Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

57. országos ülés 1897. február 2á-én, szerdán. 209 esélyeiből bármit is vállalna magára. Ha pedig a fedezeti eladások és vételek rendszerét lehetetlenné teszszük, akkor csak két dolog közt lehet választanunk. Ha nem töröljük el egészen — mert hiszen eddigelé legalább Magyarországon nem kívánták az eltörlését — a határidőüzletet, de kikötjük azt, hogy a határidőre eladott búza effektive kell, hogy szállíttassák, akkor még vásárolhat a kereskedő jövőre is, de elveszíti azt az előnyt, azt a praet, a mivel a jobb fekvés és a jobb minőség kihasználása jár. Határidőre máshol nem adhat el, mint bizonyos átlagos minőség alapján a budapesti vagy bécsi piaczon. Mindazon előnyök, a melyek a vidéki malmok által előidézett kedvezőbb piaezban rejlenek, mindazon előnyök, melyek az ország nyugati részében az osztrák és cseh piacz közellétében, és a melyek a magyar búza kivételes jó minőségében rejlenek, és a melyet semmiféle típusok felállításával teljesen kimeríteni és érvényesíteni nem lehet: mindezen előnyök elvesznek nem a kereskedőre nézve, de a gazdára nézve. Mert a kereskedő nem fog többet adhatni a búzáért, mint a mennyit a létező visszonyok keretén belül érte várhat. Ha pedig ezt a módját a fedezeti eladásoknak elimináljuk, miután tényleg oly nagy veszteséggel jár, hogy alig volna keresztül vihető, akkor ki van szolgáltatva a gazda a spekulánsoknak, annak a vevőnek, a ki tisztán azon czélból vásárolná össze a búzát, hogy ezzel egy várható kedvezőbb áralakulást várjon ki, és akkor a jobb árak mellett eladván, az árkülönbözeten nyerészkedjék. Már pedig az árkülönbözeten való nyerészkedés tökéletesen ugyanazon megítélés alá esik, akár schlussra, akár effektive megvett búzán akarja valaki azt az árkülönbözeti hasznot elérni. A gazda szempontjából pedig úgy áll a dolog, hogy csak oly alacsony áron lehetne azonnal aratás után eladni azt az egész quantumot, a mely vevőt keres, a mely mellett ebben a relative tőkeszegény országban kerülne elég spekuláns, hogy 15—20 millió métermázsa búzát 130—150 millió forint értékben megvásároljon. Már pedig, hogy a spekuláns ennyi búzát felvehessen, arra az áraknak oly alacsony színvonalra kell leszállaniok, hogy a spekuláns tíz chance közül egy esetben veszítsen és kilencz esetben nyerhessen. És akkor visszatérünk arra az álláspontra, a mely a legutóbbi időkig krónikus jelenséget képezett: krónikusan alacsony árak aratás után, mikor a gazdák zöme elad, és magas árak tavaszszal, mikor a kereskedő, a ki olcsón megvette a búzát, nyer. Ha a t. képviselő úr ezt helyes agrár-politikának tartja, akkor ismét nem lehetek vele egy véleményen. (Élénk helyeslés jobb felől.) T. képviselőtársam a hitelviszonyokról KÉPVH NAPLÓ 1896 —1901. IV. KÖTET. ismételten megemlékezett. És itt mindenekelőtt egy előttem teljesen megfoghatatlan állítással lepett meg, tudniillik azzal, hogy a kamatlábviszonyokat a vidéken ma a takarékpénztárak ádáz versenye drágítja. Méltóztassék megengedni, én olyan versenyt, a hol a versenyző felverje annak az árát, a mit kinál, vagy olyan versenyt, a melyben a versenyző lenyomja annak árát a mit venni akar, még sohasem hallottam, (Élénk tetszés. Úgy van 1 jobbfelől.) és azt hiszem, hogy, minél nagyobb és mentől ádázabb az a verseny, annál inkább örüljünk a kölcsönvevő közönség szempontjából, (Úgy van ! Úgy van! Helyeslés jobbfelől.) mert csak ez a verseny fog] a kényszeríteni a tőkét, hogy kevesebb kamatra adja a pénzt. (Úgy van! jobbfelől.) Én épen a verseny fokozásában látom azt a fogantyút, a melynél fogva hitelviszonyaink javítására törekedhetünk. A t. képviselő úr azt mondja, hogy én védelmeztem a takarékpénztárakat. Én sem nem védelmeztem ezúttal, sem nem támadtam, és mindenesetre tartózkodnám attól, hogy a vidéki takarékpénztárakat is egy kalap alá véve, azokról egy összefoglaló ítéletet mondjak. (Helyeslés jobbfelől.) Mert a ki a viszonyokat ismeri, tudni fogja, hogy a legmesszebb menő különbségek vannak a valóban igen magas szempontok szerint vezetett kitűnő vidéki pénzintézetektől egészen a legsilányabb zugintézetig. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) így tehát minden ítélet, a mely általános akar lenni, ab ovo el van hibázva. De hogy tennivaló e téren igen sok van, hogy a vidéki kamatláb-viszonyokat messzemenőleg kell és lehet is javítani, abban egyetértünk. Azt azonban el kell ismernünk, hogy az utolsó húsz év alatt tényleg nagyon javultak a kamatlábviszonyok és azt hiszem, hogy ezen ido tapasztalatai alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen az úton kell tovább haladni, és azou intézkedéseket kell minden téren megtenni, melyek a pénzbeli szolid kínálatot növelik, melyek a versenyt kiélesítik, melyek tehát az adós helyzetét e tekintetben könnyítik. (Úgy van! Úgy van .'jobbfelől.) Ebből a szempontból én a hitelszövetkezeteket is egyik becses eszköznek tartom arra, hogy a pénzkínálat szaporodjék, hogy a különböző pénzforrások versenye élesebbé tétessék, és ezáltal a kamatláb-viszonyok leszoríttassanak. Épen azért helyes és egészséges eszmének tartom e hitelszövetkezetek propagálását mindenütt, a hol erre az előfeltételek megvannak, a hol azok alkalmas egyének spontán egyesüléséből származnak, a hol tehát magasabb intelligencziával bíró, és mint t. képviselőtársam mondja, bizonyos humanizmus által vezetett köröknek feladata csak az erre alkalmas emberek összehozására, szervezésére szorítkozhatik. örvendetes mozgalomnak tekintem ezt épen azért, mert 27