Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

20 49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. zis, második része egy specziális körülmények által előidézett tapasztalatnak helytelen generalizálása. A frázisra én is frázissal felelek és azt mondom, hogy nem az a gazdasági politika helyes, mely sémák és jelszavak után indul, és mindazt, a mi ebbe bele nem illik, egyáltalában perhorreskál, hanem az, mely a változó viszonyokhoz mindig alkalmazkodva a kellő eszközökhöz nyúl a kellő pillanatban. A mi a második ellenvetést illeti, igaz ugyan, hogy a kiviteli jutalmak azoknál a czikkeknél, a melyeknél eddig alkalmazásban voltak, mint például a szesznél és czukornál, egyáltalában nem váltak be, sőt a czukornál a kiviteli jutalmak fejlődésével és felemelésével mindig karöltve járt a czukorárnak hanyatlása. De hisz a fenforgott okoknál fogva ez nagyon természetes és én nem is állítottam, és nincs is eszemben olyan abszurdumot állítani, hogy a kiviteli jutalmakkal lehetne egy czikk nemzetközi árát felfelé befolyásolni. A kiviteli jutalmaknak csak az a hatásuk, hogy a belföldön a kiviteli jutalmak összegével emeli a nemzetközi árt. Ha tehát a nemzetközi ár csökkenik például annyival, mint a mennyi a kiviteli jutalom, áremelkedés egyáltalán nem lesz, ha például még többel csökkenik, akkor kiviteli jutalom daczára árcsökkenés fog beállani. Mi történt például a czukornál? A czukornál Francziaország, Németország, Ausztria és Magyarország egymás által kényszerítve kiviteli jutalmakkal iparkodtak fejleszteni czukoriparukat és kivitelüket, ezáltal a czukorfogyasztási piaczok annyira elárasztattak, hogy ez maga után vonta az árcsökkenést. Mennél sürg'isebb lett a kínálat, annál olcsóbb lett a czukor például Angliában és az angolokat abba a kellemes helyzetbe juttatta, hogy majdnem fél termelési áron fedezhették a maguk czukorszükségletét. De vájjon bekövetkeznék-e ez a búzánál is, ha mi arra kiviteli jutalmakat állapítunk meg? Heltai Ferencz: igen! Rosenberg Gyula: Majd erre megadom t. képviselőtársamnak a választ, mert hisz ismerem az érvelést, mely azt mondja, hogyha mi ma kiviteli jutalmat adunk, ezt holnap a többi export-állam is megteszi és a czél nemcsak, hogy nem lesz elérve, ellenkezőleg a búza ára még jobban fog csökkenni Ez talán igaz lehetne, ha a mi példánkat nyomon követnék Oroszország és Északamerika hason intézkedése. De vizsgálnunk kell itt két dolgot. Először teremtetik-e a mi kiviteli jutalmunk által olyan helyzet, mint az például a czukornál volt, mely ezen államokat arra birja, hogy azért, mert mi adunk kiviteli jutalmat, hogy ők is adjanak, és másodszor, hogy daczára annak, hogy azok az államok tán sokkal gazdagabbak mint mi, velünk a búza-prémiumok tárgyában képesek-e pénzügyileg versenyezni? Miként már előbb említeni volt szerencsém, nálunk 1.000.000 métermázsányi feleslegről van szó. Polónyi Géza; Hát a liszt? Rosenberg Gyula: Bocsánatot kérek, az 1000.000 métermázsában benn van a liszt, mert ha összeszámította volna a képviselő úr a kikészítés; eljárás révén behozott búzamennyiségeket és a kivitt lisztmennyiségeket, meg fogná látni, hogy nettó kiviteli feleslegünk például 1895-ben nem több, mint a mennyi egy milliónyi métermázsa búzának megfelel. Sőt, ha visszamegy az előző évekre, még kisebb mennyiséget fog találni. Hogy visszatérjek beszédem fonalára, nálunk mint már említettem, egy millió, s még ha kombináczióba veszem azt is, hogy az áremelkedés által a termelés fog valamivel növekedni és a fogyasztás fog valamivel csökkeni, akkor is azt hiszem, hogy messzire nyúlok, ha azt mondom, hogy egy átlagesztendőben két és fél millió métermázsára fogna menni az a mennyiség, a melylyel a termelés felülmúlja a fogyasztást. Az európai import-államoknak összesen 120.000.000 métermázsányi szükségletével szemben ez egy elenyésző csekély mennyiség, hogy ennek kivitele a nemzetközi árképződésre egyáltalában hatást gyakorolni nem fog, már csak azért sem, mert hiszen nem egy új mennyiségnek, egy új termelésnek a fogyasztási piacaokon való megjelenéséről van szó, hanem egy oly termelésről, a mely ott a fogyasztási piuczokon már tényleg szerepel, és hatását az árképződésre már gyakorolja. T. képviselőház! Egy másik momentum, a miért hiszem, hogy Oroszország vagy Anglia bennünket a kiviteli jutalmak kérdésében követni nem fog, az, hogy a mit mi egy millió, esetleg két és fél millió métermázsával megtehetünk, a mi nekünk egy millió vagy két és fél millió forintba kerülne, azt Oroszország 40 millió métermázsányi feleslegével és Észak-Amerika 36 milliónyi feleslegével már csak oly financziális áldozat árán tehetné meg, a mi ezen nagy államok pénzügyi költségvetésében is feltétlenül irigy szerepet játszik. De, t. ház, mondom, én nem hiszem, hogy követnének bennünket. De van még egy igen természetes és kézenfekvő ok, a melynél fogva bizonyos, hogy nem követnének bennünket, mert épen a czukorkiviteli jutalom kérdésében tapasztalhatták azt, hogy az, a mi egy kis mennyiségnél használhat, az nagy méretekben elveszti hatását; tapasztalhatták, hogy m'tg a kiviteli jutalom, homóopathikus dózisokban való alkalmazása határozottan és feltétlenül or-