Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

55. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. 161 egész légióját felsorolni mint a minő a betegápolás, a munkaidő stb. stb. De egy pár dolgot akarok a magam álláspontjából, egyénileg felhozni. Azzal foglalkoznak a t. képviselő urak, és pedig pártkülönbség nélkül, hogy mi az agrárszocializmus szülő oka és miként kell orvosolni? T. ház! Hallunk állatü-szoczializmust, szocziáldemokracziát, szoeziálpolitikát, liberális szoczializmust, hallunk néppárti szoczializmust, — no, ez a legártatlanabb valamennyi közt. A néppárti szoezializmus tudniillik abból áll, s aként akar a munkáskérdésen segíteni, hogy a nép imádkozzék értünk, mi meg imádkozzunk a népért. (Derültség. Egy hang bál felől: És dolgozzunk!) Hát, t. h legártatlanabb valami, csakhogy imádsággal ezt a kérdést manapság eldönteni nem lehet. Az én felfogásom szerint, ismétlem azt, hogy mi a szoezializmus oka. Első sorban a népesség szaporodása és másodsorban evvel szemben az a negativ tényező, hogy a föld pedig nem szaporodik; továbbá a nép rétegeiben az értelem ébredése, az öntudat felébredése, (Úgy van! balfelől.) a munkásviszonyok megváltozása a gépek behozatala folytán és — ne vegyék tőlem rossz néven meggyőződésemet, ha kifejezem — a vallástalanság nagymérvű terjedése. (Felkiáltások balfelől: Itt vagyunk a kérdésnél ! Úgy van! Úgy van !) Hogy ezzel a legutolsóval talán legelsőben végezzek, én, t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, hogy sokan vagyunk itt a képviselőházban, a kik bölcselet útján, saját filozófiánk útján, tanulmányaink révéu eljutottunk bizonyos valláserkölcsi felfogáshoz, megalkotja kiki magának a maga meggyőződését, hogy mennyit ér a mi számunkra egy jövendőbeli életnek vigasztaló reménysége. De, t. ház, azt hiszem, annak, hogy a szoezializmus évszázadokon keresztül ki nem tört, annak mégis a valláserkölcsi nevelés volt az oka. (Élénk helyeslés. Ügy van! Úgy van! balfelől.) Ott, t. ház, a hol a tudománynak engesztelő hatalma minket kielégíteni már nem képes, a vallás vigasztaló ereje és az evangéliumi szegénység hirdetése, és másrészt egy jobb jövővel való biztatás az itt szenvedett nélkülözésekért és szenvedésekért, higyjék el, t. képviselőtársaim, biztos óvszere volt annak, hogy eddig ez az áramlat magának utat nem tört. (Élénk helyeslés Úgy van! Úgy van! balfelől.) T. ház! Azért, mert így gondolkozom, daczára annak, hogy az egyházpolitikában a legradikálisabb álláspontot is szívesen elfogadtam és elfogadom, de a felekezetnélküliség tekintetéből nagyon sajnálom, hogy Magyarország törvényhozása is arra a lejtőre lépett, a hol, félek tőle, hogy a felekezetnélküliség behozatala feltétlenül egyik szülőoka lesz annak, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901, IV. KÖTET. agrárszoczialisztikus áramlatok nagyobb vehemencziával fognak felszínre törni, mint eddig. Mert miként jut el a szoczialista ahhoz a meggyőződéshez, vagy ahhoz a szerencsétlen nézethez, hogy magyar ember lettére megtagadja a hazát? Hála Isten, kevesen vannak, remélem nem is lesznek többen, de mégis ha vannak annyian, a hányan vanak, a kik megtagadják az egyedüli oltárt, a melyet nemcsak a vallás, hanem a hazaszeretet és a nemzeti öntudat épített mindnyájunk lelkületében, fájdalom, ha vannak annyian, a hányan vannak: miként jutnak el annak tudatára? Úgy, t. ház, hogy az a munkás nép, a mely magyar volt szivében, lelkében, mely honalapító volt, hogy honfentartó lehessen, mely életet és vért áldozott, szívesen, készséggel, biztosan ezért a hazáért, ma a legnagyobb nyomorban tengődik, és míg egyrészről látja azt, hogy tőszomszédságában ezer holdakat tevő nagybirtokos a kártya, a turf és börze oltárán áldozik és nagyobbrészt ezt is a külföldön cselekszi; midőn látja azt, hogy munka nélkül számtalan ezren gyarapodnak, gond nélkül élnek; addig a szegény munkás az ő keze munkájával és nehéz verejtékkel megszerzett garasával, családjával együtt tengődik, szerezni nem képes, mert a hitbizományok és egyéb latifundiumok elzárják annak lehetőségét. És látja, hogy mindenben, a közterhekben, a véradóval, azután a fogyasztási és közvetett adókkal a pénzáldozatokban is osztozik velünk, csak jogot nem adunk neki soha és semmiben. T. ház! Ha azután a vallásnak vigasztaló bölcsészete az értelemnek ide való fokozásával nem nyújt orvosszert arra, hogy ezen embert megnyugtassuk, akkor természetes, hogy mentül intelligensebb lesz, annál vehemensebben, biztosabban fog kitörni, mert magában az emberi természetben rejlik, hogy ezen egyenlőtlenségeket hosszú századokon át is csak a rabszolgaság törvényével lehetett fentartani, de nem az igazság és egyenlőség törvényével. T. ház! Egyszerű a szoezializmus kérdése Magyarországon. Miért nincs szoezializmus egyikmásik — nem akarom megjegyezni, mert véletlenül jelen vannak — nagyon nagy birtokos birtokai körül? Azért, mert azt mondják, hogy az a gróf sok szegény embernek ad kenyeret, munkát és dolgot. Ott, t. ház, a hol a földosztóknak egy olyan szoczialistájával állunk szemben, mint a napokban találkoztunk vele, tudni illik Semsey képviselő úrral, ott azou boldog öntudattal él a nép, hogy van nekünk jó urunk, az Isten áldja meg érte, az nem fog a szoezializmus izgatóinak áldozatul esni, nem fogja soha megtagadni a hazát. Ott azonban, a hol a nagy latifundiumokkal szembe állítjuk annak az embernek minden vágyakozását és még 11