Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

56. országos ülés 1897. február 23-án, kedden. 175 mat (Igaz! Úgy van! a ssélsó baloldalon.) Ausztriának, még pedig úgy, hogy a védekezésnek még a lehetősége is megszűnik, mert minden védekezési mozzanat Ausztriának okozna kárt, Ausztria pedig erősebb lévén, meg nem engedi, hogy védekezzünk. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha széttekintünk Európában, azt fogjuk látni, hogy a leghatalmasabb és virágzó országok az agrárválság ellen erélyesen védekeznek; így például Anglia, hol óriási nagy az ipari fejlődés, tehát e fejlődésének és a kereskedelem kiterjedésének következtében nagy a pénztőke. Angliában ahhoz folyamodtak, hogy a földmívelést átalakítsák 8 a magtermelés helyett az állattenyésztést fejleszszék, és én azt állítom, t. ház, — s ezt semmi szofisztika a túloldalról nem fogja megdönteni — hogy Magyarország földmívelése is csak akkor fog föl virágozni, a mikor földmívelési rendszerünket át fogjuk alakíthatni s a világverseny által teremtett helyzethez fogjuk idomíthatni, a mit pedig soha meg nem tehetünk addig, a míg önrendelkezési jogunkat vissza nem nyertük és e jogunk visszanyertével meg nem szereztük az eszközöket, melyekkel az átváltoztatást fokozatosan keresztíílvihetjük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Míg Anglia, az általános agrárkrízis ellen az említett módon védekezett, addig más országok, mint például Franczia- ás Németország, bár ez országok határozottan ipari államok, és ennek következtében a földmívelés kisebb fontossággal bir, mint nálunk, ez országok kormányzói álltak a földmívelésügy érdekei védelmének élére; így Németországban maga az uralkodó áll a mozgalom élén, Fraucziaországban pedig a kormány a védvámpolitikának alapján vállalta el a hatalmat; ellenben nálunk, hol a népesség négy ötödrésze él a földmívelésből, mi ki vagyunk szolgáltatva annak a politikának, mely az osztrák ipar erősítését tűzte ki czéljáúl, mint a hogy a 30 év óta íízött vámpolitika folyvást tette, és ha érdekeink külön védelemben nem részesíttetenek, ezentúl is mindig tenni fogja. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Bármily okoskodást hallottunk a túloldalról, még is csodálkozom azon, hogy ép Magyarországon, a hol a földmívelésnek óriási fontossága van, a nyerstermények védvámokkal nincsenek kellőleg megvédve. így például a búza, rozs, kétszeres, a közös vámterületen "csak 1 forint 50 krajczárral van védve, holott Németországban 2 forint 50 krajczárral, Francziaországban 2 forinttal; a kukoricza a közös vámterületen 50 krajczárral, Németországban 1 forinttal, Francaiaországban 1 forint 20 krajczárral. A túloldalról egy nagytehetségű képviselőtársam egy más tárcza vitájánál hosszasabban magyarázgatta, hogy a védvámok tulajdonképen csak akkor használnak az áraknak emelésére, mikor nincs termelési többlet, mely a kivitelre szorul; fellendülésében hozzátette, hogy a mit ő nekünk magyaráz, az a nemzetgazdászati tudomány egyik elemi tétele. Nagyon köszönöm neki ezen elemi oktatási kísérletet, mórt komolysága, melylyel kísérletét megtette, egy perczig azt a kellemes illúziót költötte fel bennem, mintha megfiatalodtam volna az ő elemi oktatása varázsteljes hatása alatt, (Derültség) csakhogy az illúzióm kevés ideig tartott, mert eszembe jutott egy tény, melyet ne vegyen a t. ház szerénytelenségnek, ha felemlítek, hogy épen Angliában, a nemzetgazdászati tudomány honában egy alkalommal én első díjnyertes voltam e téren. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Tehát gróf Tisza elemi oktatásának illúziói nem lehettek maradandók nálam. A nemes oktató tételével nem ellenkezik a mi tételünk, mert elismerjük, hogy a védvámok akkor emelik a védett termények árát, mikor exportra szorult felesleges termelés nines. Csakhogy az oktató elfeledte, hogy itt egészen másról van szó; arról van szó, hogy mi megvédjük Magyarországon például a búzát az idegen búza beözönlése ellen. (Igaz! Úgy 'van! a szélső baloldalon.) Minthogy az tény, hogy Magyarországban több búza terem, mint a menynyit elfogyasztunk és sok búzát kell kivinni a külföldre, ha úgy tetszik Ausztriába, de én ez országot külföldnek tekintem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) s minthogy tény az is, hogy ha be engedünk özönleni bizonyos mennyiségű búzát Magyarországba, akkor még több búzát kell kivinni, az már csakugyan elemi nemzetgazdászati tétel, hogy ha többet kell kivinnünk, akkor olcsóbban kell eladnunk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) már pedig 1895-ben a búzabehozatal az összes kivitelnek ll°/o-ét képezte métermázsában, még pedig e behozatal olcsó és rosszabb minőségű volt, a mit az a tény bizonyít, hogy míg mennyiségileg a kivitelnek 1 l°/o-át képezte a behozatal, addig értékileg a kivitt értéknek csak 9°/o-át képezte. Ez mit mutat? Azt, hogy ez a behozott búza olcsóbb búza volt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha olcsóbb volt, leverte az árakat, s ha mint olcsóbb roszszabb is volt, rontotta a minőséget és növelte azt a többletet, mely kivitelre szorult. (Helyeslés a szélső báloldalon.) De, t. ház. szomorú gyarmati állapotunk átváltoztatja a mi mezőgazdaságunk nemzeti jellegét is, most már a földbirtok valóságos árává lett, melyen a forgalmi tőke érvényesítése a fő ezé!; eltűnt a régi magyar földbirtokos-szellem, pedig az, hogy a föld milyen kezekbe jut, nagy befolyással bir az ország nemzeti jeliegére nézve. Most a földbirtok nagy része lassanként tőke-