Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

56. országos ülés 1897. február 23-án, kedden. Í83 pere szorítkozunk, akkor higyjék el, alig fog történni valami. (Igás! Úgy van! a jobholdálon.) Különben, hogy a t. képviselő úr gazdasági szempontból nem oly nagyon liberális, mint az első tekintetre látszik, és hogy bizonyos fokig maga is államszoczialista, az az ő telepítési programmjából kitűnik. Mert mit mond gr. Károlyi Sándor képviselő úr a telepítési kérdésről? (Olvassa): »Az államot felhatalmazzak arra, hogy teljes garancziát vállaljon azzal a telepítő pénzintézettel szemben«; később ezt mondja (olvassa): »de szóljon bele az állam s az a telepítési bizottság, a melyet a törvényhozás vagy akárki kiküld a hazafias, humánus felfogásra, felügyeljen.« Nem államszoczializmus-e ez ? En azt hiszem, hogy az a gazdasági liberalizmus, a melynek tantételét a képviselő úr felállította, mereven nem állhat meg és igenis sok vonatkozás lesz, a hol szükséges, hogy az állam hatékonyan a hóna alá nyúljon a gazdának. Áttérek most a szövetkezetek kérdésére s itt előre bocsátom, hogy én a szövetkezetek nagy fontosságát elismerem és méltánylom ; kifejezés adatott ennek már a trónbeszédben is és a kormány követi ezt. Hanem az igen t. képviselő úr úgy tünteti fel a dolgot, mintha nemcsak én, hanem kollegáim is, különösen a pénzügyi és a kereskedelemügyi miniszter urak a szövetkezeti eszmének ellenségei volnának, és mintha nekünk e czímen komoly szemrehányást lehetne tenni. Talán szerencsétlenség, de legyen szabad először magammal foglalkoznom. Tárczám keretén belül létezik a köztisztviselők fogyasztási szövetkezete. Az állam segítette felállítani és most is gyámolítja. Forgalma félmillió. A szövetkezeti ügy segélyezésére költségvetésembe 20.000 forint van felvéve. Tejszövetkezeteket nagy arányokban alkottunk a legutóbbi időben, és pedig állami kezdeményezéssel és segélyezéssel; még az alapszabályokat is a kormány szolgáltatta. Ha kívánják a képviselő urak, szolgálhatok velük. Ilyen tejszövetkezet létesült 24, leginkább Baranyában, de Tolnában, Sopronban, Somogyban, Mármarosban is. Van olyan közöttük, mely az illető községeknek tizenhat-tizenhétezer forint jövedelmet hozott. Uj tej- és vaj-szövetkezet vau alakulóban 15, Temes-, Pozsony-, Hont-, Göinör- és Nógrádmegyében. Ezek közül a temesi szövetkezet maga több ezer tehenet foglal magában. Szőlőtelepítő, borértékesítő szövetkezeteket is segélyeztünk. A képviselő úr talán tudni fogja, hogy a mezőgazdák szövetkezete az állam közbejöttével 200.000 forint hitelben részesült, és hogy abban is része van a kormánynak, hogy a mezőgazdák budapesti vásárcsarnok-ellátó szövetkezete megalakulhatott. Ennyit saját tárczámról. De hogy állunk a t. pénzügyminiszter úrral ? Mert róla azt mondja a képviselő úr, hogy számtalanszor kopogtatott nála nyolez év óta, a nélkül, hogy eredményt ért volna el. Hát engedje meg, hogy emlékező tehetségének némileg segítségére siessek. A hazai szövetkezetek központi szövetkezete, melynek gr. Károlyi Sándor képviselő úr az elnöke, kapott a pénzügyminiszter úrtól direkte 200.000 forint előleget két százalék kamat mellett. Indirekté ugyanaz a szövetkezet kapott két ízben 5—500.000 forintot az első hazai takarékpénztár közbejöttével, olcsó kamatláb mellett. E szerint a képviselő úr elnöklése alatt álló »szövetkezetek központi hitelintézetének*:, melynek terjesztése körűi a képviselő űr érdemét elismerem, a pénzügyminiszter 1,2000.000 forintot bocsátott rendelkezésére. (Mozgás jóbbfelől.) Megvallom, mikor a képviselő úr a pénzügyminiszter úr ellen támadt, vártam volna tőle annyi méltányosságot, hogy legalább ez adatokat felemlíti. (Úgy van! jóbbfelől.) Köztudomású, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr is foglalkozik a szövetkezetek és különösen a kisipari szövetkezetek kérdésével. Maga az ügy állása pedig az, hogy t. kollégám az igazságügyminiszter úr dolgozik a szövetkezeti általános törvényen, a melynek keretén belül a termelési, a fogyasztási, az értékesítési gazdasági szövetkezetek, nemkülönben a hitelszövetkezetek kérdése is meg lesz oldva. A ki látta, hogy az igazságügyoiiniszter úr az utóbbi időkben szerves törvények alkotásában milyen működést fejtett ki, annak nincsen joga kétségbevonni, hogy az igazságügyminiszter úrnak ezen működése mielőbb eredményre fog vezetni, és mielőbb azon helyzetben leszünk, hogy ezen törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszthessük. Áttérek most, t. képviselőház, a gazdáknak társadalmi tevékenységére és társadalmi mozgalmára. (Halljuk! Halljuk!) De nem elég a szövetkezetekkel anyagi czélokra egyesülni; ha eredményt akarunk elérni, akkor a gazdáknak magasabb közgazdasági ezélokra is szövetkezniök kell. Erre nézve, t. képviselőház, csak annyit mondhatok, hogy én a gazdasági egyesületek létesülését minden módon előmozdítottam, és miután néhol a mezőgazdasági bizottságok és gazdasági egyesületek eléggé czélszerűen nem működtek, módot találtam arra is, hogy azok egyesüljenek és együtt működjenek. Előmozdítottam azt is, hogy a gazdasági egyesületek szövetsége megalakuljon, a mi szerencsésen sikerűit is, és, a mi remélem, a mezőgazdasági képviselet útját fogja egyengetni. De ezen gazdasági társadalmi mozgalomra nézve van nekem egy aggály om. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Károlyi Sándor igen tisztelt kép-