Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

200 57. országos ülés 189?. február 24-én, szerdán. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Bevétel: 3000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Gazdasági műszaki hivatal. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 18. czím. Kiadás. Személyi járandóságok : 16.750 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Dologi kiadások: 14.800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): A mező- és közgazdaság különböző ágai. Rendes kiadások XIX. fejezet, 19. czím. Rendes bevételek : VI. fejezet, 14. czím. Kiadás: 338.168 forint, Lakatos Miklős : Gróf Károlyi Sándor ! Gr. Károlyi Sándor: T. ház ! Ezen tételnél aggályaim voltak az iránt, hogy a tételt elfogadjam-e vagy sem; de elvileg mégis hozzájárulok ahhoz, hogy azok a költségek, melyek itt elő vannak sorolva megszavaztassanak. Kiindulva abból a vitából, mely a műit napokban lefolyt, legyen szabad már most egy pár megjegyzést tennem azon t. urak felszólalásaira, kik a múltkor velem akartak foglalkozni. (Halljuk! Hallj tik!) Nevezetesen Heltai t. képviselőtársam azt találta, hogy múltkori felszólalásomnak lényege s esszeneziája a humanizmusra vonatkozik, s ebből azt dedukálja, hogy humanizmusról beszélek ugyan, de másként cselekszem. Én ezzel nem foglalkozom, méltóztassék ő neki Ítélni az én cselekedetem felett, úgy a hogy neki tetszik. Ebbe én nem avatkozom bele, mert a magam dolgában nem lehetek bíró. (Helyeslés a baloldalon.) Van azonban a t. képviselőtársamnak néhány megjegyzése, a melyekre mégis legyen szabad reflektálnom. Ezek arra vonatkoznak, a miket ő tegnap Rosenberg képviselő úr propozicziójára felhozott, mikor ellene érvelt. Ebben az a legoriginálisabb, hogy engem belevont ebbe a tárgyalásba olyképen, mintha én is bűnös volnék abban a mit Rosenberg Gyula képviselő úr javasolt, mert hát nyolcz év előtt én már hasonlót mondtam, sőt ezt rám olvassa. Eleinte ;dig emlékeztem arra, miről van szó; de most már tudom. En ugyanis nyolcz év előtt azt állítottam a házban, hogy fiuktuáns tarifákat kell alkotni. Ez még akkor volt, mikor boldog emlékű Baross Gábor még nem is találta volt fel az ő zónatarifáját. Akkor azt mondtam, hogy a mig az országban jólét van, mikor jobb termések, jobb árak vannak, emeljék fel a tarifát, ha pedig az árak hanyatlanak, a tarifa is szálljon le. Ez egészen más, mint a kiviteli prémium kérdése, bár megengedem, hogy minden tarifa foglal magában bizonyos prémiumot, ha lehetővé teszi a szállítást. Ha* ez btín az én részemről, akkor azt a bíínt, a melyet Rosenberg Gyula képviselő úr elkövetett, elkövette az egész ház, az előtte való ház is, szóval mindenki a világon. Méltóztatott tehát a t. képviselő úr itt egy kissé, talán nagyon is túllőni a czélon. (Úgy van! bálról.) Az én közgazdasági tételeimben a képviselő úr abszolúte semmit sem talált, csak azt a humanizmust, a melyről már szóltam. Pedig abból, a mit mondtam az következik, hogy nálunk többé nem arról van szó, hogy miként szántsunk jobban, miként termeljünk többet, mert többet már aligha bírunk termelni, hanem szó van arról, hogy miképen értékesítsünk jobban ? (Úgy van ! balról) Erről vitatkoztunk. Én is csak ott voltam, a hol a többi volt, mert ezt a problémát kerestem. Nagy probléma ez, főleg ha az ember látja, hogy akarunk tenni és még sem teszünk; hogy akarunk segíteni és bizonyos áramlatok folytán még sem segítünk. Ez volt beszédem alapja, méltóztassék ezt tudomásul venni. A hitbizományokról a képviselő úr szerint mondtam egy semmit, egy pauzát, noha a múltkor az volt álláspontom, hogy a telepítések dolgát igenis meg kell csinálni, de ne kössünk ehhez oly nagy reményeket, mert ez nem fog űgy menni, hogy oda telepítsünk valahová egy sereg olyan munkást, a kinek semmije nincs, mert az, a kinek nincs semmije, meg fog bukni, meg fog szökni; hanem telepíteni kell olyan embereket, a kiknek van bizonyos vagyonuk. Azt is mondtam a múltkor, hogy nem kell épen nagy területekre telepíteni, például tízezer holdas pusztákra, hanem lehet három-, négy-, ötszáz holdas területekre is. A fődolog az, hogy valami csekély vagyonnal biró embereket telepítsünk. Ha ott a falu végén egy három-négyszáz holdas nemesi birtok eladatván, lesz ott egy csoport ember, a ki azt a birtokot megveheti, a ki ott boldogulni fog. Ebből következik az a hires pauza, a melyet a t. képviselőtársam ellenem felhozni akar, hogy tudniillik hallgattam a hitbizományokról. Ámde mit jelent az, a mit én abban a tekintetben mondottam, hogy ne esak hitbizományon telepítsünk, hanem bármilyen birtokon, legyen az kicsi vagy nagy. Akkor sem mentem bele, ma sem megyek a hitbizomány részletezésébe. Ha tetszik, preparáljuk magunkat a hitbizományok kérdésének vitatására — ezt nem bánom, de az ilyen kérdést csak per tangentem pertraktálni nem lehet. Nem fogok annak a fejtegetésébe se bocsátkozni, hogy be engedjilk-e áramlani továbbra is a lengyel zsidóságot Magyarországba, mert ilyen kérdésben vagy komolyan, vagy egyáltalában nem kell beszélni, örülök azonban, hogy a t. miniszter úr a telepítésre