Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

5(5. országos ülés 1897. febrnár 23-án, kedden. 173 sen mindenki engedelmeskedni tartozik. Minthogy különben ezek a különböző értekezletek, a melyeken magam is jelen voltam és a hol a különböző álláspontokat kiegyenlíteni törekedtem, teljes eredményre nem vezettek, ennek következménye lett ez a beadvány, a melyet a ház elé terjesztek. Javaslatom e beadványra a következő: Méltóztassék a háznak elhatározni, hogy a háznagy úr megbizatik, hogy minden kívánalomnak és azon szempontoknak is figyelembe vételével, a melyek általánosan el vannak fogadva a képviselők és pártok elhelyezésére nézve, egy tervet készítsen és ezt terjeszsze be a ház elé, (Helyeslés.) a midőn azután ahhoz a tervhez mindenkinek módjában lesz hozzászólni és a mit majd a ház elhatároz, az legyen a változhatatlan szabály. (Általános helyeslés.) Méltóztatik elfogadni? (Elfogadjuk!) Ebben az értelemben tehát a határozatot kimondom s a háznagy úr ebben az értelemben megbizatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter! Baranyi Ignácz földmívelésügyi miniszter : T. ház! Van szerencsém előterjeszteni jelentésemet (írom. 109) a Bács-Bodrogh vármegyei monostorszeg-kupuszina-apatini öblöseinek az 1885-dik évi 23-dik törvényczikk 82-dik §-a értelmében ármentesítő társulattá történt alakításáról. Kérem a t. házat, hogy azt kinyomatni, kiosztatni és előzetes tárgyalás végett a vizügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr jelentésének kinyomatósát és szétosztását a ház elrendeli és azt előzetes tárgyalás végett a vízügyi bizottsághoz utasítja. Következik a földmívelésügyi tárcza (írom. 50) költségvetésének tárgyalása. Lakatos Mikós jegyző : Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A vitának ezen előrehaladott stádiumában nem is szólaltam volna fel, ha nem ez lenne az utolsó alkalom a földnuVelésnek bajait feltárni és arra a válságra rámutatni, a melyben a foldmívelés országszerte sinlődik, mielőtt a ház elé fog keríílni az osztrákokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés javaslata, a mikor már elkésett dolog lesz a földmívelésnek bajaira rámutatni. Annál szükségesebbnek találom, hogy e házban rámutassunk arra az igazságra, hogy Magyarország egy komoly gazdasági válság küszöbén van, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) mennél nagyobb igényekkel lépnek fel velünk szemben az osztrákok. Szeretném, ha kötelességének ismerné el a ház túloldala is gazdasági bajaink feltárását azért, hogy kiderítse az egész országgyűlés azt a nagy igazságot, ' hogy szegények vagyunk, bár mi legyen a látszat. Á valódi tényállás kiderítése annál szükségesebb, mert a haladás, a mely kétségtelenül igen sok téren mutatkozik, nem lévén öszhangzó haladás, vaDnak oly terek, melyeken a haladás ragyogván, kimagaslik és ezen kimagaslás ragyogása könnyen hamis fényt áraszt az árnyoldalokra. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Állami költségvetésünk évről-évre szaporodik és valóban óriási összegre rug; kétségtelenül igaz az, hogy a költségvetés nagyságáról kénytelenek vagyunk másfél évszázad mulasztásait pótolni, a mely mulasztások nem a mi hibánknak róhatók fel, hanem azon helyzetnek, a melyben szerencsétlenségünkre Ausztriával jutottunk; de költségvetésünk évenkinti növekedése a könnyelmű szemlélőt arról győzheti meg, hogy igen kedvező vagyoni állapotban vagyunk; (Ügy van! a szélső baloldalon.) mert természetes az a feltevés, hogy a ki sokat költ, annak sok költeni valója van. Ezredéves ünnepléseink alatt oly fényűzésnek voltunk szemtanúi, hogy e fényűzés is azt a benyomást kelthette Ausztriában, mintha mi gazdag ország lennénk. (Igaz! Úgy van! a szäső baloldalon.) El akarom hinni, mert nem akarok senkit gyanúsítani, hogy Ausztriában a politikai tényezők egyrésze őszintén hiszi, hogy mi igen virágzó állapotban vagyunk, de kétségtelenül vannak Ausztriában oly körök is, még pedig elterjedt és hatalmas körök, a melyek jól tudják, hogy mi nem vagyunk virágzó állapotban, de a kik a hagyományos osztrák politikához hiven igyekeznek minket gazdagoknak tüntetni fel azért, hogy kizsákmányolhassanak Ausztria érdekében a megkötendő vám- és kereskedelmi szerződés és a quóta megállapítása alkalmából. Örömmel konstatáltam azt, t. ház, hogy a földmívelésügyi tárcza vitája alatt a kormánypártról is sok felszólalás történt; örömmel konstatáltam ezt azért, mert ebből látom, hogy végre a kormánypárt rátér arra a helyes útra, hogy belátja, hogy e házban az országot érdeklő kérdéseket meg kell vitatni és ezek felett nem szabad egyszerűen leszavazni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ha a többség egszerű leszavazással dönt a kérdések felett, akkor a nyers erő brutalitását alkalmazza, (Úgy van! a szélső baloldalon.) holott, ha vitatkozni kezd, a vitából egy-egy szikra ki fog pattanni a közügy érdekében. De sajnálattal konstatálom azt, hogy a felszólalók túlnyomó része nem annyira a földmívelés kérdéseivel foglalkozott, mint a szocziális kérdéssel, a mely meggyőződésem szerint Magyarországon ténylegesen nem is létezik, mert Magyarországon a szoczializmus kérdése (Halljuk! Halljuk!) nem más, mint bizonyos néposztályok megélhetésének