t. képviselőtársaimat is pártkülönbség nélkül, hogy e kérdéssel foglalkozzanak, de úgy, hogy azt vagy mint tévtant mihamarabb üssék agyon, vagy mihamarabb valósítsák meg Én ez utóbbit reményiem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Molnár Antal jegyző: Tallián Béla! (Felkiáltások: Holnap !) Tallián Béla: T. ház ! Kérem a t. házat, ha ezt a képviselő urak kívánják, engedje meg, hogy beszédemet holnapra halaszthassam. (Zaj. Felkiáltások: Halljuk ! Halljuk! Holnap ! Holnap l) Elnök: A szónok kérheti beszédje másnapra halasztását, ha negyedórával az ülés rendes befejezése előtt kerül rá a sor; most pedig csak fél kettőre van. A kérdés az, kívánja-e a ház megengedni Tallián képviselő úrnak, hogy beszédjét holnapra halaszsza ? (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Holnap!) Kérem azokat, a kik a beszéd holnapra halasztását kívánják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kisebbség. Ugy látom, hogy a többség akarja, hogy a képviselő úr ma tartsa meg beszédét. (Halljuk ! Halljuk!) Tallián Béla: T. ház! A t. ház kívánsága folytán, lehetőleg számolva az idővel, iparkodni fogok a t. ház türelmével túlságosan vissza nem élni. (Halljuk! Halljuk!) Ha mégis tovább I beszélnék két óránál, előre is bocsánatot kérek