Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

57. országos ülés 1897. február 24-én, szerdáit. 217 kívánt 24 órai kötelességszerű bejelentését, vagy legalább erről ennek a szülésznőnek Írásbeli kimutatását hozzák el. A mi ezt illeti, kétségtelen, hogy habár a szabatosság szempontjából az anyakönyvvezetőre nézve — hogy a bevezetést helyesen eszközölhesse — ez megnyugtatónak mutatkozik, mégis az anyakönyvvezető helyettes ezen eljárása sem törvényen, sem pedig a kibocsátott rendeleteken nem alapszik. Azt is kell, hogy kijelentsem, hogy ez ritkább esetekben történt, és hogy ez így történt, abban az illető anyakönyvvezetőnek egy kissé túlságos aggályoskodása volt az egyedüli indok, nem pedig az a czél, hogy a feleket zaklassa. Arra nézve tehát megtettem az intézkedést, és utasítottam az illető anyakönyvvezetőhelyettest, hogy a jövőben ilyen kívánalmakat a felekkel szemben ne támaszszon. (Helyeslés.) Ez tehát a válasz az interpelláezió ezen részére. A mi most már a bejelentő felektől a házassági bizonyítvány felmutatásának követelését illeti, az anyakönyvvezető eljárása helyes volt. Meggyőződtem róla, hogy úgy itt, mint a többi anyakönyvi kerületekben megkívánják ezt. Megkívánják pedig nem csak a törvény, hanem az általam az életbeléptetés alkalmával, 1895-ben 60.000. szám alatt kibocsátott rendelet 54. §-a alapján is; ezzel az anyakönyvvezetők eljár.isa teljesen összhangban áll. Ez tehát nem csak nem kifogásolható, hanem erre szükség is van, különösen ott, a hol — mint a fővárosban — sem az illető helyen illetékes, sem ott állandóan megtelepült, tehát az anyakönyvvezető által esetleg nem is ismerhetett egyének tesznek bejelentéseket. Itt először is a közérdek, az anyakönyvek hitelessége szempontjából, de másodszor a felek érdekének szempontjából is szükséges, hogy ez igazoltassák. Erre nézve tehát nem helyezhetek semmiféle intézkedést kilátásba. Olyan esetekben, a hol az anyakönyvvezetőnek kételye támadhat, a félnek magának érdekében fekszik, hogy mindjárt bejegyeztesse, hogy a bejegyzett gyermek törvényes házasságból született. E tekintetben az anyakönyvvezető eljárását nehezményezni nem lehet. Kérem a t. házat, hogy ezen felvilágosítások után méltóztassék az interpelláczióra adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a választ, igen vagy nem ? (Zaj.) Kívánnak szavazást? (Nem!) A ház tudomásul veszi a választ. Következik Makfalvay képviselő úr interpellácziója. Makfalvay Géza: T. ház! (Halljuk!) A sajtószabadság, mint kétségtelenül egyike a közKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. IV. KÖTET. szabadság legfőbb biztosítékainak, nemcsak azt involválja magában, hogy mindenki gondolatait vagy az eseményeket a sajtó útján szabadon közzétehesse, hanem, hogy a sajtótermékek lehetőleg akadálytalanul jussanak a közönség körébe. Az 1848-iki sajtótörvény 45. §-a e tekintetben azt a korlátozást szabja, hogy a sajtótermékekkel házalók az illetékes rendőri hatóságok felügyelete alá helyeztetnek. Ezt a felügyeletet akként határozta meg a belügyminiszter egy még 1867-ben kiadott körrendeletében, hogy kimondotta, hogy sajtótermékkel házalni csak azon feltétel alatt lehet, ha az illetők azon törvényhatóságtól, a melyben a házalást űzni akarják, az illető sajtótermék előzetes bemutatása mellett engedélyt nyernek. Sietek előre kijelenteni, hogy abban, hogy itt a fővárosban néhány hónap óta a sajtótermékekkel az útezán házalnak, semmi helytelenítendőt, vagy megróni valót nem találok. (Helyeslés.) De nem hagyhatom megjegyzés nélkül a hírlapéi árusítás azon módját, a mely itt a fővárosban tízetik, tudniillik, hogy hangzatos jelszavak kikiáltása mellett árusítják a hírlapokat. T. ház ! Azt hiszem, két szempontból kifogásolhatom ezt; először a hírlapirodalom komolysága és rendeltetése szempontjából, de másodszor a közerkölcsiség és köztisztesség szempontjából is. A mi közönségünk, t. ház, nagyon szereti a botrányokat, a szenzácziókat; és ha nem is merem azt állítani, hogy ezt a rossz szokást a hírlapirodalom teremtette, de merem koczkáztatni azt az állítást, hogy hírlapjainknak maguknak is van részük ebben. Mert mit látunk? Naponként jelennek meg a hírlapokban közlemények, a melyek egyéneknek, családoknak belső érdekeivel és ügyeivel foglalkoznak; a melyekhez a nagyközönségnek semmi köze. Havaiami nagyobb bűntény követtetik el, a hírlapok sietnek rögtön megnevezni a vélt tettest, a ki sokszor a legártatlanabb ember, és a kinek semmi haszna sincsen abból, ha másnap visszavonják közleményüket, mert az emberek ezreinek szemében o a gyanú árnyékával beszennyezetten marad, a kik esetleg nem olvasták a helyreigazító közleményt, vagy pedig nem adnak neki hitelt. Csak nemrég történt, midőn egy előkelő nevű ember ember a fővárosban öngyilkosságot követett el, hogy a hírlapok hasábokat írtak családi és családon kívüli életéről; megneveztek nőket, a kikkel az illető összeköttetésben volt és nem gondolták meg, hogy azon igen tiszteletreméltó családoknak, a melyekhez azon nők tartoznak, reputáczióját szennyezik be, mert felkavartak oly dolgokat, a melyeket az érdekeltek vagy a társadalom már vagy elfelejtettek, vagy megbocsátottak az illetőknek. Chimay berezegné és Rigó Jancsi dolgaival ä8