Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

57. országos ülés 1897. február 24-én, szerdán. 201 nézve megnyugtatott, mert nyilatkozata szerint a kormány és ő e tekintetben a liberalizmus alapján áll. Én üdvözlöm őt e téren, mert tény az, hogy a túloldal t. szónokai közül töb­ben államszoczialisztikus irányban beszéltek és felemlítették a sajtó megrendszabályozását s a többi, örömmel konstatálom ezt főleg azért, mert ha azokat tekintjük, a mik a legutóbbi években történtek és a miket különösen a t. miniszterelnök úr részérő] tapasztaltunk, azt kell hinnünk, hogy a miniszterelnök úr czélja Magyarországon egy »Polizei-Staat«-ot létesíteni. Ha tehát ezzel szemben a közgazdasági téren a liberalizmust hangoztatják, ennek nagyon örülök, de megvallom, hogy mindig félek tőle. »Timeo Danaos et dona ferentes« mondotta a miniszter úr velem szemben tegnap. Ezt én megfordítom, mert nekünk sokkal több okunk van félni az önök liberalizmusától, mint önöknek a miénktől. (Ügy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Nem tehetek róla, de nézetem szerint ragály az, hogy oda át, a Lajtán túl, a kényszergzővetkezeteket akarják létesíteni, mert könnyen megtörténhetik, hogy az uraknak kedvök kerekedik a kényszer­szövetkezeteket ide átplántálni, a hol az elnök lesz: a faluban a bíró, a járásban a szolgabíró, a vármegyében az alispán. (Mozgás jobbfelöl.) Tisza István gr. képviselő úr azt mondja, hogy én gyanúsítok. Én azonban nem tehetek róla, de a mai viszonyok közt bizonyos gyanú marad bennem, noha vígasztal és megnyugtat, hogy a t. miniszter úr mindezek ellen ünnepé­lyesentiltakozott, mivel a t. túloldal többi szónoka a megnyagtató nyilatkozattal adós maradt. Neveze­tesen nem nyugtatott meg Tisza István gr., pedig mi két tííz között vagyunk. Az egyik tüzet jelez­tem, ez: az áílamszoczializmus. Ez az ágyú azt igéri, hogy nem lő. A másik ágyú: a merkantiliz­mus tálkapása. Mit mond ehhez Tisza István gr. képviselőtársam ? Gr. Tisza István: Majd megmagyarázom ! Gr. Károlyi Sándor: E tekintetben na­gyon kevéssé nyugtatott meg engem mind a múltkori beszéde, mind a múltkori röpirat, ille­tőleg munkája, mert az több, mint röpirat. Szá­molni kell ezzel a munkával is, melyet én egy­általában rossznak hiszek. A kérdés lényege az, hogy Magyarországon most egy oly szellem uralko­dik, a melyet én a magam részéről rosszallók s a mely abban áll, hogy Magyarországon mindenütt a plutokratizmus jut érvényre. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez igen jó fejlődés addig, a míg a maga természetes medrében marad; de mihelyt azon a medren túl önt, figyelemmel kell lenünk rá, mert veszedelmes. És hogy ma tény­leg túlárad ez a folyó, annak több jelét látjuk. Azokat a túlkapásokat, a melyekkel a merkantil irányt. Magyarországon vádolják, már több éve KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. IV. KÖTET. taglaljuk. Ezek között itt van mindjárt az, a mit a túloldal maga is beismert: a román búza behozatalának egész hosszú története, a mit én itt ismételni nem fogok, mert nagyon ismert dolog. Nem mondom, hogy ez az egész merkantil körnek túlkapása, de mindenesetre túlkapása egyes merkantil szellemű embereknek. Ha helyesen mennének a dolgok, e túlka­pást önmagok a kapitalista csoport tagjai korri­gálnák. Eddig azonban nem tették. Hogy ez meg­történjék, az kellett hozzá, hogy az osztrák kormány beleavatkozzék a dolgokba és azt módja: jövőben pedig nem akarunk beengedni gabonát az országba az őrlési engedély alapján. Erre aztán egy ideig a merkantilizmus belenyugodott a dologba és hallgatott. A másik az, a mit t. barátom, Tisza István felhozott, hogy vannak illő és illetlen — gon­dolom, így fejezte ki magát — határidő-üzletek, más szóval vannak oly határidő-üzletek, a me­lyeket ő helyesel és olyanok, a melyeket ő nem helyesel. Ez vonatkozik a börzére és vonatko­zik mindarra, a mi a börze körül forog. Illő határidő-üzdet szerinte^ az, hogy ha én eladok valakinek reális búzát három hónapi szállításra és a vevő azt át is veszi. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ehhez azonban hozzá teszi, hogy ha én reálisan eladok három hónapra búzát, akkor nekem fedezni is kell magamat, egy fede­zeti eladást kell tennem és ö ezt is tisztessé­ges üzletnek jelzi. Az is, kétségtelenül. E felett nem lehet disputálni. Hanem közgazdaságilag nagyon veszélyes dolog, mert a mennyire elő­segíti s a kereskedőnek könnyűséget nyújt arra, hogy üzletet csináljon, ép annyira rontja termé­szeténél fogva ezen üzletnek az árait. Mert akkor bekövetkezik az, hogy azok, a kik ebben a dologban benn vannak, a reális üzletet már, mint mellékes keresetet nézik, főüzletnek pedig a spekuláeziót és a baisse-t tartják. Mindenütt a baisse-játékra törekszik az a nagy csoport, a mely tulajdonképen a gabona-börzéket viszi. {Helyeslés balfelől) Ezért kell azt teljesen eltil­tani. És mit tesznek e helyett? Nemcsak azt proponálják, hogy fentartassék, hanem t. kép­viselőtársam még azt ajánlja a gazdáknak, azok­nak a jó parasztembereknek, hogy ők is játsza­nak a börzén, hogy fedezeti határidőüzletet csináljanak. Gr. Tisza István: Soha még hasonlót se mondtam! Gr. Károlyi Sándor : Ezt proponálta fe­dezeti határidőüzletekűl! Gr. Tisza István: Igen, de az nem játék ! Gr. Károlyi Sándor: Legalább a börze­ankéten így méltóztatott nyilatkozni, úgyszintén brosürjében és múltkori felszólalásában itt a házban. Borotvát és tüzet méltóztatik a gyermek 26

Next

/
Thumbnails
Contents