Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

132 54. országos Ülés 1897. február 20-án, szombaton. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mert 54 vidéki gazdasági egylet volna hivatva a vidéken a kultúrát teljesíteni és ha ezeket vizsgáljuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy alig van 4— 5, a mely egyáltalán valami működést és eredményt képes felmutatni. (Úgy van! jóbbfelől.) Ennek oka, t. ház, nagyrészben a tagok nagy indolencziájában keresendő. De, t. ház, ha egy ily gazdasági egylet tevékenységét vizsgáljuk: úgy még a laikusnak is fel fog tűnni az, mihelyt oly vármegye területére teszi be lábát, a melyben a gazdasági egylet már régóta helyesen és hathatósan mííködik, hogy az állatanyag jobb, a gazdasági vetések rendezettebbek, és egyáltalában a kopár területek kiterjedése csekélyebb. Eklatáns példája ez tehát annak, hogy a hol a gazdasági társadalom működni akar és tud: eredményeket, hasznot és nagyobb produkeziót is képes felmutatni. Én egy hibának tartom, t. ház, az 1894. évi törvényezikk némi intézkedését e tekintetben, mert hiszen a gazdasági társadalom és a gazdasági egyletek tökéletes mellőzésével kívánta végrehajtani a benne lefektetett elveket egyrészt újonnan szervezendő gazdasági bizottságokkal, másrészt közigazgatási úton. Ezen — mondjuk — mulasztást reparálni kell; s ez nézetem szerint abban állana, hogy, mint már — gondolom — Pest vármegye és talán Békés vármegye is és legújabban vezetésem alatt álló gazdasági egylet is vármegyém területén ezt létesíteni kívánja : a vármegyében működő gazdasági egyletek vállalják el ezen 1894. évi XII. törvényezikk értelmében alakítandó mezőgazdasági bizottságok teendőit. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen rendszeresítés által kétféle czélt lehetne elérni, mert míg egyrészt a gazdasági egyesületek, mint remélem és feltételezem, a legtöbb helyen megteszik és bizonyos tevékenységet fejtenek ki az által, hogy tenyészállatok beszerzésével, eladásával segélyezik egyes tagjaikat, úgy másrészt el lehetne érni azt is, hogy ezen gazdasági egyesületek — hivatalos funkeziójuk folytán talán ambicziójuk is felkeltetvén— hathatós támogatói legyenek a íoldmívelésügyi kormánynak. (Úgy van! jobbfelöl.) E tekintetben talán az országos gazdasági egyesülettel egyöutettíleg kellene eljárni, talán szervezni kellene a vidék valameanyi gazdasági egyletét, vagy ott, a hol szervezve nincsen, vagy működése egyáltalában nem volna, ott az országos gazdasági egyesület a földmívelési kormánynyal egyÖntettíleg járna el egyöntetű alapszabály alapján, a melynél fogva valamennyi gazdasági egylet kimondaná a mezőgazdasági bizottságok teendőinek elvállalását. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérek, t. ház, azon másik faktorra, a melyet megemlíteni bátor voltam, hogy úgyszólván közigazgatási úton kívánták megvalósítani az ezen törvényben lefektetett elveket. Legyen szabad a t. föl dinivel ésügyi miniszter úr figyelmét a remélhetőleg közelgő közigazgatási rendezés alkalmából azon körülményre felhívni, hogy felette szükséges volna, hogy a mezőgazdaságnak hivatott faktora legyen minden törvényhatóság területén. Mert hiszen a földmívelési kormány a törvényhatóság területén hivatalos faktorral nem bir, ott egyáltalában nem tételezhető ftl, hogy vagy a mostani, vagy a jövőben rendezendő közigazgatás annyi érzékkel fog birni, hogy abban a törvényhatóságban a közgazdaságot érdeklő dolgok helyesen elintéztessenek. Ezen gazdasági felügyelőnek egy igen fontos feladata volna, és ez a statisztika összeállítása és ellenőrzése. A ki tudja, hogy a vidéken a gazdasági statisztikát hogy állítják össze és hogyan küldik fel a központba, az ebből levonja a - természetes konzequeneziát, a mit a múltban és közelebb 1892-ben is tapasztaltunk, hogy az ilyen statisztika egyáltalában gyakran kevés értékkel bir. Még egy másik teendőt is elvállalhatnának ezen gazdasági felügyelők, tudniillik a gazdasági termények meghamisításánál nem büntető, hanem ellenőrző ténykedést. A t. miniszter úr volt szíves megemlíteni, hogy a borhamisításra vonatkozólag új törvényjavaslatot kivan készíteni. Örömmel üdvözlöm, és már előre is tanulmányoztam ezen felette fontos törvényjavaslatot, és csak azt az állításomat vagyok bátor ismét koczkáztatni, hogy az ily törvényeket nemcsak a legszigorúbban és legdrákóiabbau kell szerkeszteni, hanem azokat a legszigorúbban és legdrákóiabbau végre is kell hajtani. (Úgy van! jobbfelől.) Megdöbbentő, t. ház, az a statisztika, melyet, ha jól tudom, tavaly egy budapesti tanár adott ki a pesti élelmi czikkekről. Ebből megtudjuk, hogy egy nagy százaléka a pesti bornak és egyéb élelmi czikkek hamisítva vannak. H;i jól emlékszem, a debreczeni gazdasági tanintézetnek egyik tanára is kimutatta, hogy még Debreczenben is a tejnek legalább is 20°/o-a ha egyébbel nem, vízzel hamisítva van. Az ily letális és más gazdasági nyers produktumoknak értékesítésére nézve egyáltalában nem mindegy az, hogy 20 —30°/o-nál több vagy kevesebb jut-e forgalomba; s a közegészségügyre felette fontos hogy minő. Legyen szabad még egy kérdésre reflektálnom ; tudniillik arra, a mit Komjáthy t. képviselőtársam a kulturmérnökségről mondott. En e tekintetben némileg az ő álláspontján vagyok. T. képviselőtársam tudniillik azt hangsúlyozta, hogy a kultúrmérnöki intézmény nagyon helyes, csakhogy abban a hibában szenved, hogy nehezen hozzáférhető. Éu osztozom ebben a véleményében és óhajtanám, hogy az állami adminisztráczió