Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

182 66, országos ülés 1897. február 23-án, kedden. czukorgyárat alapítsanak; továbbá— eltekintve attól az akcziótól, a mely Beregmegyében van kontemplálva — a midőn Máramarosmegyét egy pénzügyi és közgazdasági nagy válság fenyegette, mi a pénzügyminiszter úrral Máramarosmegye közönségének segítségére siettünk. Kiemelem, hogy Zólyommegyében a ragadós tüdőlob irtását és az ezzel járó kisajátításokat felhasználtuk arra, hogy pinzgaui tenyészaayagot oly mértékben szerezzünk be, hogy Breznóbányára és vidékére több mint 400 darab pinzgaui szarvasmarha importáltatott. De mondhatnék egyebeket is. Elég legyen csupán a gyümölcstermelés fontosságát még kiemelnem. Maga Máramarosmegye 1895-ben almából czirka hetedfólszáz waggont exportált- A felvidéknek egészen más képe lehetne, ha a gyü mölcsterinelést sikerülne ott általánossá tenni. Ezért kertmunkás-iskola állíttatott fel Máramarosban, Bocskón és pedig kapcsolatban gyümölcsfaiskolával, zöldségtermeléssel, háziiparral, kosárfonással. Ugyanilyen iskolák állíttatnak fel másutt is, név szerint Sárosmegyében és egyebütt. De, midőn a mint a kormány kötelességének tartotta a Felvidékről gondoskodni, époly mértékben kiterjesztette Erdélyre is figyelmét, csak azt kívánom ezzel jelezni, hogy a kormány nem egyoldalú gazdasági politikát követ, hanem lehetőleg az ország minden részét arányosan istápolni kívánja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már most áttérek, t. ház, gróf Károlyi Sándor képviselő úr minapi felszólalására (Halljuk!) és mindjárt arra a pontra, a melyben a t. képviselő úr engem államszoczializmussal, illetőleg azzal vádol, hogy az államszoczializmushoz meglehetősen közel járok. A t. képviselő úr úgy idézi beszédemet, hogy én ezt mondtam (olvassa): »Arra kell iparkodnunk, hogy azon munkásnak, a ki nyomorban van, munkát tudjunk adni, ez ugyanig az állam kötelessége és kötelességét az állam teljesíteni fogj a.« Erre megjegyzem, hogy a t. képviselő úr bizonyosan a ház iránti kíméletből elhagyta a mondatnak első részét. A mondat ugyanis így szólt (olvassa): >Az ilyen munkáson, ha lehet indirekté segíteni, igenis segítsünk, és különösen hogyha egy rossz esztendő állana elő, mert akkor kezdődik igazán a munkáskérdés, arra kell iparkodnunk, hogy azon munkásnak, a ki nyomorban van, munkát tudjunk adni.« Nem állítottam tehát úgy oda a dolgot, hogy mi minden munkásnak, a kinek nincs munkája, azonnal munkát tartozunk adni, a miben talán egynémely régibb francziaországi példát követnék, hanem igenis úgy, ^hogyha inség vagy országos csapás áll be, akkor az államnak teljesíteni kell a kötelességét. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Károlyi Sándor: Helyes! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter : Igen örvendek, hogy ha e részben a képviselő úrral egy nézeten vagyok. Beszédének egy másik részében azt állítja a képviselő úr, mintha én azt mondottam volna, hogy nem kell serkenteni a munkást, hogy néhány hold földet szerezzen, mert abból egy elhibázott exisztenczia lesz, sem nem munkás, sem nem gazda; és azt mondja, hogy az ő kódexükben ez nincsen benne. Az ő kódexük valami mást tartalmaz. Hogy mit, azt meg lehet olvasni beszéde későbbi folyamán, a hol azt mondja, hogy minden munkásnak legyen legalább egy viskója és kertje, hol egy kis kolompér megterem. Ha ebből áll e kódex, szívesen aláírom, mert óhajtandónak tartom, hogy az a munkás megtakarított pénzéből szerezzen magának egy kis viskót, egy kis kertet. De ne akarjon gazda lenni, mert az a munkás, ki idő előtt megfelelő birtok nélkül akar gazda lenni, ép olyan, mint az :iz iparos, — akárhányat lehet találni a vidéken, — ki elhanyagolja mesterségét azért, hogy egy pár hold szőlőt míveljen. Méltóztassanak most megengedni, hogy gróf Károlyi Sándor képviselő úr beszédének egy másik részére térjek át, hol folyton a liberalizmusról beszél. Én megvallom, hogy mikor azon oldalról liberalizmusról hallok beszélni, akkor az eszembe jut a >timeo Danaos et dona ferentes«. (Felkiáltások a baloldalon: Megfordítva! Mi is úgy vagyunk!) Tiltakoznak, úgy látszik. Mi láttuk az önök liberalizmusát, lelkesültünk is iránta, de fájdalom, csakhamar kiábrándultunk önökből. Ezért engedjék meg, hogy a liberalizmust egy más értelemben vegyem. Talán a képviselő úr is inkább gazdasági értelemben kívánta a liberalizmust venni, hogy tudniillik az egyén lehetőleg fejlődjék és lehetőleg önmaga igyekezzék magán segíteni, Hogy ha Magyarországon az emberek önmaguk alkalmasak volnának mind arra, hogy nagyobb társadalmi tevékenységet fejtsenek ki gazdasági téren, méltóztassék elhinni, hogy ennek én örülnék a legjobban. De hogy állunk? Hogy ha az állam nem kezdeményez mindent, ha serkentőleg, buzdítólag, segélyzőleg nem lép fel, jóformán semmisem történik! (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) En a »zu viel regieren«-nek határozott ellenese vagyok ; (Helyeslés.) én azt vallom, hogy az állam kezdeményezzen, állítson talpra intézményeket, de ha azok megerősödtek, akkor hagyja azokat magukra. (Helyeslés jóbbfelöl.) De ha mi csupa gazdasági liberalizmusból, hogy államszoczialista hírbe ne keveredjünk, csak a néző szere-