Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

56, országos ülés 1897. február 23-án, kedden. 181 állam sem tudja magát kivonni; midőn ezeknek az államoknak mezőgazdasága állandóan követeli érdekeinek hatályosabb védelmét, erre egy ürügy is elegendő volna, ha pedig mi búzakiviteli jutalmat adunk, ez nemcsak ürügy, hanem ok is volna. (Úgy van! jóbbfelől.) Teljesen egyetértek t. képviselőtársamnak beszéde végén előterjesztett azon kérelmével, hogyha javaslata agyrém, úgy azt mentől hamarabb üssük agyon; ámbár az emberi eszmék története engem arra tanított meg, hogy utópiákat agyonütni, megczáfolni nem lehet, mert az utópiáknak gyökere nem az emberi értelemben van, hanem az emberi fantáziában van. A képjelet alkotásai ellen pedig hiába harczolunk érvekkel. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobb' felől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Kiván-e valaki szólni? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Darányi Ignácz fóldmívelésügyi miniszter : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársamnak kívánom megjegyezni, hogy az előadandók nagy halmaza alig engedi, hogy beszédével ma részletesen foglalkozzam. Különben is beszéde nagy részben a kiegyezés kérdéseit érintette és én a közérdek szempontjából jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kiegyezési kérdésekről nyilatkozzam. Felszólalásának csupán egy pontjára nézve kívánok nyilatkozni, és ez az, hogyha nem volna már közös vámterületünk, akkor szerintem azt a mezőgazdaság érdeke szempontjából most kellene megteremteni. (Mozgás a szélső baloldalon. Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) A t. képviselő úr maga is elismerte azon érvelés helyességét, hogy a vámok igazi hatálya akkor kezdődik, a mikor terményeinkben a felesleg, a kivitel megszűnik. Már pedig azt elérni, hogy terményeinkben a felesleg és a kivitel megszűnjék, csakis a közös vámterület mellett lehetséges; azt mindenki kénytelen lesz elismerni, hogy Magyarország egyedül igen hosszú idők múlva fog ebbe a helyzetbe juthatni. A t. képviselő úrnak azon nézetét azonban, hogy a mezőgazdasági termények hatályosabb védelmet igényelnek, aláírom. A kormánynak is ez az álláspontja. Most, t. ház, meg vagyunk kötve, nem Ausztria által, hanem szerződéseink által. Szerződéseink csak 1903-ban járnak le; arra kell tehát egész erélylyel hatnunk, hogy a szerződések lejártának idejére terményeink megkapják azt a védelmet, a melyre joggal igényt tarthatnak. (Helyeslés jóbbfelől.) T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, HaUjuk! Halljuk!) hogy most áttérjek egyes szónokok előadására. Itt mindjárt Thaly Kálmán képviselő úr felszólalására kívánok reflektálni, a ki a csatornák, különösen pedig a Bécstől tervezett Duna-Odera-csatorna fontosságát emelte ki. Erre nézve azon az állásponton állok, a melyet t. kollégám, a kereskedelemügyi miniszter annak idején e házban kifejtett. Megnyugtathatom a t. képviselő urat az iránt, hogy ezt a kérdést ós annak különböző alternatíváit folytonos figyelemmel kísérjük, hogy van egy kirendelt közeg, a ki evvel a kérdéssel állandóan foglalkozik és megnyugtathatom az iránt is, hogy az a másik terv, tudniillik a vág-oderai összeköttetés sem kerülte ki figyelmünket és hogy ezt az összeköttetést is tanulmányoztatni szándékozunk. (Helyeslés jóbbfelől.) A t. képviselő úr hangsúlyozta általában a csatornák fontos voltát és szükségességét. Ezt én is voltam már bátor első felszólalásom alkalmával jelezni; de hangsúlyozta a t. képviselő úr az öntözés ügyének fontosságát is, s miután erről nem nyilatkoztam az első alkalommal, nyilatkozom most, hogy igenis én az öntözés ügyétol Magyarországon sokat várok. Készült is egy törvényjavaslat-tervezet és pedig oly alapon, hogy az illető társulatnak nyeresége lehessen, ezt — megvallom — nem tartottam helyesnek, helyesebbnek tartanám, ha az öntözési ügy a nyerészkedés kizárásával (Élénk helyeslés.) úgy alakulna, a mint például az ármentesítő-társulatok alakulvák, szóval, hogy ne szedhesse le esetleg az a tejfelt, a ki az öntözési társulatot megalakítja, (Helyeslés.) ne zárki a víz felhasználásából azokat, a kik később jönnek, hanem a felhasználandó víz és a kultúra lehetőleg mindenkinek egyformán javára váljék. (Helyeslés.) Hogy mennyire érzem e kérdés fontosságát, annak igazolására elég azt felhoznom, hogy a jelen költségvetés az első, a melyben e czélra 50.000 forint van felvéve és remélem, hogy ez a költségvetésben állandó tétel marad, még pedig oly tétel, a mely évről-évre nem apadni, hanem növekedni fog. (Élénk helyeslés.) Több képviselőtársam, így Barta a függetlenségi párt részéről és Nyegre t. képviselőtársam a szabadelvű párt részéről kiemelték a Felvidék viszonyait. Tökéletesen igazuk van; ha valamely vidék messze esik ia a központtól és ba mindjárt az ország határán van is, azért kell, hogy az az állam gondoskodásának egész melegét érezze. Ezért több irányban — én csak a saját tárczámról beszélek — történtek intézkedések úgy a Felvidék, valamint Erdély érdekében. Itt kiemelem, hogy a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával a trencsénmegyei gazdaközönségnek 300.000 forint előleget helyeztem I kilátásba a végre, hogy a gazdák ott maguk