Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-56
\ 9f 56. országos ülés 1897. február 23-áit, kedden. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) Vízi munkálatok. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 12. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 9. czím. Kiadás: 405.307 frt. Terényi Lajos előadó: A pénzügyi bizottság nevében tisztelettel kérem, hogy a rendes kiadások XIX. fejezete 12. czímének egyes rovatai között az átruházási jogot megadni méltóztassék. Thaly Kálmán: T. ház! Itt a vízimnnká. latok rovatánál alkalmat veszek magamnak egyrészt arra, hogy egy-két szóval reflektálják a t. miniszter úr azon szíves válaszára, melyet a duna-oderai, illetőleg vág-oderai csatorna ügyében tett kérdésemre adni méltóztatott. Nevezetesen a t. miniszter úr bizonyosan csak nyelvhibából, mert én ellenkezőleg kívánom szavaimat értetni, azt méltóztatott mondani, hogy én a Bécsből tervezett Morva-csatorna érdekében szólaltam volna fel. Én, t. ház, épen ez ellen szólaltam és azt kiváutam, hogy Morva vizének, mint részben magyar folyónak felhasználásával e csatorna Dévénynél, illetve Pozsonynál, azaz magyar területen torkolják be a Dunába. Én minden erőmmel, mely nagyon csekély, kötelességemnek tartom a hazai gabonakivitel érdekében oda hatni, hogy ne Bécsbe torkoljék be ez a csatorna, a mit csak azok terveznek, a kik a kivitel elterelését s az átrakodó főpontjául Bécset akarják. így kívánom érteni felszólalásomat. Én tehát nem a bécsi, hanem a régi Morva-betorkolás mellett szólaltam fel, vagy, ha másként nem lehetne, azon összekötő csatorna mellett, a melyet Dániel miniszter úr hangoztatott akkor, midőn egy inteipellácziómra válaszolt, mert ha Ausztria ellenséges éizülete egyiket sem engedné megs alósítani, a vág-oderai csatorna volna létesítendő. Itt határozottan köszönetet kell mondanom a t. miniszter úr válaszának különösen azon pontjáért, a melyben méltóztatott hangsúlyozni, hogy a vág-oderai csatorna ügyét sem téveszti szem elől és tanulmányozza e kérdést is, a mely hogy hazánk gabonakivitelére mily fontossággal bir, azt a túloldalon is elismerték. Nevezetesen elismerte Miklós Ödön képviselőtársam. Az igen tisztelt miniszter úr e nyilatkozatát megnyugvással veszem tudomásul, az előbbenit is úgy, a mint bátorkodtam kimagyarázni, nehogy az a félreértés történjék, mintha én esetleg amazt a megoldási módot is elfogadnám, mely nek épen ellene beszéltem. Minthogy már felszólaltam, engedtessék még meg nekem, hogy egy a folyamszabályozási ügygyei összefüggő más kérdésre is kiterjeszkedjem pár szóval. A folyamszabályozási ügygyei egybefüggő kérdésre szintén méltóztatott a t. miniszter úr reflektálni és pedig nagyon helyesen, most pedig gróf Csáky Albin t. képviselő úrnak felszólalására adott válaszát úgy fejezte be a t. miniszter úr, hogy a kormány különös, vagy nagy figyelemmel van — a jelzőre már nem emlékszem — az alföldi nagy városok érdekeire a folyamszabályozásoknál. Ebből a szempontból ajánlom tehát figyelmébe az igen tisztelt miniszter urnak azt a kérdést, a mely az Alföldnek legnagyobb városát, régi metropolisát, Debreczen város közönségét közgyűléseken is, tervezetekben, mérnöki utasításokban foglalkoztatta, hogy tudni illik a FelsőTiszából, a hol még a víz tiszta, alkalmas ponton kiágazandó csatorna, a mely egyúttal öntözési czélokra is szolgálna, a Hortobágyon és vidékén vezettessék a Kőrösig, a mi egyúttal alkalmas volna arra is, hogy Debreczen városát egészséges ivóvízzel lássa el, a mi közegészségügyi szempontból is fontos. Tudom, hogy a város a maga mérnöki hivatala által tanulmányokat tétet e szempontból. Ha tehát áll az, — a mit nem akarok kétségbe vonni, — hogy a kormány az alföldi nagy városok iránt kiváló figyelmet óhajt tanúsítani, a mint a t. miniszter úr hangsúlyozta is, felkérem ez ügyre a miniszter úr figyelmét, hogy a mikor hozzá felterjesztés intéztetik ez ügyben, méltóztassék azt melegen felkarolni. Ha pedig öntöző-csatornák terveztetnek a Felső-Tisza és a Kőrös között, ezt az érdeket se méltóztassék szem elől téveszteni. Kettős érdeket szolgálna ez; egyrészt öntözés által termékenyekké tétetnek a Hortobágynak szárazabb részei, másrészt egészséges ivóvízzel láttatik el az ország egy nagy empóriuma, Debreczen városa, a hol, fájdalom, daczára annak, ho^y százezreket költöttek artézi kutakra, jó ivóvizet nem kaphattak. Némely alföldi városban, így Hódmezővásárhelyen, sőt még a közel levő Püspökladányban is fényesen sikerűitek az artézi kutak, de Debreczenben lehetetlen volt " ezt megcsinálni, úgy, hogy az ivóvíz kérdését alig vélik másként megoldhatni, mint a Tiszához vezető e csatorna által. Kérem tehát a t. miniszter urat, hogy ez ügyet annak idején lehetőleg felkarolni méltóztassék. A tétel ellen különben kifogást nem emelek. Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. Maga a tétel ellen kifogás nem emeltetett; azt a ház megszavazza, a kért átruházási jogot pedig megadjuk. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Bevétel 11.000 forint. Elnök: Megszav.tztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Kultúrmérnöki hivatalok. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 13. czím. Rendes bevételek: VI. fejetet,
