Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

56. ORSZÁGOS ÜLÉS 1897. évi február hó 23-án, kedden, Szilágyi Dezső elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Mohay Sándor szabadságolása. — Kérvény bemutatása. — Néppárt elhelyezése. Elnöki javaslat. — jFöldmívelésügyi miniszter előterjeszti jelentését a bács-bodroghmegyei monostorszegh-kupuszina-apatini öblözetnek ármentesítő társulattá történt alakításáról. — Költségvetés 1897-re, földmívelésügyi tároza. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Darányi Ignácz, b. Fejérváry Géza, Josipovich Imre, (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnöki Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző ár fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Esterházy Kálmán gr., a javaslatok ellen felszólalókat Lakatos Miklós jegyző úr %j

a jegyezni. Kérem, hallgassák meg a jegyzőkönyvet. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1897. évi február hó 22-ikén tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e észrevétel a jegyzőkönyvre? Nem lévén, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Mohay Sándor képviselő úr levelét bemutatom, melyben egészségének helyreállítása czéljából nyolcz heti szabadságot kér. A ház a kért szabadságot megadja. Bemutatom az országos ipartestületi gyűlésnek Lánczy Leó képviselő által beadott kérvényét a fegyházak és börtönök ipari versenyének korlátozása iránt. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Egyszersmind a háznak bejelentem, hogy a néppárti képviselő urak részéről hozzám egy beadvány intéztetett, melyben felemlítve azt, hogy a képviselők helyeinek a rendezése oly módon oldatott meg a háznagy úr részéről, a mely megoldás az ő óhajuknak nem egészen felel meg, és melyre nézve azon vélekedésben vannak, hogy nincs elég figyelemmel és tekintettel a pártviszonyokra, kérik, hogy a képviselők helyeinek bizonyos elrendelése történjék. Ennek a történetéről a t. házat igen röviden tájékoztatom. (Halljuk!) Az országgyűlés megnyílta után természetesen, úgy, a mint mindig történt, a háznagynak kötelességében állott az új képviselő uraknak, valamint azoknak is, a kik már azelőtt is képviselők voltak, helyüket megjelölni. Ez mindig közmegegyezéssel szokott történni, s a mennyire én emlékszem, — csak arról beszélek, — nehézségek nem voltak. Ez alkalommal azonban némi nehézségek támasztatván, magam vettem át a kezdeményezést és a különböző pártok elnökségeit kérteos több ízben, nem is egy ízben, barátságos értekezletre, a midőn különböző megoldási módozatok lettek megkísérelve, a melyek kisebb-nagyobb ellenvetésre találtak, de volt oly megoldási módozat is, a melybe igen nagy többség belenyugodott. Nézetem azonban az, hogy ha nem lehet elérni minden oldalról a teljes megnyugvást, végeredményében a ház van hivatva határozni, a mely határozatnak azután természete-