Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

57. országos ülés 1897. február 2á-én, szerdán. 209 esélyeiből bármit is vállalna magára. Ha pedig a fedezeti eladások és vételek rendszerét lehe­tetlenné teszszük, akkor csak két dolog közt le­het választanunk. Ha nem töröljük el egészen — mert hiszen eddigelé legalább Magyarorszá­gon nem kívánták az eltörlését — a határidő­üzletet, de kikötjük azt, hogy a határidőre eladott búza effektive kell, hogy szállíttassák, akkor még vásárolhat a kereskedő jövőre is, de elve­szíti azt az előnyt, azt a praet, a mivel a jobb fekvés és a jobb minőség kihasználása jár. Ha­táridőre máshol nem adhat el, mint bizonyos átlagos minőség alapján a budapesti vagy bécsi piaczon. Mindazon előnyök, a melyek a vidéki malmok által előidézett kedvezőbb piaezban rej­lenek, mindazon előnyök, melyek az ország nyu­gati részében az osztrák és cseh piacz közellé­tében, és a melyek a magyar búza kivételes jó minőségében rejlenek, és a melyet semmiféle típusok felállításával teljesen kimeríteni és ér­vényesíteni nem lehet: mindezen előnyök elvesz­nek nem a kereskedőre nézve, de a gazdára nézve. Mert a kereskedő nem fog többet adhatni a búzáért, mint a mennyit a létező visszonyok keretén belül érte várhat. Ha pedig ezt a módját a fedezeti eladások­nak elimináljuk, miután tényleg oly nagy vesz­teséggel jár, hogy alig volna keresztül vihető, akkor ki van szolgáltatva a gazda a spekulánsok­nak, annak a vevőnek, a ki tisztán azon czélból vásárolná össze a búzát, hogy ezzel egy vár­ható kedvezőbb áralakulást várjon ki, és akkor a jobb árak mellett eladván, az árkülönbözeten nyerészkedjék. Már pedig az árkülönbözeten való nyerészkedés tökéletesen ugyanazon meg­ítélés alá esik, akár schlussra, akár effektive megvett búzán akarja valaki azt az árkülönbö­zeti hasznot elérni. A gazda szempontjából pedig úgy áll a dolog, hogy csak oly alacsony áron lehetne azonnal aratás után eladni azt az egész quantumot, a mely vevőt keres, a mely mellett ebben a relative tőkeszegény országban kerülne elég spekuláns, hogy 15—20 millió métermázsa búzát 130—150 millió forint érték­ben megvásároljon. Már pedig, hogy a speku­láns ennyi búzát felvehessen, arra az áraknak oly alacsony színvonalra kell leszállaniok, hogy a spekuláns tíz chance közül egy esetben ve­szítsen és kilencz esetben nyerhessen. És akkor visszatérünk arra az álláspontra, a mely a legutóbbi időkig krónikus jelenséget képezett: krónikusan alacsony árak aratás után, mikor a gazdák zöme elad, és magas árak tavaszszal, mikor a kereskedő, a ki olcsón meg­vette a búzát, nyer. Ha a t. képviselő úr ezt helyes agrár-politikának tartja, akkor ismét nem lehetek vele egy véleményen. (Élénk helyeslés jobb felől.) T. képviselőtársam a hitelviszonyokról KÉPVH NAPLÓ 1896 —1901. IV. KÖTET. ismételten megemlékezett. És itt mindenekelőtt egy előttem teljesen megfoghatatlan állítással lepett meg, tudniillik azzal, hogy a kamatláb­viszonyokat a vidéken ma a takarékpénztárak ádáz versenye drágítja. Méltóztassék megen­gedni, én olyan versenyt, a hol a versenyző fel­verje annak az árát, a mit kinál, vagy olyan versenyt, a melyben a versenyző lenyomja annak árát a mit venni akar, még sohasem hallottam, (Élénk tetszés. Úgy van 1 jobbfelől.) és azt hiszem, hogy, minél nagyobb és mentől ádázabb az a verseny, annál inkább örüljünk a kölcsönvevő közönség szempontjából, (Úgy van ! Úgy van! Helyeslés jobbfelől.) mert csak ez a verseny fog] a kényszeríteni a tőkét, hogy kevesebb kamatra adja a pénzt. (Úgy van! jobbfelől.) Én épen a ver­seny fokozásában látom azt a fogantyút, a melynél fogva hitelviszonyaink javítására törekedhetünk. A t. képviselő úr azt mondja, hogy én védelmeztem a takarékpénztárakat. Én sem nem védelmeztem ezúttal, sem nem támadtam, és mindenesetre tartózkodnám attól, hogy a vidéki takarékpénztárakat is egy kalap alá véve, azokról egy összefoglaló ítéletet mondjak. (Helyeslés jobb­felől.) Mert a ki a viszonyokat ismeri, tudni fogja, hogy a legmesszebb menő különbségek vannak a valóban igen magas szempontok szerint vezetett kitűnő vidéki pénzintézetektől egészen a legsilányabb zugintézetig. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) így tehát minden ítélet, a mely álta­lános akar lenni, ab ovo el van hibázva. De hogy tennivaló e téren igen sok van, hogy a vidéki kamatláb-viszonyokat messzemenőleg kell és lehet is javítani, abban egyetértünk. Azt azonban el kell ismernünk, hogy az utolsó húsz év alatt tényleg nagyon javultak a kamatláb­viszonyok és azt hiszem, hogy ezen ido tapasz­talatai alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen az úton kell tovább haladni, és azou intézkedé­seket kell minden téren megtenni, melyek a pénzbeli szolid kínálatot növelik, melyek a ver­senyt kiélesítik, melyek tehát az adós helyzetét e tekintetben könnyítik. (Úgy van! Úgy van .'jobbfelől.) Ebből a szempontból én a hitelszövetkeze­teket is egyik becses eszköznek tartom arra, hogy a pénzkínálat szaporodjék, hogy a külön­böző pénzforrások versenye élesebbé tétessék, és ezáltal a kamatláb-viszonyok leszoríttassanak. Épen azért helyes és egészséges eszmének tar­tom e hitelszövetkezetek propagálását mindenütt, a hol erre az előfeltételek megvannak, a hol azok alkalmas egyének spontán egyesüléséből származnak, a hol tehát magasabb intelligencziá­val bíró, és mint t. képviselőtársam mondja, bizonyos humanizmus által vezetett köröknek feladata csak az erre alkalmas emberek össze­hozására, szervezésére szorítkozhatik. örvendetes mozgalomnak tekintem ezt épen azért, mert 27

Next

/
Thumbnails
Contents