Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

1Q2 55. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. a robottal és uzsorával kizsaroljuk az utolsó csepp zsírját is, csodáljuk-e, ha ott szoezializmus, agrár-szoczializmus és nihilizmus kifejlődik? Én magam tudnék nélkülözni, de ha azt látnám, bogy becsületes munkám árán és révén családomat nem tudom eltartani, én is szoczialista és nihilista lennék. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Polónyi Géza: Azért a magam részérői örömmel üdvözlöm a t. földmívelésügyi miniszter úrnak azt az álláspontját, a melylyel ő igenis az állam feladatának tekinti azt, — és ebben eltérek gróf Károlyi Sándor t. képviselő úrtól — gondoskodni a nyomorban sínlodö munkásról, hogy munkát kapjon és a megélhetés az ő számára biztosíttassák. Azt mondja gróf Károlyi t. képviselőtársam, hogy azt jobban kellett volna körülírni, mert talán cum grano salis igaza volt. De, t. képviselőház, az nem államszoczializmus-e, ha mi a hitbizományokat megvédelmezzük és azoknak az embereknek gondtalan megélhetést biztosítunk? Nem álhtmszoezializmus-e az, hogy mi a tőke uralmának az igazságszolgáltatás révén fölényt biztosítunk különleges és kivételes bírósági intézmények által? Nem államszoczializmus-e az, ha mi a szellemi munkások számára, ezer és ezer számra szaporodó hivatalnok-sereget tartunk fena biztos megélhetéssel és fizetéssel? Nem államszoczializmus-e az, ha annak az embernek még akkor is, ha munkaképtelenné vált, törvényekkel nyugdíjat biztosítunk? Csak az a meg nem engedett államszoezializmus, mikor a munkát kereső magyar munkás érdekében azt mondjuk: te állam, neked evvel szemben is vannak kötelezettségeid? Hisz egyebet nem akar, csak munkát, és követelheti magának, hogy ennek lehetősége elől el ne zárassék. Nem volt államférfi, nem volt bölcs törvényhozó Menenius Agrippától máig, a ki megtagadhatta volna azt, hogy saját munkásainak munkájáról gondoskodjék. Nem azt jelenti ez, t. ház, hogy én azt kívánom, hogy a munka nélkül való megélhetést akarjuk államsegélylyel biztosítani, távol áll tőlem, tudom, hogy a miniszter úr sem így érti. Hanem értem azt, hogy úgy, a mint a telepítés Magyarországon nemcsak munkáskérdés, úgy az, hogy a becsületes munkás munkájából megéljen, nem szocziális kérdés, hanem ez egyúttal fajkérdés a nemzeti hegemóniának kérdése is Magyarországon. A magyar munkást meg kell menteni a haza számára, mert csak így mentjük meg a nagybirtokost a magyar haza számára. (Tetszés balfelöl.) T. ház! Végezetül arra akarom a t. ház szives figyelmét felhívni, hogy addig, míg a szocziális kérdésről csak a pszeudoszoezialisták és kriptomerkantilisták dikcziózuak a képviselőházban, (Derültség a bal- és ssélsö baloldalon.) addig ez a kérdés megoldva nem lesz. Engedjük meg, hogy a munkások maguk mondhassák meg, hogy mi fáj nekik s ők mondják meg az orvoslás módját. Adjunk a becsületes magyar munkásnak szavazati jogot, adjunk az átalános szavazatjog útján, a szavazatjognak kiterjesztése útján 'ehetőséget és módot arra, hogy az emberszeretet és egyenlőség törvényeinek érvényesülése mellett ők mondhassák meg, hogy mi fáj nekik és miként akarnak magukról gondoskodni. Addig pedig, míg kuruzslók és merkantilisták itt szocziális politikáról beszélnek, azt komolynak nem tartom és ezt a magam részéről soha elfogadni nem fogom. Azért voltam és vagyok hive és azért meggyőződésből maradok is az emberiség törvényei szerint hive annak, hogy az általános szavazati jog megadandó egy oly államban, a hol általános véradót követelnek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Általános és titkos szavazatjog adassék meg: akkor lesz majd boldog, mert akkor lesz majd független a magyar. T. ház! Befejezem beszédemet. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi miniszter úr felhívást intézett hozzánk, hogy mi ne tekintsük a foldmívelés magasztos érdekeit politikai szempontból, talán azt akarta mondani, pártpolitikai szempontból. Nagyon sajnálom, hogy ezen felhívásnak én fel nem ülhetek és ilyet nem akczeptálhatok ; mert a földmívelési politika épen úgy politika, mint minden más kérdés. Hogy a t. miniszter úrnak szabad legyen a közös vámpolitika mellett politikát csinálni és úgy foldmívelés miniszterkedni, hogy az helyes politika legyen, én pedig lemondjak vele szemben arról, hogy csak az önálló vámterület elméletével és esdi a quótaleszállítással akarok agrárius lenni, erről a politikáról én az ő kedveért nem fogok lemondani. Ez nem korlátoz engem abban, hogy ünnepélyesen kijelentsem azt, hogy a mennyiben a földmívelésügyi miniszter úr politikájával egyáltalában egyet nem értek, természetesen az ő költségvetését sem fogadom el; de addig, míg abból a táborból különb legény oda nem ül, azt mondom, hogy a ki a 67-es alapon akar kormányozni azzal a párttal, az addig elégedjék meg azzal, hogy abból a pártból Darányi Náczi, (Zajos derültség.) bocsánat, Daráuyi Ignácz ül azon a helyen. Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik Szólásra? Lakatos Miklós jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. képviselőház! Azon nagy érdekű és beható fejtegetések után, a melyeket az imént hallottunk s a melyekkel nagy-