Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-49
g 49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. — mert a községi háztartás a gazdaközönség háztartásától el van különítve, és külön kell mezőgazdasági ezélokra fizetni — 5 forintot; legelőadó fejében szintén fizet 2 forintot. Még ekíézsiához is tartozik ez az ember, mert az egyházhoz való tartózandóságát a becsületes magyar ember, daczára mindennek, daczára nyomorúságának, holtig tartó kötelességének ismeri, és csak a nem becsületes válik ki az egyházból, mert a kinek az egyház, a vallás nem kell, az jóformán egyéni becsületéről is le akar mondani. Ha tehát az egyházhoz tartozik az az ember, vallásáért, mely őt éltette és táplálta, és nyomorúságos helyzetében ma is reménységgel biztatja, az egyház megvárja tőle. és a becsületes polgár meg is adja neki, fizet a mi szerény kiadásaink szerint a református egyházba terményben és pénzben 4 forintot, ha van egy gyermeke, a ki iskolába jár, azért fizet 2 forint 50 krajczárt, hogyha több gyermeke van, a szerint fizet többet. E szerint a féltelkes kis földesgazdának fizetnie kell ily közterhekre 61 forintot. Marad tehát neki 26 forintja, s ebből kell ruházatát beszereznie, ebből kell a világítás s egyéb ilyen apró cseprő kisszerű kiadásokat teljesítenie, és ha beteg van a házánál, a beteget gyógyíttatnia, a gyógyszertárt fizetnie ; ebből kell cselédjének évi bérét kiszorítnia. Egy-két váltója is kerülhet ennek az embernek, ezt is törleszteni kell. Hogyha pedig törlesztési kölcsöne van, akkor már igazán ember legyen a talpán, a ki ily viszonyok közt ennyi jövede lemmel ily terheket elviselni képes. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mezőgazdasági téren az apró mag termelésén kivííl van még egy nagyon fontos termelési ág: a dohánytermelés. Eddig a kisebb gazdák adójukat és egyéb terheiket azon egy hold dohánytermésből, a melylyel bírtak, ha nem egészen, de részben kiegyenlítették. Jónak látta azonban az atyáskodó kormány épen a gabnaárak lebukásának idejében, épen a közterhek felemelkedésének időszakában a mezőgazdának nyakába vágni az állami adó tiz százalékát útadó czímén, és a kisgazdától végképen elvonui a dohánytermelési engedélyt. De a kiknek kezében megmaradt a dohánytermelési engedély: a nagyobb birtokosoknál is, ez az egykor nagyon jövedelmező földmívelési ág az utóbbi időben az egyéb jövedelmi források sorsára jutott, a mennyiben a dohány ára nagy mértékben aláesett. Az előbbi esztendőkben a dohánybeváltási átlagár 20—23 forint között váltakozott, a jelen esztendőben pedig alig bkja elérni a 18 forintot. Nálunk, a mi termelési területünkön és a mi beváltási hivatalunknál nagyon kevés ember kap többet 18 forint átlagárnál, a legtöbb ember 14—17 forintot kap dohányáért. És mennyi veszedelemmel jár ez a dohánytermelés, mennyi erre a gazdának a kiadása, mily óriási felelősséggel jár, és mily botrányos terheket vetnek a mostani rendszabályok és törvények e tekintetben a termelőgazda vállaira, ez valóban alig elszenvedhető. Hogyha a palántás kertben tévedésből egy-egy szál dohány ott marad, és a gazda, nem lévén neki argusi száz szeme, észre nem veszi, az ott maradt egy-két szálat észreveszi a fináncz, mert annak jobb szeme van ; a gazdát veszik elő, nem pedig a dohányos kertészt, a kinek azt ki kellett volna irtani. Ha a béresemnek dohányzacskójában találnak 50—60 deka dohányt, akkor engem, mint termelőt rántanak elő, és mondják: Bocsásd el a bérest, ha nem is azonnal, hát újévre, és ha még egyszer így lesz, az ellenőrzés elmulasztása czímén az engedélyt el is veszik. Tóth János: Meg is teszik! (Nyugtalanság a jobboldalon.) Marjay Péter: Azt látom, hogy türelmetlenül fogadják némelyek előadásomat. Azt hiszem, hogy azok nem dohánytermelők, de nem is mezőgazdák, a kik ilyen kérdések iránt nem érdeklődnek. De akármilyen türelemmel fogadják, mi el fogjuk ezt mondani, mert mi ezt nemcsak hang gyanánt akarjuk itt emlegetni, hanem érezzük is ennek sanyarúságát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát a beváltásnál milyen dolgok történnek ? Egy jórészben alig iskolázott beváltótiszt feljutott a gyakorlatnál fogva odáig, hogy az álladalom milliói felett részben tapasztalt, nagy részben tapasztalatlan szellemi mivoltát mutogassa, és. a gazdákkal szemben, a kik az állam óriási terheit viselik, illetlenül bánjon, mondhatnám, gorombáskodjék, mondhatnám, önkényeskedjék. A beváltás alkalmával rettenetes helytelen eljárás az, hogy csaknem minden, a mázsára tett dohányból levonásokat eszközöl a beváltó. Hasznavehetetlenség, előrelátható romlás, nedvesség, hóesés, — ha tudniillik épen akkor, midőn beszállította, hó esett, — tehát négyféle czímén levonásokat eszközöl, úgy, hogy én kiszámítottam, de különben nem is kell hozzá számítás, kiszámítják ők maguk a leszámolás alkalmával, a beadott mennyiség másfél százalékát levonásba teszi a beváltó, és ezért egy krajczárt sem ad. De azért a nedvesnek találtatott, előreláthatólag romlottnak jeleztetett dohányt csak beviteti és kezeli tovább. Mindezek szomorú dolgok a szegény magyar mezőgazdára nézve. De szomorú dolog az is, hogy a földmívelésügyi minisztérium már régóta ígérgeti ugyan, azonban még mindeddig nem intézkedett, nem hozott törvényt a dohányos kertésznek a gazdával szemben való viszonyára nézve. A dohányos kertész jóformán csak