Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

218 57, országos ülés 1897. február 24-én, szerdán. heteken át foglalkoztak a hírlapok és oly részleteket közöltek, melyek még egy általános botrányt okozott nővel szemben is túlmentek a diszkréezió határain. Ezek a hírlapirodalom kinövései, visszaélései. Távol ál! tőlem, hogy ezért a sajtószabadságot akarnám korlátozni, mert abban a nézetben vagyok, hogy a sajtószabadság olyan becses kincs, hogy még ezeket a visszaéléseit is el kell szenvedni; s ezt annál inkább hiszem, mert meg vagyok győződve, hogy ezen kinövéseket magának a sajtónak kell orvosolnia, és hiszem, hogy orvosolni is fogja. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezek a példák eléggé bizonyították amaz állításom valóságát, hogy a közönség botrányhajhászó kedvében van egy kis része magának a sajtónak is, mert odajutottunk, hogy igen sokszor a lapokat, mikor a legkomolyabb, legfontosabb kérdésekkel a legtárgyilagosabban és legszakszerűbben foglalkoznak, igen sok ember unottan dobja el magától avval a kijelentéssel, hogy ma nincsen semmi az újságokban, ma üresek. Hát hogyha a lapokat ily hangzatos jelszavak kiklirtölésével fogják elárusítani, kétségtelen az, hogy a közönségben a botrány- ég szenzáczióhajhászó kedv még fokozódni fog; s akkor oda fogunk jutni, hogy a közönség minden nap új botrányt fog követelni és csak azon lapoknak lesz kelendőségük, a melyek a legtöbb botrányt a leghangzatosabban képesek kikiabálni, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) a mi aztán a többi lapokat saját jól felfogott érdekükben egy veszedelmes mezőn való konkurrencziára fogja vezetni. (Úgy van ! balfelöl.) Én azt hiszem, t. ház, ez az egy éiv is elegendő arra, hogy ennek a visszaélésnek gátat vessünk. De van, a mint említettem, még egy más érdek is, tudniillik a közerkölcsiség és a koztisztesség szempontja. Hiszen egyszer megbabázott polgármesterről, aztán tettenkapott szerelmesekről, azután házasságtörő asszonyról szól az ének, a negyedik napon olyanokról beszélnek, a miket itt reprodukálni nem lehet; tegnap este a szakácsné kedveséről beszéltek. Mindezen dolgokat az utczán tisztességes éltes nőknek épúgy, mint fiatal serdülő leányoknak végig kell hallgatni férfiak, ismerősök társaságában, úgy hogy maholnap pirulás nélkül ki sem mehetnek az utezára. Vagy pirúlniok kell, vagy ha megszokták ezeket a kikiáltásokat, elvesztik azt az érzékenységet, mely a nőnek épúgy képezi bubáját, mint a virágnak ékességét képezi a színpompa. (Tetszés.) Igen sokszor oly jelszavak alatt kiáltanak ki lapokat, melyek egyes testületek érdekeit és érzelmeit sértik; sokszor közrémületet okoznak, mint például: »Itt a pestis!« »Itt a háború!« Nemrég itt a képviselőházban egy eset nagy port vert fel; és mikor a vizsgálóbíró az illető gyanúsítottat letartóztatta, este ezer torok kiabálta ez ember nevét: »N. N. vizsgálati fogságban !« Én azt igen rendénvalónak tartom, hogy a ki nyilvános állást foglal el, a nyilvánosság előtt szerepel, annak viselt dolgaival a közvélemény foglalkozzék; de sem az igazságszolgáltatás érdeke, sem semmiféle érdek a világon nem követeli, hogy az a család, melynek reputácziójára annak egy szerencsétlen tagja úgy is foltot vetett, folyton hallja saját gyalázatát zengeni minden utczasarkon, s valóságos vesszőfutást vigyen véghez az utczai közönség előtt, Épen ezért a következő interpellácziót vagyok bátor a t. belügyminiszter úrhoz intézni (olvassa): f »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz, a hírlapoknak ntezai elárusítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak, hogy több hírlapot a székes főváros utczáin az elárusítók hangzatos szavak kikiáltása mellett árusítanak el ? 2. Ha van tudomása, vagy fog magának arról tudomást szerezni, száudékozik-e minél előbb oly törvényes intézkedéseket tenui, melyek ama visszaélést megszüntessék ?« (Helyeslés.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a helyzetben vagyok, hogy a hozzám intézett interpellációra a választ azonnal megadhatom. Természetesen nem érintve a kérdésnek elvi oldalát, mely szintén tárgyalás alatt van, csakis magára az interpelláczióban formulázott kérdésre kívánok ezúttal nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Arra a természetesen általam is teljesen ismert inkouveniencziára nézve, melynek itt már a legutóbbi időben a kolportázsnak a törvényhatóság által történt megadása után tanúi voltunk, szükségesnek tartottam máris intézkedni saját hatáskörömben azáltal, hogy felhívtam egyrészről a székes főváros törvényhatóságát, hogy a hírlapoknak utczai eladására vonakozó engedélyt akként hajtassa végre, hogy először az eladás forgalmából kizárassanak azok a gyermekek, a kik még iskolakötelezettség alatt állanik, (Helyeslés.) és kizárassanak azok, a kik nincsenek jól ruházkodva, vagy pedig testi hibájuknál fogva undort gerjesztenek megjelenésükkel; továbbá az eladás mikéntjére nézve, hogy az illetőknek megtiltva h'gyen a hírlap czíinén kivűl minden másnak a megnevezése, és ezáltal eleje vétessék mindazon panaszoknak, a miket a t. képviselő úr felhozott, ée melyeket más oldalról is hallottam. Másik intézkedésem oda irányúit, hogy a főváros állararendőrségének főkapitányát utasítót-