Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

14 49. országos ülés 1897. feftrn&r 15-én, hátfőn. hold földet; azonkivííl van még 200 katasztrális hold régi szőlő s a kettőnek jövedelme 17.000 forintot hozott be eddig, és még nagy mennyi­ségben van eladó bor a községben a gazdák­nak, így aztán a magyar mezőgazda mégse jut egyenesen a tökéletes pusztulás szélére, de nem a kormány atyáskodásából, hanem — mint em­lítettem — ügyességéből és szorgalmából. (Úgy van I a szélső baloldalon.) A t. földmívelési miniszter úr e téren már igazán tehetne valamit; ehhez már nagyon sok pénz sem kell; adhatna a telepítőknek ingyen szőiŐve8szőket, továbbá a fekete földeken a régi bortermő helyeken adhatná — a minthogy ad is ugyan, de nagyobb mértékben tehetné ezután — amerikai alanyokat és egyéb szükségeseket, szó­val a szőlőgazdaság föllendítésére már sokkal inkább van módjában segítséget nyújtani. Itt igazán olcsó szőlőkarókat kellene forgalomba hozni és a kormány abból a rengeteg erdő­birtokból, hogy ne tehetné meg azt, hogy a kisgazdákat, a kiknek különben sem lenae na­gyon sok szőlőkaróra szükségük, mert egy-egy­nek alig 800, 1000, 1200, 1600, 2000 ölnyi szőlőterülete, ha nem is egészen ingyenes szőlő­karóval, de legalább féláron való szőlőkarókkal elláthatná a szőlősgazdákat; azok nagy hálával fogadnák. Nem is kerülne sokba, mert az egy négyszög-czollos vastagságú és öt láb magas­ságú szőlőkarót a kereskedő is 10 forinton adja a vidéken. Ha az állam adna olcsóbban, azzal nem sok kárt tenne magának, míg ellen­ben nagy lendületet adna a szőlészetnek. T. ház! A t. földmívelésügyi miniszter a tnező- és közgazdaság különböző ágaira 20.000 forinttal szánt többet, mint tavaly. Ez oly cse­kélység, hogy ezzel nem tudom, mit lehet csi­nálni. E tekintetben kellene nagyob összeggel jönni ezen dolognak felsegélyezésére. Azután nagy segítséget és szolgálatot nyújthatna a t. mi­niszter úr azzal, hogy ha az állami területekről és gazdaságokról a magyar mezőgazdáknak olcsó vetőmagvakat juttathatna, különösen a ta­karmányfélékből. A magkereskedő oly borzasztó áron adja a lóhere, luczerna, répa és egyéb gazdasági vetőmagvakat, hogy azoknak vásár­lása ily módon csaknem lehetetlen. Az állami gazdaságokban lehetne tehát legalább oly mér­tékben termelni ezen magvakat, hogy olcsóbban lehetne a magyar gazdaközönség kezébe jut­tatni. T. ház! íme ezekben kívántam pártunk nevében a mezőgazdaságnak sanyarúságait és sokféle bajait elősorolni és ezekben kívántam az orvosló szereket itt főbb vonásokban jelezni. Felkérem a t. házat, még pedig pártkülönbség nélkül, miután ez, ismétlem, nem közjogi kér­dés, hanem valódi belügy, hogy a legjobb aka­rattal, minden pártszempontoktól eltekintve a legnagyobb igyekezettel, egyező erőVel töre­kedjünk veszedelembe jutott magyar mezőgazda­ságunk fellendítésére, megszilárdítására. Ne tegyen e tekintetben különbséget a ház egyetlen pártja vagy tagja sem, hogy honnan jő az indítvány, felhívás vagy sürgetés, hanem tekintsük a közös nyomorúságot és egyező akarattal igyekezzünk a mezőgazdasági bajok orvoslására. Ezt kívánja tőlünk a józan, becsületes, kész adófizető ma­gyar nép, és ha e tekintetben megteszszük a kötelességünket, ha csak annyira is elmehetünk, hogy a magyar mezőgazda az ő búzájának má­zsáját 8 forintért, rozsának mázsáját 6 forintért, és tengerijének mázsáját 5 forintért eladhatná, hogyha az államkormány atyai gondoskodása az állattenyésztés mizériáit minden keze ügyében levő eszközzel megszüntetné, akkor még a mos­tani sok és nagy adóteher mellett is megállaná helyét a magyar gazda és folytatná a küzdelmes munkát, ennek nyomába a tőle soha el nem választható és a magyar mezőgazdaság előnyére soha figyelmen kivfíl nem hagyható ipar és ke­reskedelem együtt virágoznék fel. T. ház! Álljunk ki a küzdelem terére, áll­junk ki a munka mezejére és egyező erővel tegyük meg azokat mind, a mi üdvös és jó. A mi magát a költségvetést illeti, nem köz­jogi szempontból, hanem mert csekély ez az összeg ennyi nyomorúság meggyógyítására, mert a kormány kevés figyelemben részesíti az állam­fentartó elemet, a magyar mezőgazdákat, és az egész mezőgazdaságot felületes figyelemben ré­szesíti csak, a költségvetést ezért nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Molnár Antal jegyző: Semsey László ! Semsey László: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Magyarország per eminentiam földmívelő állam és annak kell maradnia még, ki tudja meddig. Ebből kifolyólag a földmívelés ügye egyike a legfontosabbaknak, melyekkel a magyar parlament foglalkozhatik. Midőn mi földmívelé­sünk bírálatába bocsátkozunk, nem lehet kizáró­lagos feladatunk annak jó oldalait szemügyre venni és csupán ezen jó oldalak továbbfejlődé­sét és erősbödését előmozdítani, hanem főfelada­tunkat kell, hogy képezze bajainak feltárása, ezen bajok keletkezése okainak és első okoza­tainak feltárása és azok lehető orvoslása. Napok, sőt már hetek óta szóbeszéd tárgyát képezi itt e házban egy nagyon súlyos baj, mely legközvetlenebbül földmíves népünk legkevésbbé

Next

/
Thumbnails
Contents