Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

51. országos ülés 1897. f Elnök: T. ház! A házszabályok 163. §-a alapján szavai félremagyarázásának helyreállítására kér szót Tallián Béla képviselő úr. Tallián Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak szavaim értelmének heljreádítása végett kérek néhány pillanatnyi türelmet. Mikor Barta t. képviselő úr rám fogja, hogy én Magyarország közigazgatási tisztikarát' utasítandónak tartottam arra, hogy a nép bajaival foglalkozzék, akkor a t. ház, azt hiszem, meg fogja nekem engedni, hogy egy pillanatig sem hallgatok ezen igen erős váddal szemben. Igen erős e vád, különösen rám nézve, a ki húsz és egynehány évig épen Magyarország közigazgatási tisztikarának egyik igénytelen tagja voltam. Egy pillanatig sem voltam abban a meggyőződésben, t. ház, hogy Magyarország tiszti karát erre utasítani kell; nem is mondottam azt, és szavaimnak egész más értelme volt. Azt mondtam, és azt a konzequeneziát vontam le beszédemből, hogy Magyarország társadalmának és tisztikarának a néppel foglalkoznia kell, és nem azt, hogy a nép bajaival kell foglalkozni. Mert Magyarország tisztikara épen a nép bajaival való foglalkozás folytán nem talál elég időt arra, hogy közvetlenül érintkezzék a néppel. Ez volt szavaim értelme, ezt kívántam helyreállítani, mert engedelmet kérek, a mit Barta t. képviselő úr belemagyarázott szavaimba, hogy a tisztikar a nép bajaival nem foglalkozik, ezt nem állítottam soha és most sem állítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki következik? Molnár Antal jegyző : Gróf Serényi Bél i! Gr, Serényi Béla: T. ház! Nem kívántam volna a t. ház figyelmét felszólalásommal igénybe venni, ha azon közgazdasági faktorok ezen hosszú és felette tanulságos vita alkalmival megvitatva lettek volna. Ez alkalommal csak röviden térek ki Rosenberg Gyula t. képviselő úrnak a búzaprémiumokra vonatkozó indítványára, és örömmel csatlakozom Tisza István t. barátomnak tegnap hallott véleményéhez, mely abban konkludál, hogy nem látja sem azt, hogy ezeu prémium elve és thézise helyes, sem azt, hogy helytelen, de mindenesetre ez az indítvány jóindulat, méltánylás és megbeszélés tárgyát képezheti, A ezukorprémiumok ellen felhozott okok egyike az, hogy az a prémium már a ezukornál és a szesznél is rossznak bizonyult. Tökéletesen osztom Tisza István t. képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy a búzaprémiumokat nem lehet egy nívóra helyezni a ezukor- és szeszkiviteli prémiumokkal. Másodszor felhozatott az a vád. hogy az a prémium esetleg egyoldalú volna. Ezzel szemben t>ruár 20-än, szombaton. 131 legyen még szabad megjegyeznem azt, hogy ez az egyoldalúság a búzaprémiumnál fenn nem forog, mert hisz épen a búza a legnemesebb kenyértennény lévén, emelkedés esetében bármely kenyértermény árát magával vonzza, ellenkező esetben pedig a többiek árára is depresszív hatással van. De másrészt Rosenberg t. képviselőtársam ezen propozieziója alkalmával elfelejtette hozzátenni azt, hogy hisz a búzaárak esetleges felemelése által a kis konzumens — kinek védelmére az állam leginkább hivatva van — szintén nem károsodik, mert hisz, daczára a búzaárak lemenetelének a détail-konzumban, a zsemlye ára ugyanaz marad, a mi volt, és ha a búzaára tetemesen fel is szökkenne, az árak a détailban ugyanazok maradnának. Én tehát, t. ház, csak ismételten azt mondom, a mit Tisza István t. barátom mondott, hogy ezen kérdés megfontolás és megbeszélés tárgyát képezheti és hiszem és remélem, hogy az ország erre hivatott közgazdasági faktorai ezen megbeszélésben objektíve pártkülönbség nélkül részt fognak venni, és ha a kérdés helyes, azt magukévá fogják tenni, ellenkező esetben pedig elvetik. Áttérek, t. ház, felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, és a t. földmívelésügyi miniszter úr egy igen helyes és nagyszabású nyilatkozatát veszem alapul. A földmívelésügyi miniszter úr tegnapelőtti beszédében azon nyilatkozatot tette, hogy a gazdasági törvények gazdasági intencziók, a gazdatársadalom hathatós közreműködése nélkül a praxisban keresztül nem vihetők. Ebből, t. ház, az a következés, hogy tgyrészt a törvényhozás és a végrehajtó hatalom, de másrészt a gazdatársadalom közreműködése szükséges minden gazdasági törvények megvalósítására. Én örömmel konstatálom azt, és csatlakozom úgy az ezen házban levő t. tagtársaim sorához, mint a házon kivűl levő gazdatársadalomhoz, a kik a földmívelésügyi miniszter úr működésében őszinte jóakaratot, minden tekintetben való szakavatottságot látnak. De midőn a földmívelésügyi miniszter úrnak s másrészt a törvényhozásnak is bizonyos jóindulatát, előzékenységét minden gazdasági téren tapasztalni lehet; sajnos, nem lehet e tevékenységet az arra hivatott gazdatársadalomnál tapasztalni. Mert, t. ház, ha el is ismerem, hogy az országos gazdasági egyesület a külföldi hasonló egyletekének megfelelő elismerésre méltó tevékenységét és ténykedést fejt ki, úgy a legsajnosabban vagyok kénytelen konstatálni, hogy a vidéki gazdasági egyletek, a melyek úgyszólván egy kapcsot volnának hivatva képviselni, az ország törvényhozói és végrehajtói hatalma, az országos gazdasági egylet és másrészt a vidék közt, feladatuk magaslatán nem állanak. 17*