Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

204 57. országos ülés 1897. február 24-én. szerdán. a kormány igen is három tételben 1,200.000 forinttal folytonosan támogatja e szövetkezetet. De egy másik körülményre is vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy tudniillik az 1895. évi jelentésben szórói-szóra a következők fog­laltatnak (olvassa): »Örömmel jelentem, misze­rint a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága 49.099. számú rendeletével megengedte, hogy a szövetkezeti törvény kihirdetéséig a községi szö­vetkezetekre kivetett adók, valamint hetyegek és illetékek beszedése függőben tartassák.* Ezt az évi jelentést gróf Károlyi Sándor aláirta, tehát nem áll az az állítása, hogy ő hiába ko­pogtat a pénzügyminiszter úr ajtaján. Van szerencsém, t. ház, még csak azt az egy körülményt is megemlíteni, hogy a kormány azzal a törvényjavaslattal, a melylyel most az igazságügyminiszter úr foglalkozik, szintén hat­hatós tanújelét adta annak, hogy a szövetkeze­tek kérdésének előbbreviteléhez maga részéről hozzá akar járulni. Arra a törvényjavaslatra vonatkozólag legyen szabad csak azt az egy meg­jegyzést tennem, hogy az eredeti előadói terve­zet dr. Nagy Ferencz egyetemi tanár úr tollából került ki és én azzal a kéréssel fordulok az igen tisztelt földmívelésiigyi miniszter úrhoz, hogy ne engedje magát eltántoríttatni az ál-libe­ralizmus hibás, hamis jelszavai által és méltóz­tassék azokhoz az alapelvekhez ragaszkodni, a melyek abban az előadói tervezetben le vannak rakva, nevezetesen ahhoz, hogy az államnak és a kormánynak ellenőrzési joga a leghatályo­sabban fentartassék. Magát a tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Asbóth János! Asbóth János : T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) A t. miniszter úrnak ismert és általánosan elismert munkásságába és jóakaratába kívánom ajánlani azon fennakadásokat, a melyek a fővá­rosi új vásárcsarnokok körűi beállottak. Tudom én azt, hogy ez nem tartozik közvetlenül a t. miniszter úr (Zaj. Elnök csenget.) ügykörébe, de mivel ott érintve vannak azon kisebb gaz­dasági produkcziók, mint a gyümölcs- és konyha­kertészet termékei, a, melyek különösen figye­lemre méltók: mégis azt hiszem, hogy helyén való, ha a t. miniszter úr figyelmébe ajánlom ezt a dolgot és kérem őt, hogy a maga részé­ről s az általa óhajtott érdekek szempontjából befolyását érvényesítse. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) A vásárcsarnok kétségkívül igeu szép intézmény, a mely sok tekintetben igen üdvösen fog működni, de mint minden új intézménynél, itt is bizonyos nehézségek és súrlódások me­rültek fel. Nálam járt a kisebb árusítók egy küldött­sége, a mely előadta az abból eredő nehézsége­ket, hogy a vásárcsarnokok megnyitásával be­tiltották a gyümölcsök és zöldség házhoz hor­dását. Ennek az volt a következménye, hogy, miután igeu sok háziasszony nagyon szívesen megveszi azt a gyümölcsöt, a melyet hozzá hoz­nak, de azért nem megy a vásárcsarnokokba, sem oda nem küld: nagyfokú fennakadás állott be a gyümölcs és zöldség elárúsításában, úgy hogy az az eladók nyakán marad és elromlik. Azt mondják, hogy már mintegy ezer kisebb árusító elhagyta Budapestet és egy részük Bécsbe ment. Ha ez a folyamat tartós talál lenni, ok­vetetlen visszahatással lenne a kisebb mezőgaz­dasági produkcziók árviszonyaira. S miután e czikkek először romlandók, másodszor pedig ha­misításnak nincsenek kitéve ; azt hiszem, nincsen semmi nehézség, hogy a házhoz hordást, illető­leg a házalást ezen czikkekre újra megengedje a hatóság és pedig nem is nagyon szűkkeblűén. Ajánlom ennek figyelembe vételét épen a kisebb mezőgazdák érdekében. (Helyeslés balfelől.) Gr. Eszterházy Kálmán jegyző: Rosen­berg Gyula! Rosenberg Gyula: T. ház! Méltán fon­toskodásnak és talán rossz néven is vehetné a t. ház, ha a vita jelenlegi stádiumábau vissza­térve a búzakiviteli jutalmak kérdésére, az az ellen felhozott komoly és objektív argumentumok egész sorozatának beható czáfolatába bocsátkoz­nám. Eltekintve attól, hogy beszédje időpontjáig felhozott ellenérveket igen hathatósan megczá­folta Tisza István gróf t. képviselőtársam, én ezt nem engedhetem meg magam ak már azért sem, mert hiszen a kérdés nem úgy fekszik a t. ház előtt, hogy a felett most határozzon, azt elvesse vagy elfogadja. Én meg vagyok győződve, hogy lesz még alkalma a t. háznak a kérdéssel ebből a szem­pontból is foglalkoznia. Addig azonban ennek a kérdésnek érlelődnie kell és pedig a közvéle­ményben s remélhetőleg a szakirodalomban is és majd há ott megérlelve, megtisztulva, kiforrva lesz a kérdés, fog az esetleg a konkrét javaslat alakjában is a t. ház elé kerülni. Ha mindennek daczára felszólalok, teszem azt leginkább két okból. Az egyik inkább személyes természetű, a másik az, hogy a tegnapelőtti napon itt el­hangzott egy beszédet a maga érdeme szerint kívánom kellő világításba helyezni. (Halljuk! Halljuk! jobbfeWl.) Károlyi Sándor gróf t. képviselő úr és utána Polónyi t. képviselő úr is annak a néze­tüknek adtak kifejezést, hogy én ezt az egész kérdést csak azért vetettem fel, hogy, mint Ká­rolyi Sándor gróf képviselő úr mondta, a börze­reformról, vagy a mint ezt Polónyi képviselő űr már kimélyítette, a földadó leszállításáról, vagy pláne a quóta kérdésről eltereljem a t. ház figyelmét.

Next

/
Thumbnails
Contents